A magyar mezőgépgyártás hajnalán: Vidats, Röck éd Schlick
A magyar ipari szintű mezőgazdasági gépgyártás Vidats Istvánnal kezdődött, ő volt az első magyar mezőgazdasági gépműhely és gyár alapítója. Bécsben tanulmányai, és munkája során ismerkedett meg az akkor alkalmazott modern ekeformákkal, de azokat nem másolta, hanem az úgynevezett Hohenheimi eke továbbfejlesztésével hozta létre saját gyártmányát, a Vidats ekét.
Borítóképen: A Krumpach-féle hármas eke
Érdekes, hogy talán Vidats István nevére talán kevesebben emlékeznek – ennek okaira még kitérünk -, de ha azt mondjuk, hogy a vállalkozás fejlődésének érdekében Pestre költözött 1843-ban, és ott 1847 folyamán Röck István János, a kiváló gépgyárossal nyitotta meg gépműhelyét, akkor máris egy ismertebb név tűnik fel. És a történetben nem ő lesz az egyedüli, akinek neve sokak számára ismertebb.
Voltaképpen a Röck és Vidats vállalkozása egy időben indult, hiszen előbbi híres gépgyárát 1842-ben fia, Röck István János vette át, és előbb Schlick Ignáccal, majd egy év múlva Vidats-csal kezdett közös vállalkozásba.
A Schlick név is igen ismerős lehet, de nem a Röck-kel közös vállalkozása révén, hanem az 1860-ban egyéni cégként megalapított, és amit az alapító halála után veje, Langelfeld Frigyes vezetett tovább, aki 1869-ben részvénytársasággá alakította Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. név alatt. Igazán ismert és nagy sikerű vállalkozás akkor vált belőle, amikor egyesüléssel létrejött a Schlick–Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt., de az 1925-ben 2.000 munkást és tisztviselőt alkalmazó vállalkozás kihasználatlan kapacitásai miatt egyre nehezebb helyzetbe került, így 1927 nyarán beolvadt a Ganz és Társa-Danubius Rt.-ba.
Mielőtt még visszakanyarodnánk az ekékhez, kell tennünk egy kis kitérőt, ugyanis Vidats az 1848-ban gyárát a Szabadságharc szolgálatába állította, fia Vidats János a márciusi ifjak egyike, honvédtiszt, országgyűlési képviselő volt!
A Szabadságharc után a jobbágyfelszabadítás, illetve az ezzel járó gazdasági változások kedveztek a gyárnak, így pénzügyi leg fokozatosan megerősödve előbb 1851-ben kibérelte, majd három év múlva megvásárolta a Schlick-féle vasöntödét! Ez tehát az oka annak, hogy a későbbi híres gyár születését – ami aztán a Ganzba beolvadt – egy új alapításhoz kötjük.
Kis eke-történelem
Már az őskorban is hegyes csontokkal és faágakkal lazították a földet, ám ennek tényleges célja még csak a föld feltúrása volt. Ennek tudatában ezeket az eszközöket még nem nevezhetjük ekének.
Az ókorban már szinte az összes birodalomban alkalmazták, a görögök szerint Triptolemos, az egyiptomiak szerint Ozirisz, a kínaiak szerint pedig Khin-Nong volt a feltalálója. A ránk maradt szerkezetek alapján megfigyelhető, hogy felépítése az idők során szinte alig változott. A lényeges javítást már a rómaiak eszközölték, amikor a föld forgatásának elősegítésére két vízszintes szárnyat alkalmaztak.
Az eke a mai napig a római ekéknél alkalmazott elvek szerint működik, azonban folyamatos a fejlesztés, egyre hatékonyabb az alapelvét tekintve változatlan mezőgazdasági eszköz.
A közönséges ekék a talajból merőleges és vízszintes irányban egy hasábot hasítanak ki, amit aztán élei körül vagy az egyik, vagy a másik irányba úgy forgatnak el, hogy annak eredeti alsó felülete felülre kerüljön, és emellett a föld lehetőleg minél lazább legyen.
Miután a Schlick-et megvette, Vidats vállalkozása szépen fejlődött, hiszen ekkoriban új gyárat húz fel, és már 100 munkást foglalkoztat!
A gazdasági gépgyár a legismertebb ekéken kívül számos mezőgazdasági gépet gyártott. Többek között vetőgépeket, lovasjárgánnyal hajtott favázas szöges-dobos cséplőgépeket, szecskavágókat, terménydarálókat, magtisztító rostákat.
Az 1860-ban 5-6 féle ekéjének egy-egy típusából évente több mint 3.000 darabot gyártottak. A folyamatos gyártmányfejlesztés következő lépése az angol mintára gyártott Howard-Vidats eke volt.
Mi volt a siker titka? Azon túl, hogy jó időben jó helyen volt Vidats, természetesen a folyamatos fejlesztések is szükségesek voltak, és ebben élen járt a vállalat! Ezt bizonyítja, hogy számos elismerést kaptak az itt készült termékek mind a magyar mind nemzetközi kiállításokon.
Legrangosabb kitüntetést az 1867-ben, Párizsban rendezett világkiállításon kapta, ahol fogatos talajművelő gépeit aranyéremmel díjazták.
Az 1860-as években a fia által vezetett üzemen kívül a romániai Craiovában is alapított gyárat, ahonnan Oroszországot Moldovát, Ukrajnát látta el gazdasági gépeivel. 1864-ben már Bécsben is rendelkezett lerakattal. 1873-tól a gazdasági válság, majd fia tragikus halála megrendítette a gyár működését.
Ekkor unokája vette át a gyár vezetését, de a korábbi sikereket már nem sikerült elérni, sőt sok hazai gyárhoz hasonlóan kénytelen volt kapuit bezárni.
A sors furcsa szeszélye talán, hogy az 1880-as évek elején a Schlick – amikor már nagyobb vasszerkezetek, hidak, gőzkazánok, szivattyúk gyártását is elvállalta, emellett ércöntéssel, különleges szobrok öntésével és a pneumatikus hídalapozási munkálatokkal is foglalkoztak, ők végezték az összes ármentesítő telep építését is! – a mezőgép piacon…;
Megjelent egy világújdonsággal, méghozzá a Krumpach-féle hármasekével, akit a Schlick akkori vezetője, Tarnóczy Gusztáv karolt fel, és vállalata vezette be a piacra.
Mi volt az a nagy újdonság, ami hozzásegítette a magyar gazdaságot, hogy egy újabb hazai gyártású termékkel váltsanak ki akkoriban drága pénzért importált külföldi mezőgazdasági eszközöket? Nos, többek között (!) ez:
„Krumpach György hármas ekéjének szerkesztésénél egészen eltért a több barázdás ekék készítését követő módozattól, mert ekéjének szántóvasai nemcsak különböző barázdamélységet képesek hasítani, hanem a szükségletnek megfelelő különböző barázdatávolságot is alkotnak.”
A „Kincsem”-nek nevezett eke sorra nyerte a díjakat, és tényleg nagy darabszámban értékesítették azokat, de ami talán a legfontosabb, az nem más, mint hogy az ekét gyártók a későbbiekben már az itt először megalkotott szerkesztési elveket alkalmazták – és alkalmazzák a mai napig is!
