A magyar motorépítés atyja: Méray-Horváth Lóránt – ahogy őt látták 1926-ban
A Méray motorkerékpárok bőven felvették a versenyt a maguk korában a világ élvonalába tartozó gyártók termékeivel. Méray-Horváth Lóránt első motorkerékpárját 1920-ban készítette el, lelkes motorversenyző is volt, a későbbi időkben pedig már kisáruszállítókat is épített, nem is akármilyen motorok beépítésével!
Borítóképen: A 33-as Méray Horváth Lóránt, a 23-as Wein Levente, mellette Schmidt Béla a Hatvani 100 kilométeres verseny rajtja előtt – 1926
A Motorsport című lap 1926. évi márciusi számában leltünk rá arra az írásra, amely bemutatja az akkorra már a Méray-féle háromszög-elvat tökélyre fejlesztő versenyző-mérnököt:
TT-győztes, vagyis birtokosa a legnagyobb trófeának, amit motorkerékpárversenyző egyáltalában nyerhet.
Ezt azért bocsájtjuk előre, hogy személyét még jobban kiemelhessük. Őt nemcsak mint TT-győztest illeti meg ez a hely lapunkban, hanem megilleti, mint a legszerényebb és legfairebb magyar motorkerékpárversenyzőt, azonkívül, mint egyikét azon keveseknek, akik Magyarországon motorkerékpárkonstrukcióval is foglalkoznak.
Méray-Horváth Lóránt egyike azon kevés magyar motorosoknak, akik dolgoznak, keveset beszélnek, amit kimondanak, azt előtte jól megrágják, treníroznak nyugodtan, csendben, ha nyernek, örülnek neki, mert szeretik a sportot és szeretik a motort, ha vesztenek, nem mentegetik magukat, hanem dolgoznak tovább csendben, nyugodtan.
Nem kimondott speedmen. Nyugodt, de biztos versenyző, akire mindig lehet számítani. Méray-Horváth Lóránt 34 éves gépészmérnök. Már 14 éves korában, mikor szüleivel a Wörthi-tópartján nyaralt évente, nagy híve volt a motorkerékpárnak. Pár évvel később már egész kis motorjavító-műhelye volt, úgyhogy az osztrák sógorok nem a mechanikushoz, hanem hozzá hozták az öreg Laurinokat és Motosacocheokat.
Legnagyobb öröme már akkor abban tellett, ha darabokra szedhette széjjel a gépeket és sikerült neki megtalálni a hibát és kijavítani.
Első gépe egy kétsebességes Douglas volt, amiakkoriban, 1912-ben, a technika csodájaként szerepelt. A háború előtt a galiciai Boriszlávban volt alkalmazva egy petróleumforrásnál és így a motorkerékpárkonstrukcióval csak a háború után kezdett komolyan foglalkozni. Először a KMAC első Svábhegyi versenyén indult egy olasz kis Motoborgóval, ahol bizony a legutolsónak futott be a célhoz.
A következő évben már kijavította az előző évben szenvedett vereségét és mint kategóriagyőztes végzettegy francia Zedel-motorral.
Ekkor kezdett bele háromszögvázának tökéletesítésébe. Kellő anyagiak hiánya miatt lassan haladt munkájában, míg azután lassan, erős kitartással és nagy munkával megalapozta ma már kitűnően bevezetett motorkerékpárját.
Mint versenyző, igazi sikereit a múlt évben érte el. Megnyerte Blackburne-beépítésű, saját konstrukciójú kis versenygépén az első magyar Ultra-Lightweight Tourist Trophyt, kitűnő átlagsebességet érve el.
Ugyancsak győztesként kerül ki a „NemzetiSport“ által rendezett Jánoshegyi verseny kis kategóriájából és alig pár másodperccel szenved vereséget a Svábhegyi versenyben a kitűnő Puch-vezető Höbeltől, míg a TTC balassagyarmati versenyébenismét a győztesek között látjuk. Az 1926-os év meghozta munkájának gyümölcsét. A nagy Magyar Acélárugyár Rt. méltányolva konstrukciójának jóságát, egyesült vele és így Méray-Horváth Lóránt elérte célját és gépei most már hatalmas szériákban fognak a nyilvánosság elé kerülni.
Méray-Horváth Lórántot, mint az igazi korrekt, fair versenyzőt állítjuk a mai fiatal motorosgárda elé mintaképül. Vegyenek róla példát. Egy igazi sportember nem azzal tűnik ki, hogy a másét ócsárolja, más tudását lenézi, hanem azzal, hogy szerény marad, dolgozik és ezáltal embertársai szeretetét szerzi meg, nem pedig azok megvetését.
Eddig a cikk, amit – jelzés híján – nem tudjuk, hogy ki jegyzett, de az tény, hogy igen sokat megtudhattunk Méray-Horváth Lórántról.
