A Magyar Nemzeti Stadion, 1936 – 2. rész: Pályázatok, Észak-Pest
Az előző részben bemutattuk a pályázati kiírás főbb elemeit. Volt még jópár, kisebb jelentőségű előírás, illetve javaslat, de most nézzük meg, hogy milyen elhelyezési javaslatok érkeztek! Elsőként az Észak-Pest területére eső pályázatokat mutatjuk be.
Borítóképen: A Vérmezőn építendő Stadion terve még 1920-ból
Az előzmények:
1. Népsziget
A tervező a stadiont és a sportparkot a Népszigetre kívánta elhelyezni olyan módon, hogy csaknem az egész szigetet igénybe venné az építés. A tervező pontosan tudta, hogy ez mivel jár, ugyanis korábban itt már működött 1921-ig az UTE sportpályája (ez stadionnak még nem volt nevezhető), és persze tudni lehetett, hogy a szigetet időről időre elönti a Duna.
Ennek okán 2-2,5 méteres feltöltés javaslata is szerepelt a tervben. Ezt a Dunából kikotort anyaggal tervezték megvalósítani, ami egyúttal lehetőséget biztosított volna az újpesti kikötő rendezésére és bővítésére is. Ha már Duna, akkor természetesen evezős pályát is terveztek, melynek hossza 2.000 méter lett volna, északon az újpesti téli kikötő lett volna a vége, délen pedig a Vizafogón kialakítandó öböl.
A közlekedésre a Dráva utcáig járó rakparti villamos vonalak meghosszabbítását és a szigetre történő bevezetését javasolta a tervezet, ahogy a Váci úton futó villamos vonalakat is. A vonatközlekedés adott volt, hiszen itt haladt 1895 óta az eredetileg HÉV-ként (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.) épült Budapest–Esztergom-vasútvonal, és az esztergomi HÉV 1931-ben, a nagy gazdasági világválság idején került a MÁV tulajdonába.
A vasúti híd pedig lehetőséget adott arra, hogy gyalogosan is megközelítsék a szigetet, vagy éppen arra, hogy egyenesen itt építsenek ki egy megállót az idelátogatók, vagy innen távozók kiszolgálására.
A bírálat igen hosszas, de az összefoglalás kiemeli a lényeget:
„Végeredményben a népszigeti megoldás városkép szempontjából megfelelő. A sport követelményeinél nagy hátrányt jelent, hogy a terület kicsiny és így a gyakorló-és előmérkőzési pályák, valamint gyülekező hely hiányoznának.”
2. Vizafogó
A telektömb az Újpesti-rakparttól északra, a Duna partján feküdt és alsó részét a Rákos-patak szeli át. Akkoriban kihasználatlan volt, 37 hektárnyi kiterjedése elég nagy volt minden szükséglet kielégítésére és a felvonulások előkészítése is megoldható volt, amellett köztulajdonban volt (részben a fővárosé, részben a közmunkatanácsé), így megszerzése sem okozott volna külön költséget.
Akkoriban azt írták, hogy annak ellenére is jó a terület levegője, hogy a közelben sok gyár található. Ez a Duna közelségének tudható be, hiszen az uralkodó szélirány Buda irányából fúj – és fújt akkor is -, és ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy az Óbudai gázgyár miatt viszont Újpesten, illetve a Népszigeten a levegő minősége erősen kifogásolható volt.
A terület rendezése éppen aktuális volt, ugyanis az Árpád hidat akkor már tervezték, de az igaz, hogy csak 1939-ben kezdték el a munkálatokat:
Nem lehet tudni, de még azt sem zárnánk ki, hogy a terveket ismerték a későbbi időkben is, így nem lehetetlen, hogy éppen a Vizafogóra tervezett stadion és sportpark ihlette meg a döntéshozókat, amikor létrehozták a ma Dagály fürdőként ismert komplexumot, illetve a jóval későbbi utódokat, akik ide álmodták meg, és építették fel a Duna Arénát.
Fontos tudni, hogy a ma Vizafogóként ismert terület az egykori Vizafogónak csak egy része, mert eredetileg ezzel e névvel illették a Meder utcától (ez a Népsziget déli csücskénél van, ahonnan ma gyaloghíd vezet a szigetre) egészen a Dráva utcáig tartott. A nagyjából a mai Árpád hídtól északra eső felét Lepsinek, míg a délre fekvő területet Nudlinak nevezték. Ezen a területen épült fel a Láng gépgyár (sok más mellett), illetve gőzmalmok, valamint a Zarzatzky gyufagyár is.
Ennek a tervnek sommás bírálatát így fogalmazták meg:
„A vizafogói tervezet előnyei és hátrányai sokban megegyeznek az előbb tárgyalt népszigeti megoldáséival. Városkép, idegenforgalom, sőt városrendezési szempontból is jó megoldás.”
3. Angyalföld (Tarnay-puszta)
Ez a terület a mai Angyalföld vasútállomástól délre eső terület, egészen a Frangepán utcáig, keleten a mai Béke út, nyugaton pedig a mai Göncöl és Röppentyű utca határolta. Ma a terület teljesen beépített, és idetartozó téma, hogy a Rákos pataktól délre (a Fáy utcától északra) található ma a Vasas Sport Club sporttelepe.
Persze akkoriban is voltak itt már épületek, de közel sem volt teljes a beépítés, így a telektömbnek beépítetlen részére terveztek. A 140 hektáros terület bőségesen elég volt az előzetesen meghatározott feltételek teljesítéséhez. A közlekedés jó volt, ugyanis a Váci út 500 méterre volt a helytől, így az ott közlekedő villamos használható volt, ahogy a Béke úton is akkor már régen üzembe állt villamos – és természetesen ott volt a vasút is.
Ez mind szép és jó, de a bírálat mégsem volt igazán pozitív:
„A Tarnay-puszta előnye, hogy területe mind sportliget, mind olimpiai falu elhelyezésére elég nagy, amellett a főváros tulajdonában van, levegője kielégítő, közlekedése pedig nem nagy befektetéssel közelítően megoldható. Mindezek ellenére sem tudjuk ezt az elgondolást magunkévá tenni, mert ez a hely stadion elhelyezésére nem kívánatos, főkép azért, mivel sivár környezete nem egyeztethető össze azzal a vidám és szórakozást váró hangulattal, amellyel a nemzeti stadiont mind a nézők, mind a versenyzők felkeresnék.”
Valahogy az az érzésünk, hogy nem igazán szerették volna, ha Észak-Pesten valósul meg a Magyar Nemzeti Stadion, mert például azt írták, hogy az UTE stadionja igen messze volt a szigettől, kicsit sem igaz, ugyanis a sziget északi végétől nincs 1 kilométer légvonalban a megyeri úti, mai nevén Szusza Ferenc stadion… De a Vizafogó bírálatában is van pár olyan értékelői meglátás, ami nem pontosan állta meg a helyét.
De – miután 12 terv volt! – voltak más helyszínek is, azokat is bemutatjuk sorozatunk következő részeiben:
