A Magyar Nemzeti Stadion, 1936 – 3. rész: Pályázatok, Dél-Pest
A cím nem igazán pontos, inkább talán az lenne a helyes, hogy az észak-pesti helyszíneken kívüli pesti helyszínek, de a lényeg, hogy az alábbiakban bemutatandó tervek az előző részben ismertetett helyszínektől jóval délebbre esnek. Rögtön egy olyan helyszínnel kezdünk, ami ma bizony egyfajta sportcentrumként működik!
Borítóképen: Millenáris sporttelep – 1936
Az előző rész:
4. Régi lóversenytér
A hely különösen érdekes… ugyanis később itt épült meg a Népstadion, és manapság itt található;
A Puskás Aréna, de ezen a területen van a Millenáris, a Papp László Sportaréna, a BOK Sportcsarnok, a Kisstadion (ma a MAC Budapest Jégkorong Akadémiája használja), és még más, kisebb sportcélú épület is.
Egy érdekes mérkőzés a Millenárison:
A telek kiterjedése 35 hektár volt, ami megfelelő elrendezés mellett képes volt ellátni a kiírásban megfogalmazott feladatokat (nem ideértve az evezős számokat), a BSE Millenáris sportpálya bevonható volt, de a szintén a területen lévő Postás-pályát inkább elköltöztették volna. A hely nagy előnye volt, hogy mind az MTK, mind pedig az FTC pályái közel voltak, így az előmérkőzéseket a közelben lehetett volna lebonyolítani.
A közlekedés igen jó volt itt, ugyanis a vasúti pályaudvar mellett a területet több irányból is megközelíthették villamossal az idelátogatók:
- Rákóczi út,
- Thököly út,
- Bethlen út,
- Fiumei út,
- Aréna út
- Hungária körút.
Ezzel együtt a tervben megjegyzésre került, hogy ugyan számosságát tekintve sok a villamos vonal, de ezek mégis csak igen mérsékelten vehetők figyelembe, ugyanis már egyébként is igen túlterheltek az említett vonalak!
Ebből következett, hogy a jó közlekedés ellenére is kellett volna áldozni arra, hogy megfeleljen a hely a nézők területet történő elhagyására vonatkozó időbeli előírásnak. Városképi szempontból semleges álláspontra helyezkedettek a bírálók, ugyanis azt írták, hogy se nem a legszebb, se nem a legrosszabb a környék, egyedül a Stefánia út az, ami ebből a szempontból kiemelhető volt.
Érdekes módon a bírálat egyáltalán nem volt elragadtatva a helytől, mert az ugyan a főváros tulajdonában volt, de a MÁV volt a területre vonatkozó igénye, illetve az akkori vélemény szerint a közlekedés még a rá szánt beruházásokkal is erősen problémás a helyszín esetében!
Azt persze hozzá kell tennünk, hogy akkor még nem számolhattak a metróval, de mégis érdekes, hogy ma, amikor pedig éppen itt vannak igen komoly nézőszám befogadására alkalmas sportlétesítmények, jól működik a rendszer. Az viszont már más kérdés, hogy 1970-ig, amikor végre átadták az M2 metróvonalat (1950-ben kezdték építeni…), hogyan működött a kilátogatók utaztatása!
Az M2 metró egy titkos vadhajtása:
A tömör bírálat egy részlete:
„Jellemző példa ez arra, hogy nagyforgalmú gócpont közelében nem szabad tömegeseményeket lebonyolítani, mert ezáltal egész városrészek közlekedését béníthatjuk meg.”
Tehát akkoriban minta ezért a tervért sem lelkesedett volna a bíráló bizottság…
5. Rákosmező
A tervezők elgondolása szerint a sporttelep a Fehér út mentén, azzal párhuzamosan, a külső Kerepesi úttól a Jászberényi útig terjedően terült volna el, körülbelül 500 méter szélességben és 47 hektárnyi kiterjedésben. A Fehér úttól nyugatra van a mai Kincsem Park (akkor Lóversenytér), a szóban forgó terület pedig a Fehér út keleti oldalán volt/van. Ha tehát az Örs vezér terétől kifelé haladunk a városból, a nekünk jobb oldalra eső területről van szó.
A város ezen részének történét az alábbi cikkünkben foglaltuk össze, amiben az egykori tömegközlekedési helyzetről is írtunk:
A tervezők nem csak a stadion, illetve a sportliget fért volna itt el, hanem a gyakorlópályák, valamint az olimpiai falu is helyet kaphatott volna. Bár a terület már Kőbánya északi része, mégsem volt kieső terület akkor sem, hiszen a Kerepesi úton 1888-ban jelent meg a vasút, mikoris a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság elindította az akkori Középponti pályaudvarról (mai Keleti) Rákosfalván keresztül Cinkotáig tartó gőzüzemű vasútvonalát.
Ma már ezt ugyan kiváltja a metró – az Örs vezér teréig -, de ott volt még a Jászberényi úton a BSzKRT vonala – a Dreher gyár előtt ment el –, tehát a területre délről és északról is volt közlekedési kapcsolat.
A megközelítés városképét vegyesnek ítélték, ugyanis a Rákóczi út – Kerepesi út irányából kielégítőnek találták, ugyanakkor a Kőbányai út – Jászberényi útirányt már sivárként jellemzik… Idegenforgalmi szempontból így nem találták semmi jelentőségét az ide épített komplexumnak.
Tudni kell, hogy az említett vonalakba történő bekötés ugyan nem került volna nagyon sokba, de – miután ezek a fejlesztések csakis a terület látogatására szolgáló végállomás jellegű kialakítást kaptak, a bírálók szerint egyáltalán nem szolgáltak más közösségi igényeket.
És végül az „ítélet”:
„Összegezve az elmondottakat, a sportligetnek a rákosi gyakorlótéren való elhelyezése mellett szólna az az előny, hogy köztulajdonban levő terület áll rendelkezésre szinte korlátlan terjeszkedési lehetőséggel, míg hátránya a sivár környezet, de főkép az odavezető útvonalak túlterheltsége és azok életveszélyes keresztezései (halálsorompók), valamint a közlekedési eszközök ki nem elégítő teljesítőképessége.”
Alább csatolt cikkünkben azt is bemutattuk, hogy milyen komoly problémát akoztak azok a bizonyos sorompók…:
6. Népliget
A Népligetre két tervező is gondolt. Vitéz Hajas István építészmérnök a Népligetnek a Simor utca folytatásában lévő főátjáró útjától északra eső térfélben helyezi el a sporttelepet, úgyhogy az egyes teljesítményeket a területen arányosan elosztja, míg Hejsa Károly építészmérnök az említett átjáróúttól délre fekvő területet használja fel.
Mindkét tervező gondoskodott az evezés kivételével az összes szóba jöhető sportág igényeinek kielégítéséről, sőt vitéz Hajas István a Kőbányai út menti telkeket olimpiai falu felépítésére szánta, Hejja Károly ellenben az elszállásolást a környékbeli iskolák és a Ludovika Akadémia igénybevételével kívánta megoldani.
Érdekes felvetés volt ez akkoriban, ugyanis éppen azon munkálkodtak, hogy Grand Prix futamot rendezzenek a Népligetben, amit pedig éppen 1936-ben sikerült is megrendezni. Figyelem, az első Forma-1-es futam – bár akkor még csak a pilóták Európa-bajnokságának nevezték, de egyenes ági leszármazottja a Fomula-1!
A problémát azonban nem is igazán az jelentette, hogy újabb átalakításokat kell majd végezni a területen, hanem az, hogy a közelben gyárak voltak, amelyek bizony eléggé szennyezték a levegőt. Az alább csatolt cikkből kiderül, hogy mely vállalatokról volt szó, a cikkhez csatolt képen látható Ganz-MÁVAG D1 pedig éppen azon a nyomvonalon halad, amitől délre Hajja Károly, míg északra vitéz Hajas István tervezte az olimpiai komplexumot…:
Ezzel együtt a bírálók szerint az területen található fáknak köszönhetően mégsem volt igazán szennyezett a levegő – az más kérdés, hogy az építéshez rengeteg fát ki kellett volna vágni …-, de a legkomolyabb érv talán az volt a Népliget mellett, hogy nem kellett gyakorlópályákat építeni, mert ott volt a közelben az FTC, MTK, BSzKRT, MÁV Gépgyár, Budapest-Középiskolai pályák mindegyike.
A bírálat megjegyzi, hogy a terület ilyetén hasznosítása nem jelentene különösebb előrelépést a terület fejlődésében, hiszen az már javarészt beépült, ugyanakkor megemlítik, hogy városképi szempontból jó pont, hogy a Kelenföld, illetve Soroksár felől vasútvonalakon érkezők a vonatról láthatják a minden bizonnyal igen jó képet mutató sporttelepet, ugyannak azt sem hallgatták el, hogy a megközelítési útvonalak közül jópár bizony elég sivár és lepusztult volt (még a körút egy része is)!
Érdekes, hogy a közeli sportpályák nem csak előnyt jelentettek, hiszen azt írták annak idején, hogy ugyan a közlekedési kapacitás megfelelő a teljes komplexum számára, de ha a közeli sportpályákon is van egyidejű rendezvény, akkor már problémás lehet a közlekedés…
A verdikt:
„A fentieket egybevetve a Népligeti megoldás előnyei így foglalhatók össze: kész parkban nyerne elhelyezést, szép közvetlen környezetben, talajviszonyai megfelelőek, a város központjához elég közel, de mégsem túl közel fekszik és kevés a külön költségemelő tényező; gyakorlópályák építése felesleges, tekintve, hogy közvetlen közelében számos nagy sportpálya van. Nagy előnye még az is, hogy a kiállítási területtel összekapcsolható.”
Az idézet előtti részben taglaltak okán a közlekedést sem minősítették kielégítőnek. Ezen a ponton úgy tűnt, hogy a bírálóknak úgy igazán semmi nem tetszik…
Legalábbis ami a pesti javasolt helyszíneket illeti, amelyek bemutatása véget ért a Népligetre tervezett helyszín bemutatásával. A következő részben már budai helyszínek következnek.
