A magyar nyelv hivatalossá válik 1805 november 28.
1. Történelmi Háttér és Nyelvi Jogok
Az 1805. november 28-i történelmi események fontossága: Ezen a napon az országgyűlés kiemelkedő eredményt ért el a magyar nyelv történetében. Ez a nap jelentette a magyar nyelv közigazgatási használatának jogi elismerését. Ebben az időszakban a magyar nyelv státusza kulcsfontosságú volt, amit a jelenkor politikai eseményei is megerősítenek. Példaként említhető az ukrán nyelvtörvény és a romániai magyar feliratok kérdése.
2. A XIX. Század Nyelvi Törekvései
A XIX. század eleji magyar nyelvpolitika: Ebben az időszakban Magyarország törvényileg igyekezett meghatározni az anyanyelvi alapjogokat, amelyeket ma szomszédai még mindig igyekeznek bevezetni, néha akár kétszáz év késéssel. A XIX. század kezdetén a nyelv a nemzethez tartozás fontos részének számított. Ezt a szellemiséget tükrözi az anyanyelv ügyének előmozdítása, valamint a magyar nyelv, irodalom és kultúra fejlesztésének igénye.
3. Nyelvújítás és Kulturális Fejlődés
A nyelvújító mozgalom és annak hatásai: A magyar nyelv politikai színtérre való emelése ösztönözte a nyelvújító mozgalmat. Ez a mozgalom jelentős hatással volt a magyar nyelvű könyvkiadásra, újságírásra és az új szakmai fogalmak magyar nyelvű kialakítására. Ebben az időszakban a magyar nyelv fellendült, mind az irodalomban, mind a közéletben.
4. A Latin Nyelv Helyzete és Hanyatlása
A latin nyelv dominanciájának kihívásai: A 18. század végén és a 19. század elején Magyarországon a latin nyelv még mindig domináns volt a törvényhozásban, az igazságszolgáltatásban, a felsőbb szintű közigazgatásban, valamint a közép- és felsőfokú oktatásban. A latin volt a tudomány és a liturgia nyelve is, mely örökségét a középkorból hozta. Ezzel szemben a mindennapi érintkezés nyelve sokkal változatosabb volt, a magyar és német mellett több más nyelven is beszéltek, mint a horvát, szlovák, román, szerb, és a különböző etnikai csoportok saját nyelvei is jelen voltak.
5. A Magyar Nyelv Felértékelődése
A magyar nyelv előtérbe kerülése: Már a 18. század végén, a 19. század elején kezdetét vette a magyar nyelv felértékelődése. A magyar országgyűlés szorgalmazta a magyar nyelv használatát és terjesztését. 1790-ben az alsótábla magyarul tanácskozott, 1791-ben pedig törvénybe foglalták, hogy a gimnáziumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen külön tanár foglalkozzon a magyar nyelv és írástan oktatásával. A vármegyék pedig a magyar nyelv katonai területen való használatát szorgalmazták.
6. Az 1805-ös Országgyűlés és a Magyar Nyelv Törvényesítése
A magyar nyelv közigazgatási használatának előmozdítása: Az 1805-ös országgyűlésen a magyar nyelv használatának kiterjesztését követelték a közigazgatásban. Az udvari jóváhagyást követően az országgyűlési és a magyar kancelláriai feliratok két nyelven, magyarul és latinul készültek. Ennek értelmében a Helytartótanács kötelezettséget kapott, hogy a hozzá magyarul intézett leveleket magyarul válaszolja meg, és a bírósági ítéleteket is magyarul kellett kihirdetni.
7. Ellenállás a Nyelvi Változásokkal Szemben
A latin nyelv használatának megőrzése: A magyar nyelv kiterjesztésével szemben ellenállás mutatkozott Horvátországban. Annak ellenére, hogy a magyar koronához tartozó horvát rendeknek felajánlották a horvát nyelv használatát saját területükön, ők ezt elutasították. A horvát tartományi gyűlés ragaszkodott a latin nyelvhez, mint semleges és hagyományos nyelvhez, és megtiltotta, hogy a latinon kívül más nyelven intézzenek hivatalos ügyeket.
Ezek a fejezetek bemutatják a magyar nyelv státusának fejlődését és a nyelvi változásokkal szembeni ellenállást a 19. század elején. A magyar nyelv jogi elismerése és a latin nyelv fokozatos háttérbe szorulása jelentős lépések voltak a nemzeti identitás és a kulturális önazonosság megerősítése felé.
8.Etnikai Kisebbségek Reakciója a Nyelvi Változásokra
A nem magyar etnikumok ellenállása: Az 1805. november 28-án hozott döntés, amely a magyar nyelv közigazgatásban való használatát támogatta, szükségszerűen konfliktusba került a magyar korona alatt élő számos nem magyar etnikum érdekeivel. Míg Nyugat-Európában a nemzetek többnyire egységes nemzeti nyelvet használtak a polgári korszak kezdetén, Kelet-Közép-Európában a különböző nemzetiségeknek még küzdeniük kellett anyanyelvük hivatalos elismeréséért.
9. A Többnyelvűség Kihívásai
Regionális nyelvi különbségek: A magyar korona területein élő különböző nemzetiségek, mint például a szlovákok, románok, szerbek, és más etnikai csoportok, saját nyelvük hivatalos elismeréséért folytattak küzdelmet. Ez a helyzet kihívást jelentett az egyesült nemzetállamok koncepciójára épülő Nyugat-Európával szemben, ahol a nemzeti egység gyakran egy egységes nemzeti nyelvvel társult.
Ezek a fejlemények bemutatják, hogy a magyar nyelvpolitika bevezetése milyen komplex társadalmi és etnikai kihívásokat vetett fel a Habsburg Birodalmon belül. A nemzetépítés folyamatának részeként a nyelvi kérdések kiemelt jelentőséggel bírtak, de ezek a változások gyakran ellenállásba ütköztek a birodalom sokszínű etnikai és nyelvi közösségei részéről.
