A magyar természetvédelem szimbóluma a túzok
A magyar természetvédelem szimbólumaként ismert, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Körös-Maros Nemzeti Park címerében is megjelenő faj a túzok. Ez a nagytestű madár jelentős méretet érhet el, a hímek akár a 16 kg-ot is meghaladhatják, míg a tojók lényegesen kisebbek. Mivel a túzok világszerte veszélyeztetett, a magyarországi állományának megőrzése globális jelentőségű. Az 1980-as években csökkent állomány a célirányos védelmi intézkedéseknek köszönhetően ma már stabil. A Dévaványai Túzokrezervátum, amit 1975-ben hoztak létre, elsősorban a túzok tojások keltetésével, a fiókák nevelésével és visszatelepítésével foglalkozik.
A legfontosabb azonban a túzokok élőhelyeinek megóvása, a költő- és dürgőhelyek védelme. Az élőhelyeken a vetésforgó kiválasztásánál, a mezőgazdasági munkák időzítésénél, és a fészkek környezetében védőzónák kialakításánál különös gondosságra van szükség. A repcetáblákkal biztosítani kell, hogy a túzokok télen ne hagyják el a védett területeket. A vezetékekkel való ütközések miatti pusztulást csökkentő technológiai megoldások alkalmazása is fontos. A környezetbarát gazdálkodás támogatása és a gazdálkodók fajvédelmi érdekeltségének növelése szintén lényeges. A túzok, amely hajdanán a magyar vadászati hagyományok része volt, ma fokozottan védett státuszban részesül, így nincs nyomás a természetvédelemre. A túzokhoz igazodó tájhasználat más állat- és növényfajok számára is előnyös.
A túzok az Eurázsiai sztyeppzónában honos, nyílt, füves területeken élő ritka, de jellemző madárfaj. E területeken kialakult izolált állományok jellemzik. Eredetileg a füves puszták jelentették az élőhelyét, azonban az extenzív mezőgazdasági műveléshez is alkalmazkodott. A párválasztás látványos dürgés során történik tavasszal. A vadászatok következtében, amelyek során a hímek nagy részét lelőtték, a faj poligámmá vált. A tojók egyszerű fészket készítenek a földön, amely általában a mezőgazdasági területek és a gyepek határán helyezkedik el. A fészekalj 1-3 tojásból áll. Ha a fészekalj elpusztul, a tojó újabb költésbe kezdhet. A csibék 25-28 nap alatt kelnek ki, és fészekhagyóak. Az első időszakban a tojó segíti őket az étkezésben, később önállóan táplálkoznak. A túzok 4-6 éves korban éri el az ivarérettséget. Táplálkozása változatos, tartalmaz állati és növényi elemeket egyaránt, mint magvak, levelek, ízeltlábúak és kisemlősök. Télen gyakran követi az őzeket, és a hó alól kikapart repcét, lucernát eszik. A fiatalok eleinte főként rovarokkal táplálkoznak, majd egyre több zöldséget fogyasztanak.
