A magyarok növényei: A Szegedi Paprika
Igen, így nagybetűvel, mert ez nem csak földrajzi név, hanem egy márka, nemkülönben pedig a magyar konya egy olyan jellegzetes alapanyaga, ami nélkül nehéz lenne elképzelni azt a fajta magyaros ízvilágot, ami ételeinket minden más konyhától megkülönbözteti!
Borítóképen: Paprikafüzér
A fűszerpaprika őshazája Dél-Amerika, innen jutott el Amerika felfedezése után Ázsiába és Európába, ahol először Portugáliában lett népszerű, majd lassan terjedt el más országokban is.
Fontos tudni tehát, hogy a paprika abban az értelemben nem egy ősi magyar fűszer, hogy nem őseinkkel együtt érkezett meg a Kárpát-medencébe, ugyanakkor megjelenése és elterjedése után teljes mértékben átalakította konyhánkat!
Magyarországon az 1600-as években feltételezhetően Széchy Mária, Wesselényi Ferenc gróf felesége honosította meg. Az első példányokat a szegedi ferences kolostor kertjében termesztették. Legelső termesztő körzete éppen ezért Szeged környékén volt.
Legalábbis ma hivatalosan ezt fogadják el a szakértők, de például Gundel Károly szerint a paprika azon fajtája, amit nálunk termesztettek/termesztenek inkább a Himalája környékéről, de legalábbis keletről származik.
Először az alföldi parasztok ismerték fel, hogy a sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a fűszerpaprika-őrlemény íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentős részénél készítésénél máig alkalmaznak. Ez teljesen átalakította a magyar konyhát.
A mai napig a magyarság egyik szimbóluma a Szegedi Paprika, szinte minden hagyományos, magyar ételünkben szerep kap színe és főleg ízvilága. A Szegedi (és egyéb) Halászlé, a Gulyás, a Pörköltek, paprikás kolbászok elengedhetetlen összetevőjévé vált a fűszerpaprika.
Szeged környéke, a Tisza folyó völgye, különösen alkalmas a paprika termesztésére: a magas napsütéses órák száma, a talajadottságok, a szegediek termesztési tapasztalatai és kísérletező kedve mind hozzájárultak a paprika sikeréhez, formálták a szegedi paprika színét, ízét, aromáját. A XIX. század végére a paprika – tört, zúzott, őrölt, egész formában – Szeged vezető kereskedelmi árujává nőtte ki magát.
Az 1940-es évekig a magyar paprika természetes módon erős volt. Az édes, félédes őrleményekhez az alapanyagból a csípős részeket el kell távolítani.
Ez a folyamat volt a paprikahasítás: a paprika csumáját levágták, a termést felhasították, kifordították az ereket kézzel kikaparták. A két világháború között több mint tízezer ember foglakozott paprikahasítással, 20 paprikamalom működött, egyenként legalább 15-20 fő alkalmazottal. Legalább tízezer termelő termelte a paprikát és számtalan kereskedő dolgozott azon, hogy a szegedi paprika messzi földre eljusson. Nem volt más iparág Szegeden, ami ennyi embert foglalkoztatott volna.
A Szegedi Paprika a Hungarikum törvény 114/2013. (IV. 16.) Kormányrendelet a magyar nemzeti értékek és hungarikumok gondozásáról III. sz. mellékletének Hungarikum Bizottsághoz történő felterjesztésével és elbírálása által került a Hungarikumok Gyűjteményébe.
