A mai nap Advent első vasárnapja
Az adventi időszak, amely a Szent András ünnepét követő első vasárnaptól kezdődik és Jézus Krisztus születéséig tart, a keresztény egyházban a karácsonyi ünneplés előkészítésének időszaka. Ez az időszak a latin “adventus Domini” kifejezésből ered, ami az Úr eljövetelét jelenti, utalva Jézus Krisztus megszületésére és második eljövetelére. Az advent négy vasárnapja a keresztény hagyomány szerint az Úr négyféle eljövetelét jelképezi: a megtestesülését, a kegyelmet, a halált és az ítéletet.
Az adventi időszak eredetileg csak egy vasárnapot foglalt magában, de a VII. században Nagy Szent Gergely pápa négy vasárnapra bővítette, és 1570-ben V. Piusz pápa hivatalossá tette a katolikus egyházban. Az adventi időszakot régen éjféli harangzúgás és szigorú böjti szabályok jellemezték, az emberek hajnalban misére jártak.
Az adventi koszorú a karácsonyi előkészületek egyik legjellemzőbb szimbóluma. Eredetileg fenyőgallyakból készült, és négy gyertyát helyeztek rá, melyek közül minden adventi vasárnap egy újabbat gyújtottak meg. Ezek a gyertyák a világosságot és a keresztény erényeket – hitet, reményt, szeretetet és örömöt – szimbolizálják. Az adventi koszorúk szokása a XIX. században vált népszerűvé, de gyökerei a pogány időszakba nyúlnak vissza.
Advent idején a hagyományok szerint kerülték a zajos mulatságokat és táncokat, lakodalmakat sem tartottak. Számos népi szokás is kapcsolódik ehhez az időszakhoz, mint például a lányoknak a hajnali misére történő harangozáskor a harang köteléből szálakat tépni, vagy a boszorkányok elleni védekezés érdekében bezárt ajtók és ablakok Erdélyben. Az Alföldön a lányok édességet ettek a hajnali misére harangozáskor, hogy édes legyen a nyelvük, és így könnyebben találjanak férjet.
December 4-én, Borbála napján, a hagyomány szerint a lányok egy ágat vágtak és vízbe állítottak. Ha ez az ág karácsonyig kizöldült, úgy vették, hogy az illető a következő évben férjhez megy. Egy másik népszokás szerint Luca napján, december 13-án, amely a naptárreform előtti időkben az év legrövidebb napja volt, a lányok papírdarabokra fiúneveket írtak. Minden nap egyet elégettek közülük, és karácsonykor a megmaradt név állítólag a jövendőbeli férj neve lett. Ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét is, amelyről feltételezték, hogy karácsonyi misén állva rajta meg lehet látni a boszorkányokat.
Szent András napja, november 30., kapcsolódik a disznóvágásokhoz, ezért néha “Disznóölő Szent Andrásnak” is nevezték. Ekkor kezdődtek a disznótorok, de sosem szerdán, pénteken vagy szombaton, mert ezek a napok böjti napok voltak.
Az adventi naptáraknak eredetileg az volt a jelentőségük, hogy segítsenek a felnőtteknek és gyermekeknek a karácsonyi ünnepek felé vezető úton. Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült Münchenben. Ezek a naptárak kezdetben vallási jelentéssel bírtak, minden ablak mögött a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolatokat rejtegettek. Napjainkban azonban ez a vallási tartalom gyakran elhalványul, és a naptárakat gyakran egyszerű decemberi naptárként használják, ahol minden napot édességek, például csokoládé vagy marcipán tesz vonzóbbá.
