A mai program: Vác, vasúton!
Majd’ 177 évvel ezelőtt volt, mikor a Magyar Középponti Vasúti Társaság 1846. július 15.-én megnyitotta Pest és Vác közötti vonalát. Azonnal gépi vontatással nyitottak, a Pest és a Buda nevű gőzösökkel indult a forgalom, és a megnyitó napján többek között József nádor és családja jelenlétében 59 perc alatt tették meg a 33,6 kilométer hosszú utat – 10 perces tartózkodással Dunakeszin!
Borítóképen: S70-es járat Vác vasútállomáson
Ez annyit tesz, hogy akkoriban megállók nélküli menetidő hozzávetőleg 47-49 perc lehetett. Persze a 18. században feltehetően ebben a formában nem működött a vonal, a menetrend szerinti forgalomban több megállóhelyen is megállt. Ma az úgynevezett zónázó – ami Budapest Nyugati pályaudvarról indul, és kizárólag Vác állomáson áll meg, illetve fordítva – 24 perc alatt teszi meg a távolságot, míg a személyvonat számára – ami 11 közbeeső állomáson áll meg! – 40 perc a menetideje.
Azt kell mondjuk, hogy már az első vonatok is komoly sebességet produkáltak, hiszen akkoriban – a megálló nélkül becsült menetidővel kalkulálva – a ~43 km/h átlagsebesség tényleg szédítő tempót jelentett!
Ma az a már említett zónázó ~84 km/h átlaggal hozza le a távot és a személy is valamivel több, mint 50 km/h átlagot tud! És nem is akárhogyan! Ugyanis az ezredforduló óta a pálya Rákospalota-Újpest és Vác állomások között hézagnélküli, 60 kg/fm sínrendszerű, az ezen a viszonylaton közlekedő KISS motorvonatok pedig egészen elképesztően csendesek és komfortosak!
De elég is ennyi a számokból! De még mielőtt valaki azt hinné, hogy most azt akarjuk ezzel bemutatni, már nincs is semmi tennivaló, hiszen eljött a „vasúti Kánaán”, akkor téved, itt és most egyetlen viszonylatról van szó, amelyen volt szerencsénk a napokban utazni.
Az ötletet Pedig nem más adta, mint Petőfi Sándor, akik lelkendezve írt élményeiről, miután ezen a vonalon vonatozott!
Bessenyei Ferenc feledhetetlen hangja… És az a lelkesedés, ahogy Petőfi írt a vonatozásról, annak jelentőségéről, az bizony magával ragadó!
És nem titkoljuk, hogy mi is igen jó érzésekkel gondolunk vissza röpke kis utazásunkra, mert bizony gyermekkorunk vonatai, az akkori körülmények köszönőviszonyban sincsenek az ezen az úton tapasztaltakkal!
De nézzük sorban! Mi kicsit csaltunk, mert Rákospalota-Újpest állomáson szálltunk fel. Ennek oka, hogy még hétvégén sem igazán vagyunk kíváncsiak a zajos, túlzsúfolt belvárosra, annál inkább érdekelt viszont a tipikus Monarchia-kori állomás Újpesten.
Érdekességként el kell mondani, hogy a Rákospalota-Újpest állomás ma ugyan Újpesten van, de amikor az állomás épült, a terület nagyobb részt Rákospalotához tartozott, ahogy az állomással szemben található híres Brunovszky Nagyvendéglő is, ami eredetileg ugyan nyaralónak készült, de 1884-ben már főleg az akkoriban részben még Rákospalotához tartozó nyaraló- és villanegyed lakói jártak ide enni-inni-mulatni!
Az állomás épülete egyébként régen látott felújítást, de ezzel együtt inkább patinásnak mondanánk, semmint elhanyagoltnak. Sajnos a mellette található bódék sokat rontanak a látványon, az ott nyújtott szolgáltatásokat pedig – talponálló étel-ital kimérések – sokkal kulturáltabb, és a környezetbe jobban illő épületekkel is meg lehetne oldani. Már csak azért is, mert „a Brunovszky” – ellentétben a csatolt képpel – szerkezeti és külső megjelenését tekintve teljesen megújult, és bár úgy tudjuk, eredeti funkcióját nem kapja vissza, de ékessége az itt kanyarodó villamos, és útkereszteződés, valamint az állomás-épület által meghatározott területnek.
Mint mondtuk, a bódék belerondítanak a képbe, ahogy a peron(ok) állapota is elég sokat ront a békebeli hangulaton…:
Ezzel együtt a hely közel sem rossz, óriási potenciál is van benne, és ezt nem csak az építészeti emlékekben rejlő lehetőségek mondatják velünk, hanem az is, hogy…
Ez az állomás, illetve környezete egy igazán kiváló intermodális csomópont (többféle közlekedési eszköz találkozási pontja) lehetne!
Ezt a témát keretes írásunkban bontjuk ki:
Kötöttpályás dzsembori Újpesten! Csak feketeöves türelműeknek!
A 3-as metrót úgy tervezték, hogy egy későbbi szakaszban a mai végállomás (Újpest-központ) után még tovább építhető legyen. Tudni kell, hogy a Váci út egy részén, és Újpesten is a metró valójában inkább kéregvasútnak nevezhető, ugyanis hasonló módon épült, mint a Kisföldalatti; a pályát a talajszintről ásták ki, beépítették, majd födémszerkezet kapott, és felette visszaállították a korábbi utakat.
Ezt tovább lehetne folytatni – erre nem is olyan régen, pár éve terveket is készítettek! – tovább lehetne vinni a metrót az Árpád út alatt, és valahol a Víztoronynál rá lehetne fordulni a Budapest-Nyugati-Vác vonal mellett a Külső Szilágyi úttal, valamint a vasúttal párhuzamos pályára, hozzávetőleg a mai, Káposztásmegyer Megyeri útig közlekedő villamospályán, melyet eredetileg is úgy terveztek, hogy majdan a metró egyszer azon közlekedik, miután valahol a Rákospalota-Újpest állomástól a felszín felett vezetik a pályát.
Ezzel voltaképpen igen komolyan tehermentesíthető lenne a Nyugati-pályaudvar, ugyanis Budapest-Vác, és még más vonalnak sem kellene a Rákospalota-Újpest állomásnál beljebb menni – ahol egyébként igencsak lelassul! -, mivel a belvárosból, ezen keresztül pedig egész Budapestről – sokkal gyorsabban! – metróval lennének elérhetők az innen induló vonatok!
Sőt, miután az Újpest-városkapu metró megálló és a Budapest-Esztergom vasútvonalon fekvő megállóhely már eleve közös csomópontot jelent, a két viszonylat közötti összeköttetés is megoldottá válna.
És akkor ott vannak a villamosok! A 12-es Angyalföld kocsiszín és Rákospalota, Kossuth utca között közlekedik, míg a 14-es a Lehet tértől Káposztásmegyer Megyeri útig közlekedik. Ez utóbbira a már említett Rákospalota-Káposztásmegyer, Megyeri út viszonylaton nem lenne szükség, hiszen a metró vinné el a forgalmat – sokkal gyorsabban! -, ellenben a 12- es Rákospalotáról, míg a 14-es Újpest Árpád úttól északra eső nagy lakótelepeiről hordhatná rá az utasokat a metróra és a vonatra – és fordítva.
Ez az egyébként nem olcsó (!) megoldás minden bizonnyal sok autóbuszos utat megspórolna (például Újpest-városközpont és Káposztásmegyer között ingázó buszok), ami egyrészt csökkentené a helyi károsanyag-kibocsátást, másrészt gyorsabbá és pontosabbá válna a közlekedés ezen a területen és a kapcsolódó viszonylatokon.
Ezzel együtt tudni kell, hogy a vasútállomás mellett van egy kisebb buszpályaudvar is, tehát azok a területek, melyeket a villamosok, vagy a metró nem fed le, még mindig elérhetők maradnának, ahogy az most is van.
Nos, a szerelvény megérkezett – pontosan, időben – és fel is szálltunk. Kifejezett cél volt, hogy új, emeletes, KISS motorvonattal tegyük meg az utat, mert ezek végszerelése itthon, nevezetesen a Dunakeszi Járműjavítóban történik.
Másrészt pedig azért, mert szerettük volna magunk megnézni, hogy hol tart most a vasút ott, ahol a hírek szerint tényleg jó a szolgáltatás minősége!
Ha már említésre került a Dunakeszi járműjavító, el kell mondanunk, hogy napjainkban is gőzerővel dolgoznak egy jókora egyiptomi megrendelés teljesítésén.
Az Egyiptomi Vasúttársaság (ENR) részére további 674 kocsi érkezik Egyiptomba Magyarországról! Igen, további, mert a történetnek vannak előzményei!
Nem hagyhattuk ki természetesen, hogy meg ne örökítsük mi is ezeket a kocsikat! Dunakeszin az ipari parkban rengeteg vállalkozás működik, na meg a fehérbe csomagolt vagonokat, melyek arra várnak, hogy leszállítsák őket – például Egyiptomba!
Itt kicsit össze-vissza ugráltunk az időben, mert – mint az látható – a felvétel már a visszaúton készült. Mi kicsit visszalépünk, és megmutatjuk, hogy…
Vác vasútállomás bizony már olyan, amilyennek a Rákospalota-Újpest állomásnak is lennie kellene! Liftek, tisztaság, kulturált környezet, és a vasútállomással szemben lévő kis étterem is igen jó minőségben készített számunkra ebédet!
A fenti videón jól látható a múlt és a jelen keveredése, ami a régi kőkorlát, a felújított, ámde eredeti hangulatában megőrzött állomás, valamint új parkoló, aluljáró, illetve átkelőhely formájában mutatkozik meg – a szemnek is kellemes elegyet alkotva!
Bizony, azt kell mondjuk, Petőfi Sándor ma igencsak elcsodálkozna, ha netán újra vonatra szállna Pest és Vác között! Kell mondani, hogy mi pontosan ugyanúgy csodálkoznánk, ha visszamehetnénk az időben? Nekünk azért könnyebb dolgunk van, mert szerencsére a…
Vasúttörténeti park, vagy éppen a gödi emlékkiállítás, melyet a megállóhelyen reklámoznak, lehetőséget ad számunkra, hogy megismerjünk korábbi korokat, és megtudjuk, hogy honnan jöttünk.
Az pedig, hogy merre tartunk, tőlünk függ – na meg olyan körülményektől, amit Petőfi is megtapasztalt, és nem feltétlen volt ráhatása, de addig küzdött, amíg lehetett…
