A Margit hídtól a Baloldali Blokkig: a Közmunkatanács

Bár még három év volt Pest, Buda és Óbuda egyesítésétől, de gróf Andrássy Gyula a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök máris egy olyan szervezet létrehozását javasolta, amely a leendő egységes város fejlesztését összefogja, illetve meghatározza a fejlesztés irányait.

Borítóképen: Az Andrássy út és a Hősök tere (1932-től ez a neve) helyén álló Gloriette (díszkút), a kép 1895 előtt készült, mivel abban az évben született meg a döntés, hogy a Széchenyi-hegyre költöztetett Gloriett helyére egy millenniumi emlékművet, egy Nemzeti pantheont kell építeni (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.140)

Ennek szervezetek a neve Fővárosi Közmunkák Tanácsa lett, és már az induláskor heves ellenvéleményeket fogalmaztak meg egyes politikusok, hiszen a 24 millió forint hitelből induló szervezet céljait nem találták elég világosnak, sőt azt is kifogásolták, hogy a kölcsönt „Andrássy és Lónyay múlt hó 13 án a kölcsönt Bécsben a maguk szokására megkötötték” (megjelent a Jókai Mór szerkesztésével működő „A Hon” című lapban, 1870. március 19.-én).

Itt vagy egy kis félreértés van, és tényleg igaz, hogy nem volt elég alapos az előterjesztés, vagy Bécsben nem magát a kölcsönügyletet kötötte meg Andrássy és Lónyay, hanem csak az engedélyt szerezték meg arra, hogy hitelből indítsák el a Közmunkatanácsot.

És ez nem volt mindennapi hitel! Sorsjegyeket bocsátottak ki 24 millió forint erejéig, azok körét pedig sorsolással döntötték el, akik egy adott évben visszaválthatják sorsjegyüket, éves 4% kamat mellett.

Ez azt jelentette, hogy volt aki egy év alatt visszakapta pénzét és még 4% kamatot is, de – a rendszer sajátosságából fakadóan – volt aki csak 1920-ban, a konstrukció lejárati évében kapta volna vissza pénzét és annak kamatait, amely az ötven év 4%-os kamatát figyelembe véve ekkor összességében 100% lett volna. Ötven év alatt tehát duplázni lehetett.

Jó üzlet volt ez? Nem tudni, de azt igen, hogy a pénz összejött, a Közmunkatanács pedig elkezdte működését.

Az első beruházás nem építés volt, hanem a Lánchíd jövedelmeinek megváltása volt, hiszen akkoriban még hídpénzt kellett fizeni – feltételezzük, hogy az építő Lánchíd Részvénytársaságnak -, ami azzal ugyan nem szűnt meg, hogy a Lánchíd 1870. július 1-től a magyar állam tulajdonává vált, de az állami bevételeket gyarapította. A hídpénzt végül 1918-ben törölték el.

Ezután következett a Margit híd megépítése, melynek átadására – csúszásokkal – 1876. április 30-án került sor, majd jött a Nagykörút kialakítása, melyről a Váci út történetét feldolgozó cikkünkben is írtunk:

A Közmunkatanács a következő évtizedekben lehetővé tette, hogy Budapest fejlődése egységes elvek mentén történjen.

Mint említettük a kezdőtőke visszafizetését 1920-ig tervezték, és az erről szóló részben azért használtuk a feltételes módot, mert a Tanácsköztársaság alatt egy néptörvényben már kimondták a Közmunkatanács megszüntetését, de aztán a 133 nap letelte után újra működött a szervezet.

Elmondható, hogy Budapest mai kialakítása, a Dunapart és a fő közlekedési útvonalak, illetve maga a városszerkezet komoly részben a Közmunkatanács működésének eredménye! De semmi nem tart örökké…

Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitaláljuk, a Közmunkatanács 1948-ban szűnt meg. Az akkori parlamenti vitában még volt több párt vett részt, hiszen az 1947-es kékcédulás választás után voltunk, már megalakult a Magyar Dolgozók Pártja (MDP – sztálinista irányvonalat követő kommunista párt volt Magyarországon 1948 és 1956 között), miután a MDP elődje az MKP (Magyar Kommunisták Pártja) erőszakosan felszámolta és beolvasztotta az SZDP-t (Szociáldemokrata Párt).

Csak adalékként említjük meg, hogy ezt a politikai manővert Rákosi és Szakasits a Baloldali Blokk nevű politikai szövetség égisze alatt hajtották végre, melynek résztvevői voltak a Magyar Kommunista Párt mellett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szakszervezeti Tanács. De nézzük a vitát, mert érdekes tanulságokkal szolgál!

„Tóth Endre (pp, azaz Parasztpárt, a Baloldali Blokk tagja – a szerk.) előadó ismertette ezután a közmunkatanács és a fővárosi pénzalap megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. A közmunkatanács eddigi ügykörét jórészben az építkezési főigazgatóság látja el.”

„Dobronoki Gyula (mdp, azaz Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi pártja – a szerk.): Budapest utcái sok helyen szűkek és görbék. Ezeket mind a közmunkatanács által elfogadott tervek alapján építették. Mindig szem előtt tartották az arisztokrácia érdekeit Támogatták a telekspekulációt. Az Andrássy utat is rosszul építették meg. A közmunkatanács megszüntetését már az 1919. évi VII. néptörvény is kimondotta.”

„Antall József (kg. Kisgazda Párt, Antall József miniszterelnök édesapja – a szerk.): Fontos, hogy az építésügyek intézése egységes tervek szerint történjék. A múltban az építésügyi közigazgatás vonalán nem volt felsőbb szakirányítás. A várospolitikát a tőke vette a kezébe. Ez az oka annak is, hogy város és falu között ellentétek állottak fenn.”

Nos, a Baloldali Blokkhoz tartozó előadó egyértelműen kijelenti, hogy valójában miről is van szó; kellett a kasszakulcs! Arról persze nincs hír, hogy aztán mit találtak a kasszában… Ahogy arról sem, hogy 1919-ben mit találtak…

A rákosista felszólaló egyetértő indoklásában azt állítja, hogy a Közmunkatanács nem végezte jól a feladatát, a „szűkek és görbék” említése pedig arra enged következtetni, hogy a szovjet városmodellt tartotta követendőnek mérhetetlen széles és lélektelen utakkal (jó a felvonulásokhoz!), de végső érve az, hogy az Andrássy utat rosszul építették meg! Ez egyébként akár lehetett egy finom odaszúrás is, mert a Közmunkatanács éppen gróf Andrássy Gyula nevéhez köthető…

Talán nem járt arra, de az Andrássy út ma is az egyik „leg”-je a városnak! Az arisztokrácia negatív felemlegetése pedig kommunista kötőszó, ez nem is érdemel szót…

Antall József viszont egy tényleg érdemi hozzászólással jelentkezett, amikor azt mondta, hogy a főváros és a vidék fejlődése mellett erősen lemaradt a vidék fejlesztése, de ő semmit nem mond arról, hogy a Közmunkatanács feloszlatásával egyetért vagy sem, számára a vidék felzárkóztatása a lényeg, amit egységes, országos tervek alapján vélt megoldhatónak.

Nos, eddig a történet, a többit pedig tudjuk, a második nagy világégés után következett az újjáépítés időszaka, ami hősies küzdelmet igényelt az egyszerű dolgozóktól – és ők meg is feletek az elvárásoknak! -, ugyanakkor el kell mondani, hogy ha a Közmunkatanács nem végezte jól a feladatát, akkor 20. századi utódai még kevésbé…