A második Gutenberg: Uher Ödön

Ki volt Uher Ödön? Helyesebben ifjabb Uher Ödön, hiszen édesapját után kapta nevét. Miért fontos ez? Mert a fényszedőgéphez, melyet az ifjabb Uher talált fel, bizony kellett az édesapa igen komoly fényképészi tapasztalata, az a folyamatos fejlesztőmunka, ami odáig vezetett, hogy az Uher Filmgyár 1912 és 1918 között huszonnégy saját művet készített, illetve más vállalkozások is itt hívatták elő filmfelvételeiket.
Borítóképen: Ezt a technikát küldte nyugdíjba Uher Ödön – a felvétel Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.-nél, a 25 éves Az Est című lap jubileumi esztendejében készült – 1935 (forrás: Fortepan, 228945)
A fény, a fotó, az alaptechnika tehát adott volt, de a fény nyomdai felhasználása még váratott magára. Bár Porzsolt Károly már 1894-ben foglalkozott a témával, majd angol mérnökök vitték tovább kutatásait, de utóbbiak csak annyit értek el, hogy feleslegesen túlbonyolítottak mindent… Viszont használható megoldást nem voltak képesek felmutatni!

Ehhez képest ifjabb Uher Ödönnek igen gyorsan sikerült eredményt elérnie a fénynyomtatás terén! Hamarosan bemutatta ugyanis fényszedő- és a fénymettőr gépét!

Amikor bemutatásra került első modellje, Németországban az MAN érdeklődését is (ami a mai napig is gyárt nyomdagépeket!), olyannyira, hogy a gyár vezetősége repülőgépen érkezett Budapestre! Meghívták Uhert Augsburgba, ahol tizenkilenc (!) mérnököt és megfelelő számú munkást bocsátottak rendelkezésére, természetesen egy berendezett kísérleti laboratóriummal együtt!
Uher nem lassított: négy évvel azután, hogy megérkezett Augsburgba, előállt a találmány a sorozatgyártásra is. Ezzel az eljárással nem csak gyorsabb, hanem szebb is lett a nyomtatott szöveg, illetve maga a kiadvány, ugyanis – ellentétben az ólomból készült betűkkel – itt nem volt, ami elkopjon!

Hogyan működött a gép? Nos, elég „Mórickásan”, de pontosan a következőképpen írták le akkoriban:
„… a fényszedőgépen írógép-billentyűzet van, amelyen lekopogtatható a szöveg és a gép túlsó oldalán kihull az előhívott megszárított kész film, amelyen a sorokba szedett szöveg abszolút élesen és tisztán rögzítődik. Itt nincs elferdült betű, artisztikum szempontjából tökéletes ez a szöveg és mindig úgy hat, mintha vadonatúj betűvel íródott volna. <…> Az illusztrációkat is tetszés szerinti nagyságban nyomja. <…> A fénymestergép a tördelést végzi el, az egyes szövegrészek nagyításával, illetőleg kicsinyítésével egyidejűleg és percenként nyolcvan sort dolgoz fel.”
A bemutatása idején a gép 14 féle betűtípussal dolgozott, és már akkor elkészült a kínai és japán írásjelekkel készült változat is!

A képek és illusztrációk, az ornamens díszítések, és mindenféle nem betűket tartalmazó részlet is megtartható, az a későbbiek során tetszés szerint felhasználható maradt, így egy-egy kiadvány, amelynek határozott megjelenése, rá jellemző formai jegyei voltak, igencsak egyszerűen feldolgozható feladatot jelentett a fénynyomtatás által!
„Az Augsburgban megalakult Uhertype A. G. már nagyban gyártja a fénynyomda gépeit. Uherék kooperálnak az I. G. Farbenindustrieval, amely egészen új anyagokat — többek között nem gyúlékony filmet — gyárt a részükre.”
IG Farben – nyomdaipar
Sajnos ez a vállalat (is) igencsak rossz hírnévre tett szert a második világháború során folytatott tevékenysége miatt. Ezt persze 1933-ban még nem lehetett látni, de azt érdemes tudni, hogy akkoriban ez volt a világ legnagyobb vállalata, ami voltaképpen nem egy vállalat, hanem egy német vegyipari és gyógyszeripari konglomerátum volt. 1925-ben jött létre hat vegyipari vállalat – a BASF, a Bayer, a Hoechst, az Agfa, a Chemische Fabrik Griesheim-Elektron, és a Chemische Fabrik vorm Weiler Ter Meer egyesüléséből. A második világháború után a szövetségesek elfoglalták, és visszaosztották az alkotó társaságokra.
A nyomdaipar számára az I.G. Farben a hagyományos cellulóz filmektől eltérő, nem gyúlékony anyagból készülő filmet készített, amellyel sokkal biztonságosabb és gyorsabb lehetett a nyomtatás.
És mi volt a találmány és az Uhertype nevű vállalat sorsa? Nos, először nem igazán tudtak terjeszkedni, mert gépeik nem voltak éppen olcsók, és a sajtótermékek gazdáit pedig abban az időben nem vetette fel a pénz, de aztán a második világháború során repülőgépipari megbízásokat teljesítettek (hol a BMW-vel, hol pedig a Messerschmitt-tel együttműködésben -, így a vállalat 1944-re már 6.000 alkalmazottat foglalkoztatott.

A háború után kiszélesítették gyártmány-kollekciójukat, és teljesen automata ékszíj hajtást gyártott mopedek és robogók számára, a DKW részére automatikus sebességváltókat fejlesztett. 1970-ben Uher átadta a vezetést fiának, Alfons-nak.

De maradtak a finommechanikai termékek is: Uher-Werke München GmbH 1953-ban elkészült az első Uher 95 típusú magnetofonnal, ami 1954-ben már készen állt a sorozatgyártásra.
Jól ment a vállalatnak, de még így is elég komoly pénzügyi manőverekre volt szükség a talpon maradáshoz. Ez olyan jól sikerült azonban, hogy 1968-ban már 180.000 darab szalagosmagnót gyártottak! A vállalat szépen fejlődött, de ehhez már olyan sok köze nem volt az Uhereknek, de tudni kell, hogy az Uher a hifi-szektorban a jól csengő nevű történelem, ugyanis a fogyasztói elektroninaki eszközök gyártásával 1996-ban felhagytak, az akkor megmaradt készleteket pedig 2013-ban kiárusították.
A lényeg azonban az, hogy a magyar feltalálótól indult el az egész, az ő zsenije kellett ahhoz, hogy a nyomdaipar tegyen egy nagy lépést a fejlődésben!