A MÁV mozdonyok: Hogyan nevezzelek?
A MÁV mozdonysorozatainak jelölése a hosszú évek során több alkalommal is változott, így manapság a negyedik számozási rendszert (UIC) használják 2011-től. De mi volt előtte, és az egyes sorozatok szám- és betűjelei mit árulnak el a mozdonyokról? Ezúttal erre a nem is olyan egyszerű kérdésre adjuk meg a választ.
Borítóképen: A magy. kir. államvasutak 2 D tengelyelrendezésű, ikertúlhevítés 424. sor. mozdonya
Ezúttal csak a gőzmozdonyokkal foglalkozunk, a villamos- és dízelmozdonyok, valamint a motorkocsi- és motorvonat sorozatok jelöléseivel más cikkekben teszünk rendet. A mozdonyok esetében a kezdeti időkben – mint például rögtön a kezdetek kezdetén a Budapest-Vác vonalon a Pest és a Buda esetében – egyszerűen egy nevet adtak.
Ne feledjük, hogy ekkor még nem létezett a MÁV, így egységes jelölési rendszer sem, de amikor Magyar Északi Vasút (MÉV) állami kézbe került, elindult valami… Sok forrással ellentétben mi nem erre az évre datáljuk az első jelölési rendszer bevezetését, hanem 1969-re, ugyanis a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium csak 1869. október 31-én rendelte el, hogy a MÉV és a közeljövőben megnyíló Zákány–Zágráb vonal neve Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) legyen.
Egységes MÁV jelölési rendszerről tehát csak 1869-től beszélhetünk, miután Magyar Királyi Államvasutak – a mai MÁV jogelődje – is csak ebben az évben alakult meg.
Az első, 1869-től érvényes számozási rendszerében a járművek folyamatos számozását gyakorlatilag a mozdonyok állományba vételük sorrendjében kapták, a mozdonyok típusától és származásától (gyári új, vagy magánvasutaktól átvett) függetlenül. Ezt a nem túl sokat mondó rendszert aztán kiegészítették, hogy a jelölésből már a mozdony felhasználási területére, illetve kapcsolt kerékpárjainak számára is utaljanak.
A mozdonyok 1874. január 1-jétől osztályjelzést is kaptak, amely egy római számból és egy kis latin betűből áll. A római szám a mozdony felhasználási területére, illetve kapcsolt kerékpárjainak számára utalt, míg a latin kisbetűk a típusok állagba vételének sorrendjére utalt. Az első típus nem kapott latin kisbetűt, míg a második „a”-t a harmadik „b”-t, stb. (pl.: II. oszt., IIa. oszt., IIb. oszt., stb.):
- I. osztály: gyorsvonati mozdonyok
- II. osztály: személy és vegyesvonati mozdonyok (később: két kapcsolt kerékpárú személy-, vegyes- és tehervonati mozdonyok)
- III. osztály: három kapcsolt kerékpárú tehervonati mozdonyok (később: három kapcsolt kerékpárú személy-, vegyes- és tehervonati mozdonyok)
- IV. osztály: négy kapcsolt kerékpárú (hegyipálya) mozdonyok
- V. osztály: másodrangú (mellék-)vonali mozdonyok
- VI. osztály: a gömöri iparvidék mozdonyai (később a VIm. osztály: hat kapcsolt kerékpárú Mallet-rendszerű mozdony)
- VII. osztály: harmadrangú (keskeny nyomtávolságú) mozdonyok
A fenti lista később az alábbiakkal bővült:
- VIII. osztály: poggyászteres (‘Elbel-rendszerű) mozdonyok
- IX. osztály: két kapcsolt kerékpárú szerkocsis mellékvonali mozdony
- X. osztály: omnibusz-vonati (kis befogadóképességű mellékvonali személyvonati) mozdonyok
- XI. osztály: mint a X.
- XII. osztály: C tengelyelrendezésű helyiérdekű vasúti szertartályos gőzmozdonyok
- XIII. osztály: 1B tengelyelrendezésű helyiérdekű vasúti szertartályos gőzmozdonyok
Mit jelentett ez a gyakorlatban? Nos, az első hazai gyártású mozdony – ami 1873-ban készült el, és mi leginkább 335 néven ismerünk – az első, még osztály nélküli jelzés szerint a 108-as pályaszámot kapta (ez volt a MÁV 108. állományba vett mozdonya), ez egészült ki aztán a III római számmal, hiszen a három kapcsolt kerékpárú tehervonati mozdonyok (később: három kapcsolt kerékpárú személy-, vegyes- és tehervonati mozdonyok) csoportjába tartozott.
Miután a típusok és a mozdonyok száma egyre csak gyarapodott, a rendszer egyre inkább átláthatatlanná vált (főleg az OMÁV mozdonyainak 1891-es államosításával), ezért a szisztémát 1891-ben módosították.
A második számozási rendszerben az osztályjelölés megtartása mellett az azonos osztályú járműveket 1–5 jegyű pályaszámcsoportokba sorolták.
- I. osztály: 1 – 1000 psz.
- II. osztály: 1001 – 2000 psz.
- III. osztály: 2001 – 4000 psz.
- IV. osztály: 4001 – 5000 psz.
- másodrangú mozdonyok: 5001 – 5900 psz.
- harmadrangú mozdonyok: 5901 – 6000 psz.
Az OMÁV-tól átvett mozdonyok számára új osztályokat jelöltek ki: a XIV. – XVIII. osztályokat. A szertartályos gőzmozdonyokat, köztük az Engerth-rendszerű (támasztószerkocsis, azaz a szertartályos és szerkocsis kivitel közötti átmenetet jelentő) mozdonyokat a szerkocsis mozdonyokkal azonos, de „T” előtaggal ellátott osztályokba átsorolták:
- XIV. osztály → TII. osztály
- XIVa. osztály → TIIa. osztály
- XIVb. osztály → TIIb. osztály
- XIVc. osztály → TIII. osztály
- XV. osztály → TIIIa. osztály
- XVa. osztály → TIIIb. osztály
- XVI. osztály → TIV. osztály
- XVII. osztály → XIV. osztály
- XVIII. osztály → TIVa. osztály
Ezek szerint tehát a már említett – és általunk leginkább 335 jelöléssel ismert – mozdony a III 2043 jelölést kapta, ugyanis a III. osztályban (három kapcsolt kerékpárú személy-, vegyes- és tehervonati mozdonyok) a 43. számú egység volt.
A X., XI., XII. és XIII. osztály TV. osztályba való átsorolása végül elmaradt, vélhetően a típusok eltérő jellege miatt. Ezen kívül a harmadrangú mozdonyokat a VII. osztályból a XX. osztályba sorozták át, helyükre közúti-vasúti („tramway”-) mozdonyokat soroltak.
1900-ban az Va. osztályú (később 370 sorozatú) mozdonyok várható darabszáma miatt új, 7001-gyel kezdődő pályaszámtartományt nyitottak, továbbá a III. osztályon belül átszámozásra volt szükség a IIIq. osztályú (később 325 sorozatú) mozdonyok növekvő száma miatt.
1907-től az ún. „motorpótló” mozdonyok számára új osztályjelöléseket és pályaszámcsoportot vezettek be: Az osztályjel egy „M”-előtaggal és utána római számokkal jelölve a kapcsolt kerékpárok számát. A pályaszámcsoport pedig 10001-gyel kezdődött.
Ezt a rendszert a még megmaradt hazai magánvasutak is átvették, sőt azt a MÁV-nál jóval tovább is használták.
Az 1891-ben bevezetett második számozási rendszer sem bizonyult hosszabb távon használhatónak. Egyrészt még így sem volt egyszerűen áttekinthető a rendszer, másrészt egyes osztálycsoportokban (II. és III.) a kiadható kisbetűk – elsősorban a magánvasutak államosításával átvett számos mozdonytípus miatt – kezdtek „elfogyni”. Emiatt döntött a MÁV egy új, az eddigiektől gyökeresen eltérő számozási rendszer bevezetéséről.
A legfontosabb különbség az, hogy a mozdonyok pályaszáma eddig önállóan is egyetlen mozdony egyedi jelzése volt, így a mozdony azonosításához nem volt szükség az osztályjelzés megadására is, az csupán tájékoztatást szolgálhatta.
Az új rendszerben viszont a sorozatjel a mozdony azonosításának szerves része és a pályaszám csak a mozdonysorozaton belüli azonosítást szolgálta és alapesetben mindig 001-gyel kezdődött. A másik lényeges különbség, hogy a sorozatjel három arab számjegyből képződött, melynek – a korábbiakhoz képest mégis több jelentést hordozott.
- A sorozatjel első számjegye a kapcsolt kerékpárok számát jelöli,
- a második két számjegy pedig a mozdony tengelyterhelésére, valamint szerkocsis, illetve szertartályos voltára utal:
Tengelyterhelés Szerkocsis Szertartályos
> 14,42 t 01–14 15–19
(12,36–14,42 t] 20–41 42–50
(10,30–12,36 t] 51–59 60–69
≤ 10,30 t 70–74 75–84
keskeny nyomközű 85–89 90–99
Ezek szerint tehát – most a sorozatjelből visszafejtve – a 335 annyit tesz, hogy 3 kapcsolt kerékpárral rendelkezik, tengelyterhelése 12,36 és 14,42 tonna közé esik, és szerkocsis kivitelű.
Az első világháború után a MÁV mozdonyainak többsége idegen vasutakhoz került. Az itthon maradt mozdonyok pályaszámcsoportjai eléggé hézagossá, nehezen áttekinthetővé váltak. Emellett az egyes típusok darabszáma is meglehetősen lecsökkent, így lehetővé vált egy olyan „beszédes” pályaszámrendszer létrehozása, ahol a pályaszámcsoportok a mozdonysorozatokon belül az egyes alváltozatok kivitelére is utalnak. A sorozatjelek változatlansága mellett a tervezett pályaszámcsoportok az alábbiak lettek volna:
Telített gőzű Túlhevített gőzű
Ikergépezetű,
síktűzszekrényes: 001–250 501–700
Ikergépezetű,
Brotan-kazános: 251–300 801–999
Kompaund gépezetű,
síktűzszekrényes: 301–475 701–750
Kompaund gépezetű,
Brotan-kazános: 476–500 751–800
A MÁV ezt a jelölést csak igen korlátozottan használta, a példaként vett 335 esetében például egyáltalán nem. A 2011-ben bevezetett UIC számozási rendszer megint új alapokra helyzete a mozdonyok jelölését, de ma már sok értelme nincs a gőzmozdonyokat a legújabb jelölésre „lefordítani”, miután ma már csakis és kizárólag nosztalgia-járatokon, és/vagy kiállításokon találkozhatunk velük.
