A MÁVAG és az autógyártás 1935-ben
Fontos év volt 1935, ugyanis a háború – bár talán már megjött az „előszele” – még nem vette át az irányítást minden és mindenki felett, a gazdasági válságot pedig maga mögött hagyta az ország. Persze ez utóbbi bizony csúnya nyomokat hagyott, de az autógyártásban ekkor új fellendülés indult meg – miután a válság bizony megtizedelte a gyártókat. A nagyok azonban megmaradtak, és folytatták.
Borítóképen: Ganz felépítményes MÁVAG-Mercedes N56 autóbusz
Érdekes és egyben nagyon tanulságos, hogy miként is látta a kortárs az akkori helyzetet, milyen körülmények voltak az ipar és szűkebb körben az autógyártás terén. Az Auto-Traktor – Magyar Auto Touring, 1935. november 1,-én megjelent számából idézünk.
Az állami vasgyárak (MÁVAG- a szerk.) predesztinálva voltak és vannak a hazai teherautógyártásra. Megfelelő vas- és acélművek, hengerdék, acél- és szürkeöntödék, kovács és lemezhajlító műhelyek, nagy karosszéria műhely állottak rendelkezésére és így nem hiányzott más, mint egy megfelelő mechanikai műhely csoportosítása.
A Magyar Általános Gépgyárral a motorok gyártására 1925. évben történt megállapodással egyidejűleg a budapesti gépgyár berendezkedik az alvázak teljes és a motorok nyersanyagainak előállítására, utóbbiak megmunkálását azonban a Magyar Általános Gépgyár végzi.
A kezdeti sikerek után — amelyek a cca. 50 db 4 tonnás Fiat típusú gépkocsik gyártásánál mutatkoztak — 1926-ban licenciaszerződést köt a Nationale Automobil Gesellschaft A. G. (NAG – a szerk.) berlini automobilgyárral, amely a berlini autóbuszüzem alvázait gyártotta és…
E licencia szerint 1927. és 1928-ban piacra hoz cca. 100 darab különféle teherautót és autóbuszt.
A gépkocsik további jó eredményeket mutatnak, s a Székesfővárosi Autóbuszüzem által 1925—27. évek folyamán vásárolt 11 darab próbaautóbusszal folytatott kísérletek alapján azonban a Székesfővárosi Autóbuszüzem a Daimler-Benz-gyár által gyártott Mercedes-Benz gyártmányú autóbuszokat ítélte meg a legjobbaknak, minthogy ez a gyár Németország egyik legnagyobb teherautógyára, a Nationale Automobil Gesellscnaft szerződését nem hosszabbítva meg…
A Daimler-Benz licenciát vásárolta meg az állami vasgyárak, ami, amint az elkövetkezendő nyolc esztendő bebizonyította, előnyös, volt.
Budapest Székesfőváros Autóbuszüzeme az Állami Vasgyárakat egy szép, de nehéz feladattal bízta meg, amikor 100 db Daimler-Benz licencia szerint — ez idő szerint is futó — nagy kék autóbuszok szállítását ítélte oda. Az autóbuszok gyártását 1927. évben kezdették meg és 1928. év vége, valamint 1929 tavaszán azokat le is szállították.
Egyidejűleg kapott megbízást az Állami Vasgyárak a Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalata Rt. részéről nagyobb, 20 darabból álló széria szállítására, valamint 17 darab további autóbuszt átvett az Autóbuszüzem is.
Az autóbuszok az Állami Vasgyárak hírnevéhez méltó gondossággal és precíz műhelymunkával készültek és ha nem is állott hosszú múlt az állami vasgyárak autógyártása mögött, a megrendelt autóbuszok annyira beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, hogy…
Ez idő szerint átlagban darabonként már 400.000 km-t teljesítettek és alvázaik az egymillió kilométert is el fogják érni.
Egyidejűleg természetesen számos, körülbelül 150 darab teherautót és különösen tűzoltó és köztisztasági gépkocsit is forgalomba hozott az Állami Vasgyárak, mely szállításokból megemlítendő a Székesfővárosi Tűzoltóságnak szállított 32 darab és a Köztisztasági Hivatal részére szállított gépkocsi. A nagy kocsik gyártására tökéletesen berendezkedve, a piaci szükségletnek megfelelően 1928-ban a kisebb típusok gyártását is programba vette az Állami Vasgyárak.
E típusok 1929-ben kerültek először piacra és az 1932-ben bekövetkezett gazdasági válság évéig szép forgalmat jelentettek. Az 1932. év fordulópont a hazai teherautógyártás terén, mert a raktári készletek a csekély kereslet mellett a gyártás rövid ideig való szüneteltetését tették szükségessé a gyáraknál.
Eddig az évig a gyártás kezdete óta körülbelül 500 Mávag kocsi került forgalomba.
Az 1932-es évben, a gazdasági pangás következtében, alig néhány kocsit vett fel a piac. 1933-ban a biztató jelek alapján a gyártás szüneteltetése nem látszott már indokoltnak és figyelembe véve a megnehezedett behozatali nehézségeket, a legsürgősebben hozzá kellett fogni a gyártás folytatásához.
Az érdeklődés valóban állandóan nőtt, majd folytatódott 1934-ben, amikor is a raktári készletek már annyira apadtak, hogy pótlásáról kellett gondoskodni.
Minthogy a Magyar Általános Gépgyárral a szerződés 1931. évben lejárt, az Állami Vasgyárak motorgyártásra is berendezkedtek, a pangás alatt erre bőven volt idejük és 1933— 1934-ben már saját motoraikkal jelennek meg a piacon.
1934-ben az érdeklődés már oly magas fokra hágott, továbbá figyelembe véve azt, hogy a külföldi országok automobil állománya — például Ausztriáé vagy Csehországé — is sokszorosa a hazai teherautóállománynak, indokoltnak látszott az autómegmunkáló műhely nagymérvű továbbfejlesztése.
Ez a továbbfejlesztés az 1934. és 1935. év folyamán végbe is ment és hogy jellemző adatként csak egyet említsünk, a mechanikai megmunkálóműhelybe körülbelül 70 db új nagyteljesítményű gépet állított be az Állami Vasgyárak, amivel lehetővé válik a nagy szériákban való teherautógyártás, az árak csökkentése és a külföldivel teljesen egyenrangú, de a hazai utakra átépített megfelelőbb kocsik előállítása. Az autómegmunkáló műhellyel párhuzamosan a többi idevágó műhelyek is fejlődtek.
1933-ban az eddig sokféle iparengedéllyel és iparengedély nélkül működő autófuvarozókat a MATEOSz kebelében tömörítik körülbelül 600 db gépkocsival.
Az Állami Vasgyár két típust rendszeresített a MATEOSz részére, a tagok alig egy és negyedév alatt e típusokból már 100 darabon felüli mennyiséget vásároltak. Időközben egyéb hatóságok és számos magáncég részére – mint a MAVART körülbelül 40 darabbal – is történtek szállítások és újabban a Székesfővárosi Autóbuszüzem az 1928/29. években szállítottakhoz hasonló kivitelben további 55 darab autóbuszt rendelt meg 1936. évi i szállításra.
A legutóbbi három évben úgy a magán- mint a hatósági üzemek előnyben részesítik a MÁVAG gépkocsikat a külföldi gépkocsikkal szemben úgy, hogy…
Az 1932. évben futó 500 gépkocsi 1935-ben 750 fölé emelkedett, s ezzel a MÁVAG megelőzött minden bel- és külföldi teherautómárkát az országban.
A MÁVAG teherautók és autóbuszok annyira közismertek, hogy eltekintve a külföldi behozataltól, amely már teljesen felesleges, az ezidőszerinti belföldi szükséglet melyet 95%-ban i a hazai termelés fedez — 70%-át az Állami Vasgyárak fedezi.
Minthogy a hazaii teherautó állomány körülbelül 4.000 darabból áll, aminek jórésze 10 évnél idősebb várható, hogy átlagban 10—12 évi élettartam mellett évi 350—400 db kell csak az utánpótlásra és tekintve azt, hogy a környező államok, kivéve Jugoszláviát már 5—10-szeresen nagyobb állománnyal rendelkeznek, miért is minden tekintetben kívánatos volna egy évi 1.000 darabos szaporulat.
Erre az Állami Vasgyáraknál megfelelő modern berendezés megvan és így az Állami Vasgyáraknak a feladata, hogy ezt a szükségletet olcsón és jól fedezni tudja.
