A rajzfilmek aranyos medvebocsai ugyan léteznek a valóságban is, de ha az ember ezekkel a tényleg aranyos szőrgombócokkal találkozik az erdőn, biztos lehet benne, hogy nagy bajban van… Mert bizony, ahol a bocs, ott a mama is, ami nem lesz elnéző azzal, aki a bocsok közelében lábatlankodik!

Borítóképen: Nem én vagyok az a kis aranyos bocs a rajzfilmből…

Sokan úgy tudják, hogy az amerikai grizzly az európai barna medve rokona, és ez bizony így is van. Valaha ugyanis az egész világon elterjedt volt, de a különböző területekhez alkalmazkodva a barna medvének több alfaja jött létre.

Sajnos ma már Európában nem sok helyen található meg a barna medve, a délebbi területekről pedig teljesen eltűnt. Ilyen Mexikó és az Atlas-hegység (Marokkó, Algéria, Tunézia területe), utóbbi területén pedig két alfaj is élt!

Mit egyek ma?

Általánosan jellemző, hogy az európai állomány (európai barna medve, Ursus arctos arctos) a magasabb hegyekbe szorult, hiszen a gazdasági tevékenység, valamint az ember általános terjeszkedése az évek folyamán egyre inkább kiszorítja a ragadozók rendjének egyik legnagyobb szárazföldi tagját.

Általában is jellemző, hogy a nagyobb testű állatok érzékenyebbek a terjeszkedésre, különösen akkor, ha történetesen ragadozókról van szó. Nem véletlen, hogy több medveölőnek nevezett kutyafaj is létezik, korábban folyamatos volt vadászatuk. Egyebek iránt sok helyen, például Szlovéniában is engedélyezett vadászatuk.

Ennek oka pedig az, hogy a barna medve igen jól alkalmazkodik a körülményekhez!

Míg a 20. század elején a kihalás szélére került Szlovéniában a barna medve, a vadászat megtiltásával gyorsan erőre kapott a populáció, és számuk hamarosan elérte az ezres nagyságrendet, így arról döntöttek, hogy 200 példánnyal csökkenteni kell a számukat.

Örök vita tárgya marad, hogy miként is kell szabályozni a medvék számát, és ez nem csak Szlovéniában okoz gondot, hanem az erdélyi Kárpátokban, különösen a Keleti-Kárpátokban és azt övező dombvidéken, főleg a Székelyföldön, a Kárpátkanyarban.

Számuk becslések szerint 7.000 és 20.000 között van, ebből a mai Kovászna megye állománya becslések szerint 1.400, Hargita megyéé 2.100, a négy történelmi megye, Maros és Brassó megyével együtt kb. 6.000 medvének szolgál lakóhelyül.

Számuk évente kb. ezerrel gyarapodik, mivel nagyon ritka esetben engednek elejteni egyet is, az anyamedve pedig 2-3-4 bocsot szül.

Fontos tudni, hogy Erdélyben a barna medve több alfaja is él, amúgy színük a halványbarnától s sötétbarnáig változik, fejformájuk a kerek tompa, “mackós” arctól, a hosszú, elnyújtott inkább kutyára hasonlító pofáig változik.

Bár a ragadozók rendjébe tartozik, valójában tipikus mindenevővel van dolgunk; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt, ősszel gyümölcsöket (alma, vadalma, körte, vackor, szilva, kökény), de szereti a gabonát is!

A húsra kapott medve elsősorban juhokat, disznókat zsákmányol, de szarvast, zergét, őzet is rendszeresen ejt el.

Nem veti meg a városi kukákat sem, oda visszajár bocsostul rendszeresen. Állandóan esztenák, istállók, ólak közelében ólálkodik, főleg, ha azok az erdőszélen, fenn a havasi legelőkön, vagy csak a faluszélen vannak.

Embereket általában nem zsákmányszerzés céljából ölnek, hanem inkább véletlenszerűen, de túl sok a véletlen mostanában, azonban sok a súlyos testi sértés pl. harapás, marcangolás.

Nehéz kérdés, hogy hol húzzuk meg a határt, ugyanis míg más területeken tényleg a magasabb hegyekbe szorultak vissza a medvék, addig Erdélyben az alacsonyabb dombokon is jelen vannak, sőt a szántóföldekre is!

Észre kell venni, hogy az állomány nagysága, és az általa belakott terület között szoros összefüggés van, így alighanem egy átfogó, és persze következetesen végig vitt terve lenne szükség, hogy az ember és a medve békés egymás mellett élése biztosítható legyen.

De ilyen mintha nem nagyon lenne, ugyanakkor el kell ismerni a medvék létjogosultságát ott, ahol már emberemlékezet előtt is léteztek, de a gazdasági szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni!

Mit értünk mi átfogó terven? Amiben nem csak a populáció nagyságára, nem csak a területi kiterjedésére koncentrál, hanem – többek között! – az erdőgazdálkodás (tarvágás, rablógazdálkodás…), vízgazdálkodás kérdéseire is (szennyezés, szabályozás) kiterjed, ahogy megannyi más témára is, ami bizony mind-mind hat az ember és medve kapcsolatára.

Erdélyben nem hivatalos medveszafari park a Szent Anna-tó és környéke, nemigen lehet úgy ott egy napot eltölteni, hogy az ember ne találkozzék medvével. Városi megfigyelési helynek pl. Tusnádfürdő ajánlott, vagy Bálványos, ahol az utcán is járkálhatnak, de ez bárhol előfordulhat város- vagy faluszélen, mint Sepsiszentgyörgyön, vagy éppen Szovátán.

Sajnos a mai Magyarország területén kihalt a barnamedve, de egyre több észlelés van, miszerint a Kárpátok északi területeiről átvándorol egy-egy példány a Karancs, Börzsöny, Ipoly területén, ahogy hasonló jelzések érkeztek a Mátra, és az Aggteleki-karszt, de Zemplén területéről is. Legkésőbb 2014-től pedig állandó jelenlétről beszélhetünk Salgótarján környékén.

Hogyan éljen tehát együtt ember és medve? Akárhogy is nézzük a kérdést, akárhogy forgatjuk, a megoldás a természetben van, csak végre meg kell látnunk a nyilvánvalót, és élni kell azzal a kinccsel, amit természeti környezetünk jelent!

Ajánlott Cikkek