A megvakult épület visszanyerte látását – teljesen mást lát ma: Corvin Áruház
Korábban látta a Nemzeti Színházat – pontosabban a Népszínház épületét látta+ -, ami dalszínháznak épült, de 1908-ban – miután az Astoriánál működő Nemzeti Színházat tűz- és életveszélyesnek nyilvánították – ide költözött a Nemzeti Színház, az akkor 500 fővel nagyobb befogadóképességű épületbe. Az épület 1964-ig adott otthont a Nemzeti Színháznak, mikoris a metróépítés okán lebontották.
Borítóképen: A megújuló Corvin Áruház külső látványterve
És ezt már látta a Corvin Áruház, amit 1926-ban építettek a színház mellé, amikor a korábban a helyén álló Apolló Mozi átköltözött az Erzsébet körútra, a Royal Szállodába.
Ma ezért az áruház elhelyezkedését a következőképpen írják le:
Az áruház a Blaha Lujza tér déli oldalán található, az EMKE szállóval szemben.
EMKE
Az EMKE az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rövidítésével előálló mozaikszó. Az egyesület az erdélyi magyarság közművelődésének és népjólétének fejlesztése céljából jött létre. A szállóhoz valójában nincs sok köze az egyesületnek, a történet röviden annyi, hogy A Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán volt az 1894-ben megnyitott EMKE kávéház, ami nevét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületről kapta, amelynek a kávéházat alapító Wassermann Jónás is tagja volt.
A szálló 1971-ben épült, elnevezése pedig azért lett EMKE, mert a kávéház bezárása után is megmaradt a közbeszédben EMKE elnevezés. Bár a név lassan már kikopik a köznyelvből, a közelben 1990 után épült irodaház is ezt a nevet kapta.
Eddig a tér története, ami elég mozgalmas volt, hiszen korábban – részben a mai többsávos úttest, részben a nem is olyan régen megszüntetett parkoló helyén – állt a Népszínház épülete, ami 56 éven át helyet adott a Nemzeti Színháznak.
Nos a Blaha Lujza tér megvan, de hol áll a Corvin Áruház épülete? Az alábbi képen látható:
Jól látható, hogy a tér sokkal kisebb volt, mindössze a Corvin Áruház és a Nemzeti Színház, valamint az EMKE kávéház épülete és a Szent Rókus kórház közötti részen helyezkedett el.
A Corvin Áruházat a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég alapította, egymillió magyar korona alaptőkével. A részvénytársaság alelnöke Lewin Miksa lett, és ő volt az áruház első igazgatója is. Az épületet Reiss Zoltán tervei alapján építették meg, és klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzatot kapott.
A látszólag egyemeletes homlokzat valójában négy emeletet rejtett maga mögött, melynek ablakai teljes négy emelet magasságban összefüggtek, és ezeket alig észrevehető fabetétek választották el.
A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A belső tereket és felületeket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid szobrászművészek munkái díszítették.
A látogatók nemcsak vásárlási célból látogatták az áruházat: volt benne vendéglő, kávéház, menetjegyiroda és gyorsfényképészet is, így a vásárlás egyben szórakozás is volt. Divatbemutatókat és képzőművészeti kiállításokat is rendeztek a palotaszerű épületben. A vásárlókat délutánonként szalonzenével szórakoztatták.
Az áruház megjelenésével a tér a főváros egyik legforgalmasabb kereszteződésévé vált, és itt, a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán helyezték üzembe az ország első villanyrendőrét, 1926. december 23-án. A Corvinban nagy sikernek örvendett az 1931-ben felszerelt mozgólépcső, mely az első és sokáig egyetlen ilyen szerkezet volt az országban.
1930-ban a Pesti Hírlap Képes Naptára méltatólag írt az áruházról:
„Egész kis város ez az egyetlen épület, s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztette igazgatósága. Küszöbét nemcsak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át, de óriási termeiben randevút ad egymásnak a vidék jó pénzért jót vásárolni szerető népe éppen úgy, mint azok a külföldiek, akik tudják, hogy Budapest divatkereskedelme nem marad ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött… Mert ahogyan Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja és igen szerencsés, mesteri kézzel.”
Az áruház a második világháború során kiégett ugyan, de csupán kisebb sérüléseket szenvedett. 1944-ben bezárt. A talpra álló áruházat 1948-ban államosították. Újjáépítése után Budapest Nagyáruház néven működött. Az 1956-os forradalomban az épületet nagyobb károk érték.
1966-ban az Országos Áruházi Vállalat üzemeltetésébe adták, amely 1967-től Centrum Áruházak néven folytatta tevékenységét, az áruház pedig felvette a Centrum Corvin Áruház nevet. A belső felújítás mellett ekkor került a tér felőli homlokzatra az azóta megkopott, egyszerű alumíniumborítás.
A Corvin Áruház tehát 58 évvel ezelőtt megvakult, valódi homlokzata eltűnt, de ma már újra régi pompájában ragyoghat az épület, ezúttal ugyan Corvin Palace néven, de az eredeti külső megjelenéssel!
Nem volt ez egyszerű mutatvány, ugyanis 1990 után a Centrum Áruházakat átszervezték, és 1991-től Centrum Áruházak Kft. néven folytatták működésüket, majd később részvénytársasággá alakultak. A Corvin Áruház privatizációja 1992-ben kezdődött meg, de ez sem sokat segített, mert aztán a plázák építésével az áruház forgalma csökkenni kezdett, az épület pedig egyre leromlottabb állapotba került, és az addig is méltatlan alu-borítást is erősen megviseltékaz évtizedek.