„A mig az örök béke a még el nem ért ideálok országába tartozik…”

„… a míg az emberi nem megmarad azon külső és belső befolyások uralma alatt, melyek arra késztik, hogy százával, ezrével pusztítsa egymást: addig a béke olajágáról álmodozó emberszeretetnek nem marad sürgősebb föladata, minthogy a meg nem akadályozhatott sebeket bekötözze s az öldöklő háborúk iszonyait telhetőleg enyhítse.”
Borítóképen: A súlyos sebesültek számára fenntartott kocsi (“kóroda-kocsi”) ~ 1870-es évek
A bevezető idézet abból az írásból való, ami az 1870-es években azt a kórházvonatot mutatta be, melyet arra az esetre szántak, ha már megakadályozni nem lehetett a háborút, és ha már a háborúban nem lehetett megakadályozni a sebesülést.
Sajnos a 19. század második felében – amikor már voltak olyan vasútvonalak, melyeket használva sebesülteket lehetett menteni – sem volt Európa a béke szigete. A világban máshol is voltak háborúk, de az öreg kontinens egyenesen forrongott.

Az olasz egységállam, az Olasz Királyság 1861-ben alakult meg, a második Reich, a Német Császárság kikiáltása 1871. január 18-án történt meg, és a Habsburg Birodalom, valamint Magyarország a kiegyezéssel 1867 hozta létre azt az Osztrák-Magyar Monarchiát, ami Oroszország után a második legnagyobb, 51 milliós népessége a harmadik volt az európai országok sorában, exportja a világ első öt állama között volt, és csak Németországnak volt kiterjedtebb vasúthálózata.

Ezen államok létrejötte sem voltvértelen történet, de látni kell, hogy az új geopolitikai helyzet új feszültségek forrása lett, ami újabb háborúkhoz vezetett. Melyek voltak ezek? Nos, a teljesség igénye nélkül csak a nagyobb háborús eseményeket említjük ezekből az időkből:
Krími háború
A krími háború 1853 és 1856 között Délkelet-Európában és a Közel-Keleten, egyfelől az Orosz Birodalom és szövetségesei, másfelől az Oszmán Birodalom és az azt támogató brit–francia–szárd szövetséges erők, illetve különféle nemzetiségű önkéntes csapatok részvételével zajlott.
II. Miklós – aki I. Miklós halála után, a háború vége felé lett Oroszország teljhatalmú ura – Szevasztopol eleste után békét akart kötni. Az 1856 március 30.-án párizsi békeszerződés értelmében a cár elvesztette a Duna torkolatvidékét, le kellett mondania a törökországi keresztények védnökségéről, s nem tarthatott hadihajókat a Fekete-tengeren.
Porosz-osztrák-dán háború
A porosz–osztrák–dán háború, más néven második schleswig-holsteini háború 1864-ben az észak-német Schleswig-Holstein tartományok miatt kirobbant háború, amelyet az Osztrák Császárság és Poroszország szövetsége vívott a Dán Királyság ellen. A Németország egyesítéséhez vezető három nagy katonai konfliktus egyike.
1864. október 30-án aláírták a bécsi békét: Dánia elvesztette a háborút, miután hiába próbálta elérni, hogy akár Nagy-Britannia, akár Franciaország fegyveresen beavatkozzék a harcba, Schleswig porosz, Holstein osztrák kézbe került.

Porosz-osztrák-olasz háború
Az 1866-ban lezajlott porosz–osztrák–olasz háború az a háborús konfliktus volt, amely során a poroszok az ún. „kisnémet egység” létrehozására törekedtek, sikerrel. Bár az 1866. június 14. és augusztus 23. között lezajlott konfliktus nem volt hosszú, de annál véresebb…
A hadi események végül 1871. január 18-án a versailles-i palotában a Német Császárság (II. Birodalom) kikiáltásával zárultak le.
Porosz-francia háború
A porosz–francia háború 1870–1871 között zajlott le a Porosz Királyság által vezetett német szövetségesek és a Francia Császárság között, amikor a „kisnémet” egységet megvalósítani kívánó Poroszország rövid idő alatt szembekerült Franciaországgal.
A végleges békeszerződést Majna-Frankfurtban írták alá 1871. május 10-én. A Német Császárság megszerezte Elzász és Lotaringia vidékét, ezen felül ötmilliárd aranyfrank hadisarchoz jutott.

A fentiekből pontosan látható, hogy sajnos igenis szükség volt arra, hogy kórházvonatokat üzemeltessenek.

A képeken általunk bemutatott, nyolc kocsiból álló kórházvonat az alábbi egységekből épült fel:
- Készletkocsi: itt voltak a gyógyszerek, kötszerek, orvosi eszközök, és itt volt berendezve egy gyógyszerkészítésre alkalmas rész is, volt benne kályha, és egy ágy, valamint egy asztal a szertár őre számára.
- Orvosi kocsi: ebben a kocsiban a fülkék négyféle funkció szerint átrendezhetők voltak, hiszen egy-egy fülke dolgozó és pihenő-, alvó-, és öltöző funkciókat is ellátott, a fülkéket folyosó, illetve válaszfalak határolták, és szintén fűthetők voltak.
- Tápszeres kocsi: itt voltak felhalmozva az élelmiszerek, ez volt az éléskamra.
- Konyhakocsi: ez az igen leleményesen berendezett kocsi minden olyan készséggel fel volt szerelve, ami az ételek elkészítésére szolgált, méghozzá 700 fő egyidejű ellátására méretezve!
- Sebesültkocsik: három kocsi szolgált a könnyebb sebesültek ellátására és szállítására, melyekben egyidőben 42 ellátott fért el – ülőhelyzetben! -, és egy átalakítással egyszerre 36 ember számára biztosítottak étkezési lehetőséget.
- Súlyos sebesültek kocsija: az előző három kocsitól abban tért el, hogy itt ágyak voltak – elrendezéstől függően 10 vagy 15 – és a kocsi minden termében volt egy-egy külön ápoló.

Nos, ilyen volt a 19. század 70-es éveiben egy kórházvonat, és mint azt a fenti példák mutatják, sajnos tényleg szükség is volt rájuk…