A Mindenszentek Ünnepe: Pogány gyökerektől a keresztény hagyományig
A Mindenszentek Napja jelentős ünnep a keresztény világban, melyet a keresztény egyházak november 1-jén tartanak az üdvözült lelkek, azaz a már meghalt, de üdvözülésben részesült hívek emlékére. Az ünnep a keresztény ekkléziológia szerint a megdicsőült Egyház, azaz az ecclesia triumphans ünnepe. Ezen a napon az üdvözült lelkek, akik az ecclesia triumphanshoz tartoznak, kerülnek a középpontba. Az ecclesia militans a még élő híveket, míg az ecclesia patiens a tisztítótűzben bűnhődőket jelöli.
A mindenszentek ünnepének gyökerei az 8. századra nyúlnak vissza, amikor is először említik III. Gergely pápa idején. A hagyományok szerint Jámbor Lajos frank császár 835-ben, IV. Gergely pápa jóváhagyásával hivatalosan is elismerte az ünnepet, amelyet később IV. Gergely pápa tett egyetemessé. Magyarországon az ünnep 2000 óta ismét munkaszüneti nap.
Fontos megemlíteni, hogy a mindenszentek napja nem azonos a halottak napjával, amit november 2-án tartanak azokért az elhunytakért, akik még nem nyerték el az üdvösséget és a tisztítótűzben szenvednek. Az ecclesia patiens, vagyis a szenvedő Egyház ünnepe a halottak napja, melyet 998 óta ünnepelnek. Ezt az emléknapot Szent Odiló clunyi bencés apát vezette be, és később az egész katolikus egyház átvette. A halottak napjának előestéjét sok helyen halottak estéjeként is emlegetik, és ezen az estén hosszan, akár órákon keresztül szólnak a harangok az elhunytak emlékére.
A Mindenszentek és a Halottak Napja két keresztény ünnep, amelyek mélyen gyökereznek a történelmi, kulturális és vallási hagyományokban. Mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja, míg a Halottak Napja azoknak az elhunytaknak az emlékére szolgál, akik még nem nyerték el az üdvösséget. A két ünnep közötti különbségek és összefüggések megértése segíthet abban, hogy jobban megértsük a kereszténység hagyományait és azok kapcsolatát más vallásokkal és kultúrákkal.
A Mindenszentek napja, amelyet november 1-jén ünnepelnek, a keresztény egyházban az üdvözült lelkek emléknapja. Az ünnep eredetét tekintve a 8. századra nyúlik vissza, amikor a pápák elkezdték hivatalosan is elismerni ezt az ünnepet. A keresztény egyház ezen az ünnepen azokat az elhunytakat tiszteli, akik már elnyerték az üdvösséget és most a mennyországban élnek.
Ezzel szemben a Halottak Napja, amelyet november 2-án ünnepelnek, azoknak az elhunytaknak az emlékére szolgál, akik még nem nyerték el az üdvösséget és a tisztítótűzben várakoznak. Ez az ünnep azoknak a lelkeknek az emlékét őrzi, akik még a bűneik miatt szenvednek és imádságra van szükségük ahhoz, hogy elnyerjék az üdvösséget.
Mindkét ünnep mélyen gyökerezik a kereszténység hagyományában, de emellett kapcsolódik más vallásokhoz és kultúrákhoz is. Például a Mindenszentek napja összekapcsolódott az ősi kelta Samhain ünneppel, amely a kelta újév kezdetét jelentette és az elhunyt lelkek vándorlásának idejét. A kereszténység terjedésekor az egyház ezt az ünnepet krisztianizálta és összeolvadt a Mindenszentek napjával.
Ezenkívül a rómaiaknak is voltak hasonló ünnepeik, mint például a Feralia, amely a holtak emléknapja volt, vagy a Pomona-nap, amely a gyümölcstermésért felelős istennő tiszteletére szolgált. Ezek az ünnepek is összefonódtak a kereszténység hagyományaival, és részévé váltak a keresztény kultúrának.
A kereszténység elterjedésének korai szakaszában az őskeresztények megpróbálták megtartani hitük tisztaságát, és elkerülni azokat az ünnepeket, amelyek a Biblia tanításaival ellentétesek voltak. Ennek ellenére gyakran találkoztak azzal a kihívással, hogy a pogány ünnepekkel együtt élő közösségekben terjesztették a kereszténységet. Ezen kihívásokra válaszként a keresztény szokásokat gyakran igazították a már meglévő pogány ünnepekhez. Egy ilyen példa a Mindenszentek ünnepe, vagy latinul “omnium sanctorum”, amely eredetileg egy pogány ünnep volt.
A 8. században III. Gergely pápa jelentős változást hozott a keresztény naptárban, amikor a május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját november 1-jére helyezte át. Ez az időpont azonban nem csak Rómában vált fontossá. Írországban az október 31-éről november 1-re virradó éjszakát az “All Hallow’s Eve” vagy “Mindenszentek éjszakája” néven ismerték, mely később sok helyen összemosódott az All Saints’ Day, vagyis a “Szentek napja” ünnepével.
A keresztény Keleten a vértanúk emlékét már 380-tól ünnepelték, míg a nyugati keresztény egyház ezt az ünnepet 609-től tartja számon. Ezen időpont változását IV. Bonifác pápa hozta, amikor Rómában a pogány isteneknek szentelt Pantheont átvette és Szűz Mária, valamint az összes vértanú emlékére felszentelte.
A 8. század további változásokat hozott, amikor is III. Gergely pápa az emléknapot minden szentnek szentelte. Ezt követően, 835-ben IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november 1-jére tette át és egyetemes ünneppé nyilvánította, melyet Jámbor Lajos frank császár az egész Frank Birodalomban hivatalosan is elismert.
A hagyományok szerint a bizánci VI. Leó császár volt az, aki az ünnepet minden szentnek szentelte, miután templomot emeltetett felesége, a szent életű császárné emlékére. Mivel a templomot nem engedték a császárnénak szentelni, Leó úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.
Összességében elmondható, hogy a Mindenszentek napja és a Halottak Napja két fontos keresztény ünnep, amelyek mélyen gyökereznek a történelmi, kulturális és vallási hagyományokban. Ezek az ünnepek segítenek abban, hogy emlékezzünk az elhunytakra, és imádkozzunk értük, valamint hogy ápoljuk a hagyományokat és a kultúrát, amelyek összekötnek minket az elődeinkkel.
wikipedia katolikus lexikon arcanum
