Magyarság Történelem Történelem Videók

A Monarchia kézifegyverei III. – Puskafélék

Az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborúban használt puskaféléit az 1880/90-es években elvégzett fegyverzeti modernizáció során fejlesztették ki. Ebben a szűk tíz évben kellett a Katonai Műszaki Bizottságnak megtalálnia az ideális szerkezetű ismétlőpuskát, valamint megoldania a kis űrméretű puskatöltény és a gyérfüstű lőpor bevezetésével járó problémákat. A többféle hazai és külföldi modell közül végül a német származású konstruktőr, Ferdinand Mannlicher puskái lettek rendszeresítve. Fegyvereinek jellegzetes vonása az egyenes húzású zárdugattyús rendszer, amelyet a töltés-űrítés egyszerűsítése és ez által a tűzütem fokozása céljából szerkesztettek meg.

A Monarchia legismertebb, legelterjedtebb és egyben legsikeresebb lőfegyverei az 1895 M. 8 mm-es Mannlicher puskafélék. A Mannlicherekből a kor szokásának megfelelően az egyes fegyver- illetve csapatnemek számára eltérő kivitelű altípusok készültek. A haderő összetételéhez igazodva természetesen a gyalogság ismétlőpuskáiból készült a legtöbb.

Az egyeneshúzású zár lehetővé tette, hogy a kireteszelést, az ürítést, a kivetést, a töltést, és az ütőszeg felhúzását a zárfogantyú egyszerű előre- és hátrahúzásával lehessen elvégezni. A rendszer hátrányai igazából csak az első világháború során fellépő nagy igénybevétel alatt derültek ki.

A Mannlicher puskák lőszere az 1893 M 8×50 mm-es élestöltény volt, de ezen kívül még számos töltényfajta létezett ebben az űrméretben. Az 1893 M lőszer peremes rézhüvelye jellegzetes palack alakú, ólomlövedéke félgömbhegyű. A 15 gramm tömegű lövedék 580 m/s sebességgel hagyta el a csőtorkolatot, amely érték a korszak más hadipuskáihoz mérten alacsonynak számított. Ez a sebesség jórészt a lövedék korszerűtlen alakjának volt köszönhető. A töltényeket az 1890 M puskatöltény-tár, azaz a töltőkeret fogta egybe, amelyet kettesével, papírba csomagolva kaptak meg a katonák.

A fegyver tűzkésszé tételéhez legelőször a zároló-biztosítót kellett elfordítani, majd a zárat a fogantyúnál fogva hátrarántani. Ez után lehetett a töltőkeretbe foglalt öt töltényt az adogatórugó ellenében felülről a tárba tölteni. A töltőkeret mindaddig a tárban maradt, amíg az utolsó töltény el nem fogyott. Ha ez megtörtént, a keret a tár alsó részén lévő nyílásán kiesett. A tár megtöltése után a zárat erőteljesen előre kellett nyomni, hogy megtörténhessen a töltés, a zárolás és az ütőszeg felhúzása. A zároló-biztosítóval a puskát csőre töltve, lövésre készen lehetett tartani. A puska felcsapható keretirányzékkal rendelkezett.

A Mannlicher puskák viseléséhez egyféle méretben készült borjúbőr puskaszíjat használtak, melynek egyik végén tüskés csat, a másikon pedig bújtató található.

Azon csapatok számára, amelyeknek nem a gyalogsági fegyverekkel való tűzharc megvívása volt az elsődleges feladata, a puskákhoz teljesen hasonló, de rövidebb csövű kurtályokat rendszeresítettek. A tüzér, a trén, a műszaki, az egészségügyi, stb. alakulatok fegyvere a csőhosszon és az irányzék beosztásán kívül műszakilag semmiben nem különbözött az ismétlőpuskától.

A lovassági alakulatok számára gyártott Mannlicher karabélyok a hasonló méretű kurtályoktól abban tértek el, hogy oldalról lehetett rájuk felfűzni a szíjat és nem tartozott hozzájuk szurony. Az első háborús hónapok után, mikor a lovasság a nyeregből a lövészárkokba kényszerült, ez utóbbi rossz döntésnek bizonyult. Ezért 1914 decemberétől már a lovasság karabélyait is ellátták szuronnyal.

Az 1895 M. Mannlicher puskaféléket a steyri mellett a budapesti fegyvergyárban is gyártották.

forrás: militaria.hu

Ajánlott Cikkek