Épített örökség Történelem

A Monarchia páncélkocsijai

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege viszonylag korán, a többi nagyhatalommal egyidejűleg lépett a motorizáció útjára. A páncélkocsik építése terén sem volt lemaradva a birodalom, mivel már 1904-ben épült ilyen fegyver, másodikként Európában. Elmondható, hogy a későbbiekben megjelenő típusok minden jegyét magán viselte: a forgatható toronyba helyezték a géppuskát és ez volt az első négykerék-meghajtású páncélgépkocsi is. Részt vett az 1905-ös Német és az 1906-os Osztrák-Magyar hadgyakorlaton is. Végül egyik ország sem rendszeresítette, mivel a motorizáció az elején járt ahhoz, hogy egy páncélozott, felfegyverzett gépkocsi sikeres lehessen. Az Austro-Daimler Panzerwagen Osztrák-Magyar Monarchia hadserege által készített páncélozott gépkocsi volt a legnagyobb darab számú.

A háború kitörése után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a csapatoknak szüksége van a páncéllal ellátott, elsősorban felderítésre használatos gépjárművekre. A megoldás 1915-re lett kézzelfogható, a ROMFELL páncélautó képében. Ez 1916 elején került az orosz frontra, ahol nagy szolgálatot tett. Ebből a típusból épült még egy példány 1917-18 fordulóján. A páncélkocsik jó terepjáró képességgel rendelkeztek, mivel mind a négy kerekük rendelkezett meghajtással. A fegyverzet 1 darab géppuskából állt a forgatható tetőtoronyban.

Szintén 1916-tól kezdve épültek a Junovicz P.A. páncélgépkocsik a Resicai Állami Vas- és Gépgyárban a frontról hátravont, javításra szoruló teherautók alvázára. Az épített járművek pontos száma nem ismert, 7 gépjárműről van adat. Fegyverzetüket 2-3 darab géppuska alkotta. Nem rendelkeztek összkerékmeghajtással, így biztonságosan csak utakon lehetett üzemeltetni.

Büssing-Fross páncélgépkocsi szintén rögtönzött eszköz volt. Az alvázra ötvözetlen vaslemezből készült, zárt felépítményt tettek. Ebben volt a két géppuska, egy a vezető mellett, egy pedig a tetőn kialakított forgótoronyban. Mivel nem volt terepjáró, így csak az utakon lehetett használni. A megépített járművek száma ismeretlen, 2 darab biztos készült.

Még 1916-ban mutattak be a Hadvezetőségnek Győrben egy kétéltű, úszó-felderítő gépjárművet. Francia eredetű motorjával szárazföldön 60 km/h, vízen 17 km/h maximális sebességgel tudott haladni. A katonai megbízottak hadi használatra alkalmatlannak találták és ezért a jármű tervezője a további fejlesztéssel leállt.

A saját gyártmányokon kívül több zsákmányolt járművet is hadrendbe állítottak. Ezek pontos száma ma még ismeretlen.

Ajánlott Cikkek