A múlt jelei: az Istvántelki Főműhely
“Vonalbejárás”. Az idézőjel azért, mert ez nem volt igazán vonalbejárás, csak egy kis történet a mindennapokból, amit úgy gondoltam, talán érdemes megosztani. Persze, lehet, hogy csak nekem fontos, de ki tudja, talán mást is érdekel.
Borítóképen: Az a bizonyos sorompó
Egyik reggel, amikor kislányomat vittem az oviba, kérdezte, hogy mi az a régi, rozsdás sorompó, amit minden reggel lát. Jöttek a kérdések: Vajon ki hagyta ott? Miért ilyen rozsdás? Milyen régi lehet? Miért nem használják? Meg még ezer…
Miután én vezetem az autót, soha nem láttam ezt a sorompót, de mindig megkaptam a kérdéseket, ezért hát utánajártam, hogy mi is az, ami ott van. Azt persze tudtam, hogy az Újpesti Erőmű felől, vagy éppen a déli oldalról megközelíthető, ott van az Istvántelki Főműhely, de az nem állt mégsem össze, hogy a másik oldalról, Rákospalota felől egészen eddig tart a telep!
A térképre nézve persze azonnal leesett a tantusz, így megvannak a kérdésekre a válaszok is!
Nézzük csak, a történet igen messze vezet! 1846-ban nyitották meg a Pest–Vác vasútvonalat, majd egy évvel később a Pest–Szolnok viszonylatot, melyekhez a Nyugati pályaudvaron épült karbantartó állomás Pesti Főműhely (Nyugati Főműhely) néven 1847-ben.
A vasút rohamos terjeszkedésével újabb, nagyobb kapacitású műhelyekre lett volna szükség, ezért Rákospalotán, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és nagyobb részt gróf Károlyi Sándor birtokában lévő területen kijelölték a leendő főműhely helyét.
Itt megfelelő nagyságú terület állt rendelkezésre, és közel is esett a Nyugati pályaudvarhoz.
Ez a terület nem volt ismeretlen a vasút előtt, hiszen 1430 négyszögölet már 1889-ben kisajátított a MÁV a hosszú telek Pest-városhatárnál lévő sarkából, hogy közvetlen kanyarodási lehetőséget építhessen ki Vác felől Óbuda irányába. Ezt az ívet korabeli a térképek tanúsága szerint a főműhely építésekor számolták fel.
A homokos, laza altalajú vidéken 1901-ben kezdődtek a munkálatok a hosszas kisajátítási eljárás után, majd 1902-ben az építkezések. A főműhely általános elhelyezési tervét az igazgatóság gépészeti főosztálya tervezte meg. A munkások könnyebb utaztatása céljából vasúti megállót létesítettek az építkezés mellett „Palota-Újfalu” néven.
Az első szakaszban felépült a munkásétkező (Kaszinó), a központi irodaház, a porta a főépület mellé, majd egy ideiglenes fürdő, melyet később is megtartottak hasonló szerepkörben.
1902-ben kezdődött a vágányhálózat és műhelycsarnokok építése, melynek során az első évben felépült a kocsiszerelő és az esztergaműhely.
A kocsiszerelő műhely ekkor Budapest legnagyobb alapterületű épülete volt a maga 24 000 m²-ével.
1903-ban adták át a mozdonyszerelő műhelyt, továbbá elkészült több raktár is. A mozdonyszerelde alapterülete 20 100 m² lett, amelyben 82 mozdonyállás volt, továbbá egy 98 m hosszú kazánkovács műhely is helyet kapott.
A kocsi- és mozdonyműhely közé épült fel az esztergaműhely és a kovácsműhely, a kerékkovács műhely, a rugóműhely és az öntőműhely. A gőzfelhasználás kiszolgálására épült egy kis kazánház két kazánnal és egy 30 m magas kéménnyel.
A terület keleti oldalán 740 m²-en inasműhelyt létesítettek, valamint ugyanitt két víztornyot építettek. Szintén a keleti oldalon kapott helyet a hatalmas méretű kazán- és gépház, melyhez rakodó, szén és salaktárolók is készültek. Itt a tervezők gondoltak a jövőre, így mind a gép- és kazánházat úgy alakították ki, hogy idővel bővíteni lehessen őket. A kazánokat a Nicholson gyár, míg a gőzgépeket a Láng gépgyár, a generátorokat pedig a Ganz szállította.
Az üzem átadása 1904. június 1-jére volt kitűzve, ezért volt olyan nap, amikor 500 munkás dolgozott egyszerre. A gépalapok készítését 1904 áprilisában kezdték, ezután a Nyugati főműhelyből elkezdték áttelepíteni a még jó állapotban lévő gépeket, továbbá újakat szereztek be.
A megnyitó ünnepségre stílszerűen 1905. május 1-jén került sor, mikor is átgördült az első, feldíszített, 1150 munkást szállító vonat a főkapun.
A műhely építésének megkezdését követően 1907-ben kezdték építeni Rákospalota délkeleti részén, Pestújhelyen a ma MÁV-telepként ismert 120 lakásos vasúti lakótelepet, melyet 1914-ben 252 új lakással bővítettek.
Egy későbbi korban:
