Vélemény Vélemény-cikkeink

„A múltat végképp eltörölni…”

Ausztráliában az állam túlbuzgó tisztviselői azért aggódnak, mert a felmérések szerint jóval több férfi mountain bike-ozik, mint nő. Szerintük ez az egyensúlytalanság rossz vért szülhet, hiszen tetten érhető férfiúi dominancia. Igen, jól olvassák! És ennek következménye is van; egy régen tervezett moutain bike pálya építését akadályozza, hogy nem készült elég alapos „nemi hatásvizsgálat”… Hogyan jutottunk el ettől a nevetséges esettől a címben idézett Internacionáléig? Sajnos az eset rávilágít arra a drámára, ami ma a világban zajlik.

Úgy tűnik, hogy még Ausztráliában is van pár józan ember, és nem hülyült meg teljesen mindenki, mert Chris Kenny, a Sky News Australia műsorvezetője a következő kérdést tette fel az üggyel kapcsolatban:

„Kíváncsi vagyok, vajon tényleg a csúcsra járatjuk a hülyeséget ebben az országban?”

A beszélgetésben részt vevő dr. Bella d’Abrera, a melbourne-i Institute of Public Affairs munkatársa a következőt fűzte az esethez:

„Az ilyen álvizsgálatokkal és áltanulmányokkal csak az adófizetők pénzét pazarolják, az „eredmények” pedig semmiféle hasznos célt nem szolgálnak.”

Nem kell tovább magyarázni mindezt, ugyanakkor az eset rávilágít arra, hogy vajon meddig megy el a mostanság tapasztalható őrület, amit talán a cancel culture szópár fejez ki a legjobban. Igen, ezt is nyugodtan idesorolhatjuk, mert nem feltétlen csak a túlbuzgóság, hanem a félelem is irányíthatja a hivatalt, amikor hülyeséget csinál, ugyanis elképzelhető, hogy tart azoktól, akik az elégtelennek nevezett „nemi hatásvizsgálat” miatt betámadják őket!

És jönnek a kérdések:

  • Vajon hány nemet kellene megkérdezni/vizsgálni?
  • Ha megerősítést nyer, hogy a mountain bike egy férfisovén sport, akkor nem kellene egyenesen betiltani? (és persze ebben az esetben pálya se kell)
  • Hol van a határa ennek az őrületnek?

Figyelem! A kérdések közül az első máris egy másik őrület területére vezet át (LMBTQ), míg a második egyenesen elvezet a női sportot eltörlő transzneműek női versenyszámokban történő indulásáig, ami szintén egy rettenetes túltolása egy valójában nem létező problémának!

Ez utóbbi esetében elsőre jó megoldásnak tűnik transzneműekre külön verseny kiírni, de akkor majd az LMBTQ (és még ki tudja hány betű…) összes reprezentánsa is külön versenyt akar. A megoldás tehát, hogy a nők indulnak a női versenyeken, a férfiak meg a férfi versenyszámokban. Ennyi! És az LMBTQ szervezetek szervezzenek maguknak olyan versenyeket, amilyet csak akarnak. Semmi más, „csak” pénz kell hozzá.

De minket igazán az utolsó kérdés érdekel. Mert mi már régen azt gondoljuk, hogy a tömeghisztériát keltő „haladók” egyre durvább terror alatt tartják a társadalom egészét. Amikor kikezdenek egy fehér színészt, aki elvállalja egy fekete színész szinkronizálását, ezért le kell mondania a szinkront, akkor mit mondjunk? Vagy amikor tiltott a dohányáruk fogyasztása 18 éves kor alatt (nagyon helyesen!), ugyanakkor azt követelik, hogy a kiskorúak bármikor nemváltó műtétre mehessenek (és egyre többen mennek is, mert bizony a kedves transzi néni/bácsi is jófej az óvodában, aki mesét mond).

Ugye érezzük, hogy ez így egyáltalán nincs rendjén? Amikor kitalálták a képviseleti demokráciát, az egyik cél éppen az volt, hogy ne a népharag uralja a mindennapokat, mert az háborúsághoz vezet. Helyettük a megválasztott képviselők, előre meghatározott keretek között döntöttek.

Mára ez megborult, a cancel culture tömegeket hergelő aktivistái a demokrácia alapjait támadják, és egy olyan világ felé terelik az emberek nagy tömegeit, ahol (virtuális, vagy akár fizikai!) hordák háborúja dönti el, mi a helyes, és mi nem. Az egyetlen szabály pedig az, hogy nincs szabály… Vagy ha van ledöntik!

Talán nem érzik ezt a politikusok? Nem tudják, hogy ez a randalírozás az ő hatalmuk rovására megy? Pontosan tudják, de akkor miért nem tesznek ellene semmit? A magyarázat egyszerű, és egyben elkeserítő:

A politikusokat valójában nem érdeklik ezek a mozgalmak, csak azt akarják elérni, hogy ezek farvizén hatalmon maradjanak. Ez a színtiszta populizmus! És közben azért imádkoznak, hogy „a forradalom felfalja gyermekeit.”

Igen ám, de az a politikus, aki egyszer beállt a „haladó” mozgalmak elé, és ezen mozgalmak irracionális érzelmi hullámvasútján akarnak politikai előnyöket kicsikarni, önmaguk is a forradalom gyermekei, hiszen egyszer eljön az idő, amikor majd a cancel culture ellenük fordul… Mert bizony soha semmi nem lesz elég, mindig új és újabb előjogok, kivételezések, eltörlések kellenek! Amikor pedig az őket „képviselő” politikus már nem tud engedni a nyomásnak, hiszen hatalma rovására megy mindez, akkor a tömeg eltörli őt is!

Nagyon veszélyes játszmába ment bele igen sok politikus, és úgy tesznek, mintha nem tudnák; a demokráciát kockáztatják, káoszt teremtenek. Volt már ilyen…

Ajánlott Cikkek