A nagy átalakítás: a Tisza és a Hortobágy vizei
Érdekes történet a Tisza szabályozása, mert ugyan az igaz, hogy az árvizek ma már kevéssé veszélyeztetik például Szegedet, ugyanakkor a Hortobágy – és más alföldi tájak is – kiszáradtak, a talajvíz szintje rengeteget csökkent, és javarészt eltűntek az árterek, vele pedig az ártéri gazdálkodás is…
Borítóképen: A Kilenclyukú híd a Hortobágy folyón
Az tudományos vita tárgya – így mi laikusként nem is megyünk bele -, hogy amit a mit a vámon nyertünk, elvesztettük a réven, vagy összességében inkább pozitív, vagy inkább negatív az egyenleg, de azt meg tudjuk mutatni, hogy a térkép mit mond a változásokról.
A Tisza szabályozása előtt a folyó lelassulva egyre több kanyarulatot alakított ki. Az ártereken rengeteg víz tárolódott el, így a nyári időszakban is megvolt a vízkészlet – az már más kérdés, hogy ezt mennyire tudták hasznosítani az ártereken kívül.
Azt pontosan tudjuk, hogy a pákász mesterség gyakorlatilag kihalt, ugyanakkor új élőhelyek is létrejöttek, méghozzá ott, ahol a legnagyobb volt a szárazság – köszönhetően a Hortobágy-Berettyó folyónak, ami döntő részben mesterséges eredetű vízfolyás, hiszen ezek a folyók is szabályozásra kerültek, illetve csatornaként kerültek kiépítésre.
De a Hortobágy helyet ad másnak is, a mesés vízivilág mellett sok már érdekesség is látható a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Témánk szempontjából különösen fontos a szintén itt (is) látható vízibivaly, ami egyedszámát tekintve az ártéri gazdálkodás idején sokkal nagyobb volt, mint ma.
De nézzük, mit mutat a térkép, mert bizony a változások igen komoly nyomot hagytak a tájon még madártávlatból szemlélve is!
Az első térkép a Magyar Királyság Második katonai felmérése (1819-1869), amin még közel az eredeti – értjük ezalatt, hogy a szabályozás előtti – állapotokat látjuk:
Pontosan kirajzolódnak a Tisza kanyarulatai, és az is látható, hogy a tájon rengeteg mocsaras, vizes területet jelölnek (barnás foltok vonalkázások), és azt is látjuk, hogy Tiszafüred, Abádszalók és Poroszló környékén különösen tekervényesen halad a Tisza vize.
Itt már teljesen más a helyzet! Az említett települések közelében ott látjuk a nagyrészt nádasokkal borított Tisza-tó víztömegét, ami mesterséges tó, és az 1967-1973 között épített Kiskörei Erőmű duzzasztógátja hozta létre.
De azt is látjuk, hogy ott a Hortobágyon a halastó, és tőle délre a Fényes-tó (szintén mesterséges tavak), ahogy a Balmazújváros felett található Víztározó is.
A Tisza tehát gyorsabban halad végig az Alföldön, ugyanakkor vannak mesterséges csatornák, tavak, amelyeket egyrészt közvetlen gazdálkodásra (haltenyésztés) használnak, másrészt árvíz-védelmi szerepük is van (Tisza-tó), harmadrészt pedig – és talán ez a legfontosabb! – a száraz időszakokra tartalékot jelentenek.
Az már tudományos szintű vizsgálat tárgya kell, hogy ez a mire elég, és vajon eljut oda a víz, ahol a legnagyobb a szárazság, de mi azt tudjuk mondani, hogy bizony az emberi beavatkozás igencsak látható az ország egyik legszebb táján is – még madártávlatból is, vagy talán leginkább onnan.
