A Nagy Háború előestéjén: a hadmentességi díj
1912. Könnyen lehet, hogy korábban, az 1900 évek első pár évében is hasonló rendszer működött, de látni kell – persze így utólag könnyű… -, hogy az alábbiakban ismertetett hadmentességi díj rendszere kifejezetten arra szolgált, hogy a lehető legtöbb arra alkalmas férfi kapjon katonai kiképzést, ezzel együtt bevethető legyen háború esetén. Már csak azért is, mert a világ egyre több táján (Balkán, Észak-Afrika voltak fegyveres harcok…
Borítóképen: A nagyhatalmak katonasága – Magyarország és Ausztria, Olaszország, Oroszország (forrás: Kincses Kalendárium, 1911)
A hadmentességi díjat azoknak kellett fizetniük, akiket a katonai szolgálatra véglegesen alkalmatlannak nyilvánítottak, illetve akiket még a szolgálati idő megkezdése előtt testi fogyatékosságuk miatt elbocsátottak. Ezzel szemben nem voltak kötelesek hadmentességi díjat fizetni azok, akik keresetképtelenek voltak, egyben vagyontalanok és községi segélyre szorult szegények.
A díjfizetési kötelezettség azokra, akiket testi fogyatékosság miatt mentesítettek a szolgálat alól, a törvényes szolgálati idő hátralévő éveire terjedt ki, minden más esetben pedig 12 évet foglalt magában.
A hadmentességi díj mértéke nem volt egységes: azt a jövedelem alapján határozták meg. A legalacsonyabb díj évi 6 korona, a legmagasabb pedig 240 korona volt.
Évi 6 koronát fizettek:
- a napszámosok,
- valamint azok, akiket gyárakban, mezőgazdaságban, kereskedelmi és ipari üzletekben vagy más vállalatokban alkalmaztak cselédként.
- Évi 8 koronát fizettek:
- a házi cselédek,
- valamint a segédek és segédmunkások, akik gyárakban, kereskedelemben vagy ipari vállalkozásokban dolgoztak, feltéve, hogy havi keresetük nem haladta meg a 80 koronát, vagy darabszámra végezték munkájukat.
Évi 12 koronát fizettek:
- azok az önálló kézművesek, akik segéd nélkül dolgoztak,
- valamint azok az iparosok, akik kisebb-nagyobb községekben segédekkel együtt tevékenykedtek.
Akikre az adójuk alapján vetették ki a hadmentességi díjat, az összes állami közvetlen adók összege szerint fizettek. A 2. és 3. adóosztályba tartozók a következők szerint fizették a díjat:
- 20 korona adóalapig: 6 korona
- 50 koronáig: 10 korona
- 100 koronáig: 16 korona
- 200 koronáig: 32 korona
Ez azt jelentette, hogy aki például 21 és 50 korona közötti adóalap után adózott, annak egységesen 10 koronát kellett fizetnie.
A 4. adóosztályba tartozók esetén:
- 100 koronáig: 10 korona,
- 100–200 korona között: 20 korona,
- 200–400 korona között: 40 korona díjat szabtak ki.
Azok a hadkötelesek, akik külföldre kívántak költözni a szolgálati idejük lejárta előtt, csak akkor kaphattak kiutazási engedélyt, ha a hátralévő évekre vonatkozó hadmentességi díjat egy összegben kifizették.
A hadmentességi díjra kötelezetteknek minden év februárjában kellett jelentkezniük azon község vagy város elöljáróságánál, ahol állandó lakóhellyel rendelkeztek. A jelentkezés során meg kellett adniuk lakcímüket, polgári foglalkozásukat, sorozókerületüket, a mentesítés évét, az előző évre kivetett adó összegét, valamint a családfő vagy a munkáltató nevét is.
A kivetési lajstromot a község- vagy városházán 8 napon át nyilvánosan kifüggesztették. Ettől számítva 15 napon belül lehetett fellebbezni a kiszabott díj ellen, amit a pénzügyi igazgatóságon keresztül kellett eljuttatni a közigazgatási bizottsághoz.
Ha a díjfizetésre kötelezett személy elhunyt, ezt a halálesetet a szülőnek, gyámnak vagy özvegynek 30 napon belül kellett bejelenteni a községi elöljáróságnál. A bejelentéshez bélyegmentes halotti bizonyítványt kellett mellékelni.
A községből való végleges eltávozási engedélyt csak az kaphatta meg, aki hadmentességi díját teljes egészében előre megfizette.
A díj megfizetésének határideje minden évben október 1-je volt. A díjat egy összegben kellett leróni. Ha valaki ezt nem tette meg, november közepétől kamatot számoltak fel a hátralék után. Azokat a hadköteleseket, akik nem tettek eleget bejelentkezési kötelezettségüknek, elmulasztották az adatszolgáltatást vagy fizetés és engedély nélkül elköltöztek, súlyos büntetés érte:
A rájuk kiszabott hadmentességi díj háromszorosától a hatszorosáig terjedő pénzbírság, vagy minden 20 korona után egy nap elzárás járt.
Kissé áthallásos ezek a szabályok a manapság egyes országokban meghozott intézkedésekkel? Lehet, de a cél nem az aktuális katonai-, politikai helyzetre való reflexió, sokkal inkább az, hogy lássuk: a Nagy Háború kirobbanása előtt két évvel valójában máris háborús szabályok voltak érvényben.
