A nagy “Mi lett volna, ha…?”: Ha nincs az első világháború
Történelmietlen kérdés, hogy „Mi lett volna, ha nincs az első világháború?”, és természetesen nem is tudjuk a választ, de arról vannak adatok, hogy a 19. század végé és a 20. század elején – egészen 1913 végéig vizsgálódunk – milyen fejlődés jellemezte a magyar ipart.
Borítóképen: Resicabánya, 1914 (Fortepan – Magyar Földrajzi Múzeum/Erdélyi Mór cége)
Az 1860-as, 70-es években a magyar ipar még javarészt a kézműiparra támaszkodott, a nagyobb, országos, sőt, nemzetközi jelentőségű iparvállalatok csak ezután alakultak, illetve nőttek olyan méretűre, hogy a 20. század második évtizedének elejére már a nagyipar határozza meg a magyar gazdaság ipari teljesítményét.
1903 végén a gyárvállalatok száma hozzávetőleg 5.000 volt, amelyek 400.000 szakmunkást foglalkoztattak. Ez bizony csak a mintegy 8 milliós népesség (az 1920 utáni határok figyelembevételével, az összehasonlíthatóság okán) 5 százaléka, de az előállított javak tekintetében sokkal nagyobb részarányt képviseltek!
Az ipar éves termelése 5 milliárd koronát tett ki, ami a teljes nemzeti össztermék 27 százalék volt – a szolgáltatásoké pedig 34 százalék! -, akkor láthatjuk, hogy Magyaroroszág már korántsem tekinthető mezőgazdasági országnak, pedig ekkoriban például a magyar mezőgazdasági kivitel is dinamikusan emelkedett!
Ma már szinte elképzelhetetlen növekedés volt akkoriban, ugyanis a kiegyezés évéhez képest (1867) 1913-ra a magyar gazdaság 2,5-szeresére növekedett! És ebben igen komoly szerepe volt a gyáriparnak.
Persze mondhatják, hogy akkoriban mindenfelé ilyen határtalan növekedés volt – és igaz is, hogy Európa államai ekkoriban gyorsan fejlődtek! -, de míg például;
1870-ben a magyar egy főre jutó nemzeti össztermék csak 66%-a volt az osztráknak, ez 1903-ra már 80%-ra emelkedett! Csak példaként; 2001-ben ez a mutató 37 százalék volt…
Most, hogy térben elhelyeztük az adatokat, időben is nézzük meg, hogy mit jelentett ez – azon túl, hogy az ország teljes termelési érték a 2,5-szeresére nőtt! 1898-ban az ipar 1,4 milliár korona értékben állított elő termékeket, 1906-ban már 2,5 milliárdra emelkedett az adat, ami annyit tesz, hogy csak az 1913-as évet megelőző 15 évben 3,3-szeresére emelkedett az ipari kibocsátás, és az 1913 előtti hét évben duplázott!
Az ipar tehát az egyébként rohanó gazdasági növekedés közepette is kiugróan teljesített, így kijelenthetjük, hogy a magyar gazdaság húzóágazatává az ipar vált ebben az időben!
Mindez persze nem ment volna egy jól működő iparfejlesztési törvény nélkül. Gondoljunk csak bele;
Az akkori 5.000 iparvállalat közül 1.100 részesült valamilyen formában „adó- és illetékmentesség, állami kölcsönök és gépsegélyek” képében állami szubvencióban!
És aki azt gondolja, hogy egy ilyen fejlődési periódusban a gazdasági szakemberek és a politikusok nyugodtan hátradőltek, hát nagyot téved… Ugyanis éppen 1914-ben kezdték el az iparfejlesztési törvény módosítását, annak érdekében, hogy még hatékonyabban támogathassák az parvállalatok növekedését!
Az állam ezen túlmenően az iparos- és iparossegéd képzésben is jelentős támogatást nyújtott, ahogy a tanoncképzést is támogatta a vállalatokon keresztül, sőt – miután a szédületes növekedést a munkáslétszám még így sem tudta lekövetni! – az Országos Iparegyesületen keresztül bornyák és török munkások foglalkoztatását is támogatták!
Mi lett volna, ha…? Nos, továbbra sem tudjuk a választ, de azt igen, hogy rettenetes veszteségek érték az országot az első nagy világégés során, és 1920-ban a „tárgyalóasztal” mellett…
