Vélemény Vélemény-cikkeink

A nagy statisztikai blöff

Régi politikai manipuláció a kivándorlást politikai indíttatású folyamatnak láttatni, de a valós helyzet bizony más… Értjük, minden sz…r, de amikor számokkal találkozunk, akkor van egyfajta helyzeti előnyünk. Nem sok, csupán az, hogy tudjuk értelmezni azokat, és nem csak számsorokat látunk, hanem azok jelentését, tendenciáit is értjük. Miért? Mert a formál logika egy nagyon egyszerű dolog, ok és okozat bizony könyörtelen kapcsolatban, és szigorú rend szerint követi egymást.

Borítóképen: A számok önmagukban nem jelentenek semmit, meg kell érteni őket (forrás: jogaszvilag.hu)

Akit nagyon érdekel, a cikk, ami miatt tollat ragadtunk, ITT elérhető. Mi most csak egy pár megállapítást meg két ábrát mutatunk meg, ami nem pontosan azt bizonyítja, mint amit a cikk szerzője állít. Lelke rajta, az ő dolga, csakhogy mi másképp látjuk.

„A magyarok migrációja egyre kevésbé egyirányú, és nem feltétlenül tartós jelenség – derül ki Ligeti Anna Sára a Demográfia című folyóiratban megjelent friss kutatásából. Ligeti arra figyelmeztet: a migráció nem, illetve nem csak azt jelenti, hogy valaki végérvényesen elhagyja születési országát, hogy egy másik állam területén éljen, dolgozzon; a fogalomba a rövidebb távú oda-vissza költözések is beleférnek.”

Totális egyetértésünk, nincs vita, ez pontosan így van. És ennek a továbbiakban nagy jelentősége lesz…

Azt viszont nem igazán értjük, hogy mit keres az alábbi ábra ezalatt a bevezető szöveg alatt. Fene tudja, talán így akarta bevezetni a szerző, hogy ez egy politikai jellegű cikk, amire a kivándorlás témája csak ürügy, a lényeg az, hogy minden sz…r!

„A felsőfokú végzettségűek jelentős része viszont – és ez nemzetgazdasági szempontból is aggasztó hír – tartósan, családjával együtt hagyja el az országot, vagy ha szingliként megy ki, gyakran már ott alapít családot.”

Na nédda! Tényleg? Ehhez aztán komoly kutatás kellett! Pontosan tudjuk, hogy a magasabban képzett munkaerőből Nyugaton pontosan ugyanolyan hiány van, mint a „kukások” iránt, de míg ez utóbbiak a magasabb megélhetési költségek miatt végül belátják, hogy nem éri meg külföldön munkát vállalni, addig előbbiek már keresnek annyit, hogy kint maradjanak – ha tetszik.

És itt van az a nagyjelentőségű tényező, amit már említettünk! Igen, pontosan, az van, hogy semmiféle pártpreferencia nincs itt, hanem kizárólag gazdasági jellegű számítások! Amikor van meló, és jól fizet, akkor mennek az emberek, amikor meg nincs, akkor jönnek!

Ha nem lenne érthető, a szintén a cikkban megjelent ábrát csatoljuk:

Ugye világos, hogy a ki- illetve visszavándorlás egyenlegét gazdasági okok, és nem pártpreferenciák határozzák meg? Ha nem lenne az, elmondjuk, hogy amikor sikerült kiheverni a 2010 előtti időszakot, hirtelen megfordult a tendencia, majd, amikor beütött a COVID-válság egyenesen megfordult.

Miért? Mert a kivándorlás egyedüli mozgatórugója az, hogy Nyugaton – a kb. 45-50 év előny okán – még mindig többet tudnak fizetni!

Szóval miről is van szó? Semmiképpen nem arról, amit a cikk el akar ültetni az agyakba. Semmiképpen nem arról szól a fáma, hogy a magyarok százezrei elégedetlenek a „rendszerrel”, hanem arról, hogy többet akarnak keresni, és ezért hajlandók más országban munkát vállalni.

Hol itt a szenzáció? Sehol, haza lehet menni…

Ajánlott Cikkek