A nap amikor a horvátok hátba támadták a Magyar Forradalmat

Forrás: Részlet :

A horvátok és az 1848-1849. évi forradalom
és szabadságharc : HEKA LÁSZLÓ – ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS

(….)Zágrábban semmit sem tudtak a bécsi eseményekről. Március 22-én a zágrábi Nemzeti Otthonban Draskovics Janko gróf elnökletével (Kukuljevics János vezette a jegyzőkönyvet) készülődtek a horvát nemesek a zágrábi nemzetgyűlésre. A „nemzeti kívánságokat” rögzítették és stilizálták. Elsőként a bán személyét tárgyalták és az idős Draskovics grófot javasolták, ám ő a kora miatt elutasította a jelölését. Több horvát, illetve szerb nemzetiségű határőrvidéki tisztet is javasoltak, akik közül Jellasics kapta a legtöbb szavazatot, de a nemesi összejövetelen nem születetthatározat a jelöléséről. Március 24-én Bécsből hazatért Gaj Lajos, és este hét órakor megérkezett a Nemzeti Otthonba, ahová Horvátország különböző részeiből jöttek el a tekintélyes hazafiak.

Gaj szónoklatában kiemelte, hogy a bécsi szlávok támogatják a „Monarchia szlávságának felszabadítását”, a háromtagú bizottság létrehozását, valamint a nemzeti kívánságok pontjainak kidolgozását, amiről Bécsben tárgyalni fog az udvar. Kétségtelenül Gaj közel állt az udvarhoz és annak elkötelezettje volt, hiszen még az este János (Johann) főherceghez levelet küldött, amelyben értesítette, hogy a zágrábi események „ vezetésem alatt a dinasztia, az állam és a nemzetünk érdekében zajlanak, úgyhogy a megkapott parancsok szerinti legjobb eredményekre számíthatunk”. 25 Sisic szerint egyértelmű, hogy Gaj Grazban és Bécsben „felajánlotta és elkötelezte magát arra, hogy a március 25-re összehívott zágrábi nemzetgyűlésen magyarellenes hangulatot kelt, ami a bécsi udvar érdeke volt, de ami nem ellenkezett az akkori horvát nemzeti törekvésekkel sem”.”
Hogy miként vélekedtek a horvát urak Gajról, az kitűnik Draskovics Janko gróf április 6-án kelt és Jellasics bánhoz intézett leveléből is, amelyben hangsúlyozza Gaj büszkeségét, gőgösségét és kiemeli, hogy Gaj Jellasicsot „tényleg tiszteli és szereti, már amennyire ő képes bárkit is szeretni, de kérlek, sohasefogad el a tanácsait és véleményeit egyes személyekről, mert senki olyat sem fog javasolni, aki nem eszköz az ő kezében, és semmi olyat sem tanácsol, ami nem az érdekeit szolgálja. Az ambíciója sokkal nagyobb, mint a képességei”.” Március 25-én, a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján aztán megtartották a zágrábi nagygyűlést, amely a szábor pótlását tűzte ki célul. Azon a főszerepet Gaj és Kukuljevics játszották. Kidolgozták 30 pontban a „nemzet akaratát”,’- amely tükrözi a politikai álláspontot, amely kétségtelenül az ún. ausztroszlavizmust szorgalmazza, azaz, hogy minden monarchiabeli szláv nemzetnek olyan autonómiára van szüksége, amely elegendő a nemzet akadálytalan fejlődéséhez.

A dokumentum három olyan kérdés kompromisszumos megoldására volt hivatott, amelyek nagyon fontosak voltak az udvar számára: a korona iránti hűség garantálása, a nemzeti autonómia teljesítése, és a Szent István koronája országainak fennmaradása „állami közösségként”. Az ausztroszlavizmus az osztrák—magyar dualizmus és föderalizmus ellen is irányult és a Monarchiát
egy központosított államként képzelte el, amelyben a császár, a Bécsben székelő központi kormány és központi parlament mellett léteznének tartománygyűlések (Landtag) minden nemzet számára. A 30 pont felolvasása után (az utolsó pont még a cölibátusra is kitért és annak eltörlését követelte)

Gaj Lajos javasolta, hogy ünnepélyes deputációt válasszon meg a nemzetgyűlés, amely a „nemzet kívánságait” Bécsben átadja az uralkodónak, valamint hogy futárt küldjenek Jellasicshoz Glinában, hogy értesítse az ezredest a nemzetgyűlésen történt bánná való megválasztásáról. Másnap Jellasics útnak indult és amikor Lekenikben megállt ebédelni, a helyi postás (Krempay) átnyújtotta neki a
„tábornoknak és bánnak’ címzett, március 23-án kelt, a báni kinevezéséről szóló levelet, abban az uralkodó német nyelven kifejtette mély meggyőződését, hogy a horvátok a békét és a rendszert támogatják, ő maga pedig ígéretet tett, hogy amint összeül a szábor, és benyújtja a nemzetiségre és nyelvre vonatkozó kéréseit, azokat teljesíteni fogja. 29Még aznap koraeste Zágrábba érkezett a
„községházára”, 30 majd oda hivatta Gaj Lajost, és tudatta vele a császári dekrétum tartalmát. Jellasicsot mindenféleképpen meglepte a hatalmas előléptetés és a nagy megtiszteltetés, amelyben részesült, hiszen ezredeseket nem volt szokás ilyen magas méltóságba beiktatni. Talán azért is vélte úgy, hogy történelmi jellegű küldetésben vesz részt, amely dicsőséget, de bukást is hozhat neki, ezért
is választotta a báni mottóját: „Amit az Isten ad és a hős szerencse”» Március 30-án a közel 400 tagú horvát küldöttség Bécsbe érkezett, ahol a bécsi polgárok, illetve az ottani szlávok nagy része örömmel fogadták Gajékat. Az illír mozgalom vezetőjének nagy megdöbbenésére azonban a gróf Ficquelmont külügyminiszternél történt fogadáson felolvasott 30 pont nem tetszett a grófnak, aki kifogásolta a „nemzeti kérések” hosszúságát és túl szabad stílusát és elmondta, hogy az amúgy is beteg királyhoz a dokumentum ilyen
formában „nem mehet”. Ezért rövidíteni kellett a petíción. Gaj még Bedekovics bárót is meglátogatta, aki azt tanácsolta neki, hogy az üdvözlő beszédében semmiféleképpen se említse meg azt, hogy esetleg Horvátország elszakadni szándékozik Magyarországtól, hanem csak annyit mondjon, hogy

„Magyarország bitorlásai ellen” harcolnak a horvátok…..