Hírek Magyarság Nagyjaink Történelem

A nap hőse – Koszorús Ferenc vezérezredes sok budapesti zsidó megmentője

Ezen a napon született Koszorús Ferenc (Debrecen, 1899. február 3. – Arlington, Virginia, 1974. március 8.) magyar katona. Legismertebb haditette az ún. „csendőrpuccs” megakadályozása 1944. július 6-án, mely lehetővé tette a budapesti zsidóság deportálásának leállítását. 1991. március 15-én Göncz Árpád köztársasági elnök posztumusz vezérezredessé léptette elő.

borítólép :Koszorús Ferenc szobra a budai várban, az esztergomi rondellán, https://commons.wikimedia.org

Erdélyi református magyar katonacsaládból, 1899. február 3-án született Debrecenben. Édesapja Koszorús Ferenc (1857–1938) alezredes, édesanyja, Tóth Katalin, Tóth Gábor református esperes leánya volt. Apai nagyapja, Koszorús Lajos (1823–1910) ügyvéd, Debrecen város törvényhatósági bizottság tagja volt, neje Kiss Juliánna (1837–1924) Családja mentalitására fölöttébb jellemző, hogy 1848-tól kezdve nem használták a szilágysámsoni, ököritói és mocsolai előneveket. Öccse Koszorús Gábor (1901–1942) őrnagy volt.

A hadiakadémia elvégzése után 1929-ben Nyíregyházán már a lovasdandár vezérkari tisztje lett. 1937-től vezérkari őrnagyként lovashadosztály vezérkari főnök, a lovassági és gyorsfegyvernem szemlélőjének a vezérkari tisztje lett. 1940-41-ben a Ludovika Akadémia tanulmányi csoportvezetője és pk-helyettese.

1944-ig Magyarországon a zsidóságot érintő nagyobb pogromokra illetve deportálási akciókra nem került sor – szemben Romániával, Jugoszláviával, Szlovákiával. Ettől függetlenül azonban a magyar zsidóság is számos atrocitásnak volt kitéve: rendszeres egyetemi zsidóverésekre került sor, 1941 nyarán tömeges deportálások voltak Kamenyec-Podolszkijba. A (Munkácson, Nagykárolyban és Máramarosszigeten). Romániában, Jugoszláviában és Szlovákiában a deportálások már 1942-ben megkezdődtek, ezért onnan zsidó menekültek nagy számban jöttek át Magyarországra. 1943 őszén az országban becslések szerint 15–20 000 zsidó menekült tartózkodott. A háború idején ennél jóval többen találtak itt rövid ideig menedéket, sokan közülük kivándoroltak.

A német megszállást követően azonban Magyarországon is megkezdődött a zsidók gettókba gyűjtése, kötelezték őket a sárga csillag viselésére, végül pedig május közepén a magyar adminisztráció megkezdte a deportálásokat – ebben német végrehajtók nem vettek részt. 1944 júliusáig 445 ezer polgárt deportáltak, közülük 437 402 személyt Auschwitz-Birkenauba.

A normandiai partraszállás, az erősödő külföldi nyomás, valamint az ekkor már általa is ismert Auschwitz-jegyzőkönyv hatására Horthy elszánta magát a zsidó deportálások leállítására. Ennek keretében egyfelől le akarta váltani a deportálásokat szervező Baky László és Endre László belügyi államtitkárokat másfelől pedig a koronatanácson 1944. június 26-án javasolta a transzportok leállítását.[14] Maga Horthy úgy vélekedett, hogy az említett nyilas államtitkárok egy fővárosi szemle ürügyén Budapestre vezényelt csendőralakulatokkal és a németek támogatásával meg fogják kísérelni az ő leváltását és a zsidók további deportálását.[15] Emlékirataiban így ír ezekről: “Összefogásukra és eltávolításukra Baky és Endre, a két belügyi államtitkár rajtaütésszerű akciót tervezett. Erre a hírre az Esztergom mellett állomásozó páncéloshadosztályt Budapestre rendeltem, és a budapesti csendőrség parancsnokát utasítottam, hogy ha kell, erőszakkal akadályozza meg a zsidók elszállítását….Hogy a Budapesten lévő zsidóságot ez a közbelépésem mentette meg, hivatalosan tanúsítja a magyar zsidóbizottság nyilatkozata, amelyet tagjai, Stern Samu, Pető Endre dr. és Wilhelm Károly dr. 1946. febr. 3-án állítottak ki.”EmléktáblájaBudapesten

Koszorús Ferenc visszaemlékezése szerint 1944. július 2-án találkozott Lázár Károly altábornaggyal, értesült Bakyék tervezett hatalomátvételéről és zsidóság tervezett deportálásáról, akik ekkor még nem voltak gettósítva hanem a városban szétszórtan éltek, úgynevezett csillagos házakban, és felajánlotta páncélosai bevetését a puccs meghiúsítására, ha a kormányzó erre parancsot ad. Ezt a verziót azonban senki más visszaemlékezése sem támasztja alá. Sem Lázár Károly, sem segédtisztje Bangha Ernő nem említi hogy Koszorús öntevékeny lett volna és Horthy visszaemlékezései sem tartalmaznak erre utalást. Másnap, július 3-án megkapta Horthy parancsát a felkészülésre, 5-én késő este egy testőrtiszt autón felvitte a Várba. A kormányzó elfogadta Koszorús tervét és parancsot adott annak a másnapi végrehajtására. Július 6-án hajnalban páncélosaival és a felderítő zászlóaljjal Óbuda magasságában a városba vezető összes utat lezáratta és 7 órakor tiszti járőrt küldött Bakyhoz. Legfelsőbb utasításra hivatkozva felszólította, hogy „csendőr zászlóaljaitól” 24 órán belül ürítse ki Budapestet. Aznap délután 4 órakor a budapesti I. (területi) hadtest parancsnok felkereste a törzsszállásán, kijelentve, hogy a Baky puccs csak felfújt dolog: vonultassa be csapatait a helyőrségükbe. Koszorús jelentette, hogy Baky csendőrei még nem hagyták el a várost, ezért megtagadta a csapatai bevonultatását. Gyanította, hogy a hadtestparancsnok a meglepett német megszállók utasítására akarta bevonultatni a páncélosait. Az I. Hadtest parancsnoka ellenvetés nélkül visszatért Budapestre. Másnap, 7-én Baky megkezdte a kiürítést és 8-án délig be is fejezte. Július 9-én Koszorús bevonultatta csapatait a körletükbe. Koszorús Ferenc tehát vérontás, sőt puskalövés nélkül érte el célját.

Koszorúst a budapesti zsidóság egyik megmentőjének tartják. 2014-ben Hende Csaba honvédelmi miniszter Hazáért Érdemjellel tünteti ki tetteiért, melyet fiának, ifj. Koszorús Ferencnek adtak át.

Ajánlott Cikkek