Épített örökség Magyarság Tájak/korok Történelem

A négykerekű buktatókocsi

Sokan, sokfélét mondanak arról, hogy különböző korokban milyen módszereket alkalmazhattak annak érdekében, hogy az emberi erőt megsokszorozzák, és olyan építményeket hozzanak létre, amelyeket pusztán emberi erővel semmiképpen nem építhettek volna meg. Erre hozunk most egy érdekes példát. A szerkezet egyszerű és nagyszerű, jól megmutatja, hogy az emberi találékonyság hogyan segít, amikor erőnket látszólag meghaladó vállalkozásra szánjuk el magunkat.

Borítóképen: A négykerekű buktatókocsi szállítási feladat közbeni állapota

Nos, véget nem érnek a találgatások, hogy például a nagy piramisokat hogyan építették. A vita vélhetően soha nem zárul le, ugyanis nincsenek megdönthetetlen bizonyítékok egyik teória hívei mellett sem. Mi azonban nem megyünk ilyen messzire, „csupán” cca. 150 évet megyünk vissza az időben.

Az 1871. évi XXXIX. törvénycikk (a vizszabályozási társulatokról), majd az azt kiegészítő 1879. évi XXXIV. törvénycikk (a vizszabályozási társulatokról szóló 1871. évi XXXIX. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről) egyre nagyobb teret nyitott a folyószabályozásoknak Magyarországon. Ehhez meg is teremtették az anyagi alapokat, melyet követett a 1884. évi XIV. törvénycikk (a Tiszának és mellékfolyóinak szabályozásáról, ezen folyók völgyeinek ármentesitéséről, ugyszintén a vizszabályozó és ármentesitő társulatok igazgatási szervezéséről), ami már egységes szerkezetbe foglalta a társulatok tevékenységét.

A jogi hátteret csakis azért említettük ilyen részletességgel, hogy látható legyen, a magyarországi folyószabályozásal kapcsolatban szinte minden tudható, nem kell különösebb találgatásokba bocsátkozni, még ha az elért eredmény vitára is ad okot…

A lényeg azonban az, hogy miután a Tisza szabályozásához minden feltétel adott volt – a már korábban elvégzett munkákra építve – nagyban lehetett folytatni a megvalósítást.

De ehhez olyan eszközök kellettek, amelyek segítették a munkát. Ez még akkor is igaz, ha akkoriban a kubikos mesterség minden addiginál jobban keresett volt, sőt talán éppen azért! A kubikosokat ugyanis annál inkább meg kellett fizetni, minél nagyobb kereslet mutatkozott munkájuk iránt. Így pedig hamar felvetődött, hogy miképp lehetne fokozni a teljesítményt!

Ha motorokkal hajtott gépek nem is nagyon voltak – gőzgépek azért már akadtak! -, az emberi erő mellett rendelkezésre álltak igásállátok, és persze az emberi találékonyság!

Ennek egyik terméke a négykerekű buktatókocsi, ami a maga nemében zseniális találmány!

Miről van itt szó? Nos, a szekerek általános felépítésével szemben ebben az esetben a felső rakodó rész, illetve az alsó vonórész külön szerkezeti elem volt (a szekereknél általában egyetlen szerkezetté állították össze).

Ide tartozik még, hogy már korábban is alkalmaztak buktató szekereket, de azok rendre egytengelyűek voltak, így aztán a rakterük meglehetősen korlátozott anyagmennyiséget volt képes befogadni, de ebben az esetben a többszörösét szállíthatták!

A szekér hagyományos elemeiről írt cikkünk:

Erre azért volt szükség, mert a buktatáshoz – azaz, hogy a rakományt hátrafelé ki tudja borítani a szekér! – a rakodó részt egy fogas mechanizmussal, melyet kézzel lehetett működtetni a szekér oldalától, a két kerék között egész egyszerűen hátra lehetett tolni.

A rakodó rész hátratolt állapotában

Amikor eléggé hátra került a rakodó rész (jól látható, hogy a borítóképen még sokkal előrébb van a rakodó rész!), az a rakomány súlyánál fogva egyszerűen lebillent, így pedig a szállított anyagot kiborította, azaz nem kellett emberi erővel lelapátolni a szekérről. Ezek után kissé előre állva a szekérrel, a maradék anyag is kicsusszant a ládából, ezek után pedig könnyen visszazárható volt – emberi erővel, de kis erőszükséglettel a szerkezet, hogy aztán újra a szállítási helyzetig előre húzzák a szállítódobozt.

Természetesen a szállító állapotban rögzíteni lehetett a rakodó részt, így aztán az nem fordulhatott elő, hogy emelkedőn haladva véletlenül hátra csússzon a doboz, ezzel pedig akaratlanul is kiürítse a láda tartalmát.

A szerkezet nem csak önmagában zseniális, hanem feltehető, hogy ez, vagy ennek utódai ihlették meg a dömperek tervezőit is, hiszen ugyanazt az elvet alkalmazták, csak talán még szélsőségesebb formában, ugyanis a dömpereknél nem kellett hátra tolni a rakteret, az magától is hátra billent, ha nem volt kibiztosítva. Vegyük észre: ez kevésbé biztonságos megoldás, de létezett! Íme:

Nos, az emberi találékonyság így sokszorozta meg az emberi erőt!

Ajánlott Cikkek