Vélemény Vélemény-cikkeink

A németek kiűzése

Egészen 1140-ig kell visszamennünk ahhoz, hogy az első német betelepítések nyomait megtaláljuk. Aztán több hullámban érkeztek még német telepesek, de tény, hogy egyes csoportjaik a történelmi Magyarország területére több, mint 900 éve érkeztek, szülőföldjük immár azok a területek, ahol – egyre keveebben – ma is laknak. De miért csökken a számuk? Ennek sok oka van, mi itt most kettővel foglalkozunk; az 1946 és 1948 közötti magyarországi kitelepítés, illetve a Ceaușescu-féle kiárúsítás.

Címlapon: etnikai térkép az 1700-as években

A másidk világháború végén a német megszállással megpecsételődöt az önálló magyar (kül)politika sorsa, onnantól kezdve az addig sem nagyon létező szuverenitás végképp elveszett. A németek pedig komoly károkat okoztak, de nem csak a hidak felrobbantásával, vagy azzal, hogy egész Budapestet hadszíntérré változtatták (Bécset például megkímélték), hanem emberi veszteségeket is okoztak.

Az őket követő orosz megszállók nem sokban különböztek tőlük; az ország önállóságát egészen az utolsó szovjet katona kivonulásáig korlátozták, és rögtön azzal nyitottak, hogy bosszút álljanak a németeken. Helyesebben a svábokon, akiknek Magyarország volt szülőföldjük, itt éltak sok-sok generáció óta. És – ne feledjük! – magyar állampolgárok voltak, így tehát nem „csak” svábokat, hanem egyben magyar állampolgárokat űztek el hazájukból!

Azért fontos tényező az önállóság elvesztése, mert voltak magyar segítőik, akik egyrészt elvakult kommunisták voltak, másrészt kényszer alatt cselekedtek, de mindenképpen igaz, hogy az orosz nyomás nélkül erre az erőszakos kitelepítésre soha nem került volna sor!

Csaknem 200.000 német ajkú magyar állampolgárt űztek el akkor, akik közül aztán sokan visszatértek, mert Németországban gyökértelennek éreztk magukat, de a többség természetesen maradt a későbbiekben jelentősen jobb körülményeket biztosító Nyugat-Németországban. Igen, mert – szerencse a szerencsétlenségben – többségük (150.000 fő) a nyugati zónába került.

A Demokrata online kiadásában erről Bihari Zoltán beszél, abból az apropóból, hogy január 19-én minden olyan településen, ahol németek éltek, megemlékezéseket tartottak:

Nem egy felemelő történet, de a másik – bármilyen meglepőnek hangzik – még csúnyább! Történt ugyanis, hogy Ceaușescu 1968-as hatalomra kerülése után szinte azonnal áruba bocsátotta a szászokat. Igen, szó szerint erről volt szó! A szászok éppen azon betelepülők leszármazottai, akik több ütemben, de igen régen, a 12.-16. században érkeztek a korábban Királyföldnek nevezett térségbe, ami nagyjából megfelel a mai ismereteink szerint szászol által lakott területeknek Erdélyben.

Királyföld a középkori Erdély térképén

Első ránézésre a kitelepítés ezen formája emberibb, mint a magyarországi erőszakos kitelepítés, de ha a történetet alaposabban vizsgáluk, kiderül, ogy azért ez nem teljesen igaz… Fontos ugyanis, hogy Ceaușescu, a nagy szemfényvesztő hatalomra kerülése idején alaposan átverte a nyugati világot azzal, hogy a Szovjetuniótól – látszólag! – egyre távolabb került. De az tény, hogy a diktátor teljesen önálló – és persze titkos… – akciója volt a szászok eladása Németországnak.

Ceaușescu tehát pusztán anyagi előnyökért, és az akkor is létező, és napi gyakorlat szintjén alkalmazott román nacionalizmus szellemében hajtotta végre a szászok eladását (nemzetiségi arányok megváltoztatása), teljesen saját akaratából, és nem kényszer hatására!

A szászokat persze ösztönözni kellett arra, hogy a távozást válasszák, és ez meg is történt azzal, hogy Romániában nyomást fejtetek ki rájuk (ezt nem kell bemutatni, a módszer hasonló volt, mint a magyarokkal, székelyekkel szembeni bánásmód…), és persze a másik oldalról pozitív módon is ösztönözték őket a jobb élet ígéretével, amit akoriban Nyugat-Németország nyújtani tudott a visszatelepülők számára.

Helmut Kohl kancellár és Ceaușescu feleségeikkel – 1976

Összességében több, mint egymilliárd márkát zsbelt be a román állam azzal, hogy 210.000 szász Günther Hüsch ügyvéd személyesen alkudozott értük a román titkosszolgálattal, a Securitatéval. Persze a diktátor is jól járt, hiszen a német fél ajándékokkal halmozta el. Mivel a vadászat volt a szenvedélye nagy értékű vadászfegyvereket, töltényeket, és más vadászati felszereléseket kapott, melyek igen komoly értéket képviseltek már akkor is.

Ezt az akciót a Nyugat-Német fél megmentésként vitte végig, ami érthető is a szemponthujkból, ugyanakkor látni kell, hogy valójában a Ceaușescu-féle kommunista Románis érdekei vezérelték az egészet, és az ő saját döntésük alapján folytatták le a titkosszolgálati akcióikat!

Az eredmény: a két világháború között 800.000 német ajkú élt Romániában, addig 2011-re már csak 27.000 fő vallotta magát németnek…

A németeket sokféleképpen lehet megítélni, de tény, hogy a két említett történelmi esemény komly károkat okozott a németeknek és minkét országnak, ahonnan a német ajkúakat végülis elűzték. De – mint azt sajnos sokan meg is tapasztaltuk – a kommunista vezetők gátlástalansága, és a köreikben is erősen jelen lévő nacionalista nézetek egyvelege olyan helyzetbe hozta a térség egészét, aminek helyreállítása még a mai napig tart, és sok olyan kárt is okoztak, melyeket már soha nem lehet orvosolni…

Ajánlott Cikkek