A Nyilasok árulózták, a kommunisták a Szózatért eltiltják, pedig csak magyar színész volt – Timár Józsefre emlékezünk

Timár József (született Gerstner József; Budapest, 1902. március 7. – Budapest, 1960. október 3.) Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész.

Gerstner József és Kotek Hermina fia. Két évet járt a Színművészeti Akadémiára 1923 és 1925 között, színészi diplomát végül nem szerzett. 1924-ben már fellépett a Nemzeti Színházban. Csathó Kálmán és Hevesi Sándor fedezte fel tehetségét, s 1925-ben szerződtették is a Nemzeti Színházhoz, amelynek 1950-ig volt tagja. 1941. december 31-étől 1943. április 28-áig nem játszhatott színpadon. 1942-ben bevonult katonának, 1944. őszi letartóztatása után december 16-án szabadult. 1945 és 1946 folyamán játszott a Népvarietében, a Művész Színházban, a Magyar Színházban, a Pódium Kabaréban, a Vígszínházban és a Fővárosi Operettszínházban. 1949. december 31-én a Magyar Színházban szavalta el a Szózatot, emiatt 1950. január 31-én felfüggesztették állásából, s eltiltották a színpadi szerepléstől. 1951-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, 1951 őszétől 1952-ig az Ifjúsági Színház tagja volt. 1953 és 1958 között a Madách Színház, 1959-től haláláig, 1960-ig ismét a Nemzeti Színház tagja volt.

Timár József korosztályának egyik legkiemelkedőbb színésze volt, akit már elsőéves akadémistaként leszerződtettek a Nemzeti Színház társulatához. Kortársai közül volt, aki úgy vélte: Timár József szólalt meg elsőként természetes hangon a színpadon – új iskolát teremtve az addig jellemzően deklamáló, a helyzeteket túlhangsúlyozó színpadi intonáció ellenében. Őstehetség volt, aki korán elvesztette édesanyját, húszévesen teljes árvaságra jutott.

Jellemében rendíthetetlen ember, akit a második világháború alatt a szélsőjobb kezdett ki az üldözöttek melletti kiállásáért. A nyilasok le is tartóztatták, de sikerült „üzletet kötnie” egy német tiszttel, így elkerülte a legrosszabbat. A Rákosi-éra alatt sem titkolta véleményét a rendszerről, ezért – bár a Nemzeti Színház vezető színészét az egész ország ismerte – olyan helyzetbe kényszerítették, amelyben csak egyszerű melósként boldogulhatott. A munkásosztály tagjai azonban tisztelték, szerették és óvták. A kommunisták végül visszaengedték hivatásához, nehogy a minapi Othello népmesei hőssé váljék az esztergapad mellett. Végzetes betegségének kialakulásában azonban a dohányzás mellett számos olyan nem kívánt esemény is közrejátszhatott, amely gyengíti az immunrendszert. Életének történéseit, hivatása „álomszerűségét”, de még a betegségét is belejátszotta Willy Loman figurájába, mely Timár József pályafutásának utolsó, egyben legmaradandóbb alakítása volt Az ügynök halála című színdarabban.

wikipedia arcanum origo