A pengő bevezetése: 1927 január 1.
A pengő egykori magyar pénznem. 1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig, 1946. július 31-ig volt törvényes fizetőeszköz. Váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér). Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt, az újabb világháborút követően mégis a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el.
Borítóképen: Öt pengő
Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához.
A Magyar Nemzeti Bank létrejötte
A központi hatalomtól és az államigazgatástól is független jegybank felállításáról a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924. évi V. törvénycikkben döntött az országgyűlés. A törvény alapján a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő Magyar Királyi Állami Jegyintézet megszűnt, és a jegybanki teendőket a részvénytársasági formában működő, 1924. június 24-én felállított Magyar Nemzeti Bank (MNB) vette át. Első elnöke Popovics Sándor volt.
Az eredeti szándékok szerint csak magánosok jegyezhettek volna részvényeket, de a 300.000 db részvényből végül 118.501 db, az alaptőke 39,5%-a a kincstár tulajdonába került. Az MNB működése azóta folyamatos, a tulajdoni hányadban viszont változás következett be, jelenleg 100%-ban állami tulajdonban lévő intézmény.
A bank deviza- és aranykészletét kiegészítette a Bank of England 4 millió fontos (ez 82 millió aranykoronának felelt meg) kölcsöne, illetve kötelezettségvállalása a koronának fontra való korlátlan átváltására.
A népszövetségi kölcsön
Az I. világháborús jóvátételi összeg megállapításával párhuzamosan folytak tárgyalások a Magyarországra terhelt zálogjogok feloldásáról és egy reorganizációs kölcsön felvételéről. Ilyen kölcsönt több utódállam is kapott (volt, aki többször is), és talán Ausztria példája volt a legszemléletesebb, ahol sikerült ennek segítségével az inflációt megállítani, az államháztartás egyensúlyát megteremteni.
A tárgyalópartnerek már az előzetes tárgyalások során világossá tették, hogy a kölcsön nyújtásának és a zálogjogok feloldásának feltétele a jóvátételi összeg elfogadása, továbbá ellenőrzési jogosultságot is kikötöttek a kölcsön felhasználására vonatkozóan.
A jóvátétel pénzben fizetendő összegét 179 millió aranykoronában állapították meg, amelyet az 1927/28-as költségvetési évtől 1942/43-ig kellett volna fizetni (emelkedő összegekkel). Ebből a 20-as évek végéig Magyarország 30 millió aranykoronát kifizetett, majd a világgazdasági válság idején teljesen felfüggesztette a jóvátétel fizetését.
A kölcsönnyújtás feltételrendszerét két jegyzőkönyvben rögzítették, amelyeket a magyar Országgyűlés törvényben fogadott el. Ez volt az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924. évi IV. törvénycikk.
Az indoklás első soraiban fogalmazták meg a kölcsönfelvétel szükségességét és feltételeit:
| A négy évnél tovább tartott világháború és az azt követett események következtében úgy állami költségvetésünk, mint a külállamokkal való fizetési mérlegünk súlyos deficitbe került. Ezen deficiteknek a megszüntetése képezi az előfeltételét gazdasági és pénzügyi talpraállásunknak. Az erre irányuló törekvéseknek azonban mindaddig meddőknek kellett maradniok, amíg egyrészt nem áll a pénzügyi kormányzat rendelkezésére megfelelő tőke, amellyel a pénz értékének a stabilitása a költségvetés egyensúlyának a helyreállításához szükséges átmeneti idő alatt biztosítható és amíg másrészt – a reparációs kérdés megoldásának eddig volt bizonytalansága folytán – nincs meg az a bizalom, amely a megfelelő tőkeimportok útján a fizetési mérleg hiányait ellensúlyozhatná. |
A szanálási programban a következőkről rendelkeztek:
- stabilizálni kell a nemzeti valutát,
- független jegybankot kell létesíteni,
- növelni kell az adóbevételeket,
- csökkenteni kell az állami alkalmazottak számát, csökkentve ezzel az állami kiadásokat is.
A jegyzőkönyvben 250 millió aranykoronában rögzítették a kölcsön összegét, amelyet több (8) ország biztosított, a legfőbb hitelezők Anglia, az Egyesült Államok, Olaszország és Svájc voltak. A kamatlábat általában 7,5%-ban állapították meg, kivéve Olaszországot, ő 8,0%-ra tartott igényt.
A szanálási terv időtartamát két és fél évben állapították meg, de ennél korábban, 1926 június 30-ával befejeződött, ezzel megszűnt Magyarország fölött a népszövetségi ellenőrzés.
Mivel a papírpénz-rendszer aranyfedezet nélkül alapvetően bizalmi kérdés, és a korona ebben az értelemben 1914 és 1924 között ezt a bizalmat elveszítette, egy új pénznem bevezetése segíthetett a bizalom visszaszerzésében.
A pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 1925. évi XXXV. törvénycikk rendelkezett egy új, aranyalapú valuta bevezetéséről. A pengő elnevezés arra utalt, hogy az aranyból vert pénzek csengtek, az ezüstből vertek pengő, míg a rézből vertek kongó hangot adtak. A XVIII. században az ezüstpénzeket pengő forintnak nevezték, erre utalt vissza az új valuta elnevezése. (Más elnevezések is „versenyben voltak, így a turul, a turán, a libertás vagy a máriás.)
A törvény pontosan meghatározta a pengő aranytartalmát:
| 3. § Az értékpénzt alkotó arany érmék 900 ezredrész aranyat és 100 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből veretnek.Egy kilogramm ötvözött aranyra 3420 pengő, következéskép egy kilogramm finom aranyra 3800 pengő esik.4. § Arany értékpénzüla) húsz-pengősb) tíz-pengősérmék veretnek. Egy kilogramm ötvözött aranyból 171 darab húsz-pengős vagy 342 darab tízpengős, tehát egy kilogramm finom aranyból 190 darab húsz-pengős vagy 380 darab tíz-pengős arany érme veretik.A húsz-pengős nyerssúlya 5.8479531 gramm, finomsúlya 5.2631578 gramm, a tíz-pengős nyerssúlya 2.9239765 gramm, finomsúlya pedig 2.6315789 gramm. |
A forgalom számára nem vertek nemesfémpénzt. A pengő bevezetésének időpontja 1927. január 1-je volt, egy pengő 12 500 koronának felelt meg (ezt is rögzítette a törvény).
Mivel a bevezetés és a pénzcsere hosszabb időt vett igénybe, ezért a bevezetés időpontját követően is kötelező volt elfogadni a koronát még egy ideig.
A pengő a II. világháború végéig értékálló pénzként működött.
Történelmi személyiségek a pengőn, annak kibocsátásakor
Sajnos a pengő sem oldott meg mindent, jött a gazdasági világválság…:
Irodalom:
Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
Kovács György: „Globalizációs” kihívások és a magyar pénztörténet (in Pénzügyek és globalizáció, SZTE GTK Közleményei, szerk.: Botos Katalin, JATEPress, Szeged, 2005, 107-137. pp)
Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó címszavai
Magyar Nemzeti Múzeum – Éremtár – „B” gyűjtemény
Maticsák Sándor: A mókusbőrtől az euróig – Pénznevek etimológiai szótára (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2018)
Melléklet: A Trianoni békeszerződés valutacserére vonatkozó rendelkezése
| 189. Cikk. 1. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Ausztriát és Magyarországot, kötelesek az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított két hónapon belül külön erre a célra szolgáló s államonkint eltérő bélyeggel ellátni az Osztrák-Magyar Banknak saját területeiken levő bankjegyeit, hacsak ez a felülbélyegzés már előbb meg nem történt.2. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Ausztriát és Magyarországot, kötelesek az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított tizenkét hónapon belül a fent meghatározott módon felülbélyegzett bankjegyeket saját pénzjegyeikre vagy valamely új pénznemre általuk meghatározható módozatok szerint becserélni.3. Azoknak az Államoknak Kormányai, amelyek az Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek becserélését felülbélyegzés, saját pénzjegyeiknek vagy valamely új pénznemnek kibocsátása útján már keresztülvitték és ennek a műveleteknek folyamán a bankjegyeknek összességét vagy egy részét felülbélyegzés nélkül a forgalomból kivonták, kötelesek az ekként forgalomból kivont bankjegyeket vagy felülbélyegezni, vagy a Jóvátételi Bizottság rendelkezésére bocsátani.4. Azok a Kormányok, amelyek a bankjegyeket a jelen cikk rendelkezései értelmében saját pénzjegyeikre vagy valamely új pénznemre becserélték, kötelesek az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított tizennégy hónapon belül az Osztrák-Magyar Bank minden bankjegyét amelyet a becserélés folyamán bevontak, akár felül vannak bélyegezve, akár nem, a Jóvátételi Bizottsághoz beszolgáltatni.5. A Jóvátételi Bizottság a hozzá a jelen cikk rendelkezései értelmében beszolgáltatott minden bankjegyre nézve az idetartozó Függelék rendelkezései szerint jár el.6. Az Osztrák-Magyar Bank felszámolásának műveletei az Ausztriával kötött Békeszerződés aláírását követő napon kezdődnek.7. A felszámolást a Jóvátételi Bizottság részéről erre a célra kinevezett biztosok végzik. A felszámolás folyamán a biztosoknak a Bank alapszabályait és általában a Bank üzletvezetésére vonatkozó szabályzatokat kell szem előtt tartaniok, amennyiben a jelen cikk rendelkezéseivel nem ellenkeznek. Ha a felszámolásra irányadó jogszabályok értelmezése iránt kétségek támadnak, akár a jelen cikkekben és Függelékekben, akár a Bank alapszabályaiban foglalt rendelkezésekről van is szó, a vitás esetben vagy a Jóvátételi Bizottság vagy a Bizottság részéről kinevezett döntőbíró határoz. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.8. A Bank részéről az 1918. évi október hó 27.-ike után kibocsátott bankjegyek kizárólagos biztosítékául a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről kibocsátott és a nevezett bankjegyek fedezetéül a banknál letétbe helyezett kötelezvények fognak szolgálni. Ellenben a Bank cselekvő vagyonának egyéb részeire a kérdéses bankjegyek birtokosainak semminemű joguk sem lesz.9. A Bank részéről az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek birtokosainak, amennyiben ezek a bankjegyek a jelen cikk rendelkezései értelmében a felszámolásnál való figyelembe vétel követelményeinek egyáltalán megfelelnek, egyenlő joguk lesz a Bank minden cselekvő vagyonára. A volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről kibocsátott és a különféle bankjegykibocsátások fedezetéül a Banknál letétbe helyezett kötelezvényeket nem lehet a Bank cselekvő vagyonához tartozóknak tekinteni.10. A volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek fedezetéül a Banknál letétbe helyezett kötelezvényeknek meg kell semmisíteni azt a részét, amely megfelel azoknak a bankjegyeknek, amelyeket a volt Osztrák-Magyar Monarchia 1914. évi július hó 28.-án fennállott területein az ezen területek átcsatolásaiban részes vagy az említett Monarchia feldarabolásából keletkezett Államok, ideértve Ausztriát és Magyarországot is, becseréltek.11. Azok a kötelezvények, amelyeket a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek fedezetéül letétbe helyeztek és amelyek a jelen cikk 10. pontjának alkalmazása következtében megsemmisítésre nem kerültek, ezentúl is megfelelő összeg erejéig biztosítékául fognak szolgálni az ugyanezen kibocsátások olyan bankjegyeinek, amelyek az 1919. évi június hó 15.-én a volt Osztrák-Magyar Monarchia területein kívül voltak. Ilyen bankjegyeknek kell tekinteni valamennyi más bankjegy kizárásával: 1. azokat a bankjegyeket, amelyeket az utódló Államok saját területeiknek a volt Monarchia határain kívül eső részén gyűjtöttek össze és a jelen cikk 4. pontja értelmében szolgáltatnak be a Jóvátételi Bizottsághoz; 2. az összes többi Államokban összegyűjtött bankjegyeket, amelyeket az idetartozó Függelék rendelkezéseinek megfelelő módon a Bank felszámolásával megbízott biztosoknál mutattak be.12. Az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott összes többi bankjegyek birtokosainak semminemű joguk nincs a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről a bankjegyek fedezetéül letétbe helyezett kötelezvényekre, sem általában a Bank cselekvő vagyonára. Azok a kötelezvények, amelyeket a 10. és 11. pontok rendelkezéseihez képest sem meg nem semmisítettek, sem nem érvényesítettek, érvényüket vesztik.13. Kizárólag Ausztriának és Magyarországnak Kormányai lesznek, mindegyik az őt illető rész erejéig és minden más Állam kizárásával, felelősek az érvényüket nem vesztett mindazokért a kötelezvényekért, amelyeket a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok a bankjegykibocsátások fedezetéül a Banknál letétbe helyeztek.14. Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek birtokosai semmiféle igényt sem támaszthatnak sem Ausztria sem Magyarország Kormányaival, sem pedig bármely más Állam Kormányával szemben olyan károk címén, amelyek őket az Osztrák-Magyar Bank felszámolása folytán esetleg érték.15. Abban az esetben, ha a jelen Szerződés aláírásának kelte miatt gyakorlati nehézségek merülnének fel, a Jóvátételi Bizottságnak a jelen cikkben megállapított határidőket joga lesz megváltoztatni. |
források: arcanum wikipedia ado.hu
