A Pesti Állatkert képeken
Története során több nevet is viselt: Pesti Állatkert (1866–1873), Budapesti Állatkert (1873–1907); Székesfővárosi Állatkert (1907–1912), Székesfővárosi Állat- és Növénykert / Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje (1912–1948), Budapest Főváros Állat- és Növénykertje (1948–2001). Ma Fővárosi Állat- és Növénykert.
Borítóképen: A tó és környéke, h áttérben a budai hegyek, a bagolyvár és fácánház – 1866 (forrás: Vasárnapi Ujság, 1866)
Mi abba az időbe kalauzoljuk el az olvasót, amikor Pesti Állatkert volt a neve – legalábbis képekben. Csak megjegyzésként, manapság – és korábban is – ez a köznyelvi elnevezése a koronként átkeresztelt intézménynek.
1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. Manapság Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1–1,1 millió látogatója van.
Ha kicsit nagyobb távolságra lépünk vissza az időben, el kell mondanunk, hogy ezen a területen – akkor még egészen más természeti viszonyok között – Mátyás király itt tartotta oroszlánjait.
A ma jellemző ligetes jelleg kialakítása 1755-ben kezdődött el fűzfák szervezett ültetésével. 1785-ben akácfák telepítésével igyekeztek megkötni a futóhomokot, majd az 1790-es évek derekán eperfákat is ültettek, a Valero Selyemgyár ellátásához. A fásítást 1799-től Witsch Rudolf, majd 1818-tól Nebbien Henrik irányította.
Az 1840-es években faiskola működött a területen, és egészen az Állatkert létesítéséig fennmaradt.
A közvetlen előzmény pedig az volt, hogy 1864-ben, a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyásával megalakulhatott az „Állatkerti Részvénytársulat”, amelynek Pest Szabad Királyi Városánál sikerült elérni, hogy 1865. szeptember 5-én, az akkor még Városerdőnek nevezett Városligetből 31 katasztrális hold és 600 négyszögöl (mintegy 18 hektár) területet a város harmincévi használatra díjmentesen (pontosabban évi egy arany jelképes bérleti díj fejében) átengedjen állatkert létesítése céljából.
A park beosztásának tervét Pecz Ármin városi főkertész készítette, az épületek megtervezésére pedig Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc és Vogel József városi mérnökök vezetésével alakították ki a ma is meglévő, akkor 900 m²-es víztükrű Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat is. Az építési munkálatok befejezésére az 1866-os évben került sor, és az állatállomány nagyobbik részét is ekkor szerezték be.
A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégibb állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit.
Volt azonban, amikor úgy tűnt, hogy a történet vége szakad… 1907-ben csődeljárás indult, az Állat- és Növényhonosító Társaságot pedig felszámolták. A még mindig népszerű intézmény üzemeltetését végül ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára átvette a főváros, amely szabályos árverésen vette meg a vagyont. Ekkor lett a kert neve Budapest Főváros Állat- és Növénykertje.
A fővárosi átvétel után elhatározták a kert átépítését. A városfejlesztő főpolgármester, dr. Bárczy István volt a fő patrónusa ennek a kezdeményezésnek.
Az állatkert régi épületeit elbontották, és újakat emeltek a helyükön. Az új épületek különböző stílusban, de egységet alkotva épültek. A díszes szecessziós főkapu és a keleties stílusú elefántház tervezését Neuschloss Kornélra bízták. Az állatházak többségét (madárház, bölényház, szarvasház) Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte, akik nem sokkal előtte tértek vissza Erdélyből, és munkájukhoz felhasználták az ott látottakat. A Pálmaházat és az alatta található akváriumot Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervezte.
Az újjáépített Állatkert 1912. május 20-án nyitott ki. A sajtóban Európa egyik legmodernebb állatkertjének nevezték, elsősorban az állattartás és bemutatás módja, az édes- és sós-vízi akvárium gyűjteménye miatt.
Aztán jött két háború, és az ezzel járó veszteségek, majd az újrakezdés, de az Állatkert népszerűsége soha nem csökkent.
2009 márciusában az Állatkert valamennyi épületét és építményét műemlékvédelmi oltalom alá helyezték. Ezt megelőzően csak az épületek csak egy részének volt ilyen státusza és a többi csak műemléki környezetnek minősült.
2011 folyamán átépült a Nagy-szikla. A belsejében Varázshegy néven komplex kiállító- és rendezvényteret alakítottak ki.
Röviden ennyi a történet, a képek pedig az 1866-67-es éveket mutatták be.
