A politikai kiegyezés után: mi legyen a gazdasággal?
Az 1867-es gazdasági közösség legfontosabb eleme a vám- és kereskedelmi szövetség volt. Az erről szóló 1867. évi XVI. törvénycikk értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia teljes területe egy vámterületet képezett, Magyarország és Ciszlajtánia között nem volt vámhatár, valamint teljesen szabadon mozgott a tőke és a munkaerő, egységes volt a pénz-, az érték- és a mértékrendszer, közösek voltak a szabadalmak.
Borítóképen: Az Osztrák-Magyar Monarchia, és a környező államok
Ennek a közös piacnak természetesen voltak előnyei és hátrányai is.
A kritikusok állandó érve volt, hogy az osztrák-cseh tartományok fejlettebb ipara nehéz helyzetbe hozta az éppen szárnyait bontogató magyar ipart. De összességében merre billen a mérleg nyelve? Ez persze nem tisztán gazdasági, hanem politikai kérdés is volt.
A kérdéskör ez utóbbi vonatkozására nem térünk ki, ellenben idézünk egy cikket a Pesti Napló 1900. március 31.-i számából, melyből kiderül, hogy míg Magyarország a mezőgazdasági termékek piacát akarta védeni a vámokkal, addig Ausztria az iparát szerette volna támogatni a behozatali vámokkal.
Igaza lehet vajon a kritikusoknak? A cikk az osztrák álláspontot mutatja be, és bizony felvet néhány kérdést, különösen a végső következtetés!
„Bécsből jelenti tudósítónk. Az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi politikára vonatkozó fejtegetések között mindenesetre egyike a legérdekesebbeknek az, amelylyel Bazant János lovag, nyugalmazott miniszteri osztályfőnök az alsó-ausztriai iparegyesület részéről a vámtarifára vonatkozólag rendezett előadások és vitatkozások sorát ma megnyitotta.
Előadását még érdekesebbé tette az a körülmény, hogy Bazant azoknak egyike, kik a jelenleg érvényes általános vámtarifa megalkotásánál közreműködtek.
Az előadó kijelentette, hogy nem talál panaszkodni valót abban, ha Magyarország minden eszköz felhasználásával ipart akar magának teremteni.
Nekünk osztrákoknak, — mondotta Bazant — számolnunk kell azzal a ténynyel, hogy Magyarország a vas- és gépgyártás és más iparágak terén már tekintélyes termeléssel rendelkezik és Ausztria el lehet készülve arra, hogy Magyarország már több iparág terén a közeljövőben felveszi a versenyt vele szemben.
Ez azonban ne bántson bennünket. A lajtántúli állam fogyasztó képessége folytonos emelkedésben van és Ausztriának is javára szolgál.
Előnyös kereskedelmi politikát manapság csak a nagy forgalmi területek folytathatnak. A vámszövetség előnyei Magyarországra nézve annyira szembetűnők, hogy Magyarország belátható időn belül nem fogja akarni a gazdasági különválást.
A mostani gazdasági kiegyezés alkalmával megállapították azt is, hogy az 1903. évig a jövő vámtarifára nézve megállapodásnak kell történnie. Ugyan miért sürgeti Magyarország az új vámtarifát?
Amit Magyarország az új vámtarifától kívánhat, nem lehet más, mint a mezőgazdasági vámok emelése.
Minő állást foglaljon Ausztria e kívánsággal szemben? Elutasító állást ne foglaljunk, volt az előadó válasza, de csak azzal a korlátozással fogadjuk el az agrárvámok emelését, hogy a rossz termésű években ezek a vámok leszállíthatók legyenek.
Labilis, ingadozó gabonavámok alkalmazásával véli ezt elérhetőnek, oly módon, hogy a gabonavám a gabonaárak hullámzásához alkalmazkodjék. Végül kijelentette az előadó, hogy…
Ha a magyar mezőgazdaságnak érdeke azt kívánja, hogy a gabonavám ne szálljon bizonyos minimumon alul, viszont Ausztria érdeke az, hogy az ipari vámok bizonyos maximumon alul ne maradjanak.”
Nem véleményként, csak az összegzés célzatával:
- Az előadó szerint Magyarország hamarosan versenytársa lesz az ipar területén Ausztriának
- Az – Ausztriából nézve – Lajtán túli területekre, mint piacra tekint, az ottani fogyasztás szerinte az osztrák ipar hasznára van.
- A nézeteltérések ellenére azt állítja a lovag, hogy Magyarország számára különösen kedvező a vámtarifarendszer.
- Ezzel együtt nem támogatja a mezőgazdasági termékek behozatali vámjának emelését, mert – ellátásbiztonsági okokra hivatkozva – csak valamilyen változó mértékű vám esetén tartja jónak.
- Magyarország tehát emelni akarja a mezőgazdasági termékekre kivetett vámokat, Ausztria pedig nem akarja csökkenteni az ipari termékek behozatali vámját.
Számunkra az utóbbi állítás – az előzmények ismeretében – arról szól, hogy bár Ausztriának nem jó, hogy Magyarország ipara egyre versenyképesebb az osztrákkal, de Magyarország piacnak jó, ugyanakkor a saját élelmiszer-alapanyag ellátásukat veszélyeztetve látja, ha emelik a behozatali vámokat a javarészt Magyarországon megtermelt élelmiszeripari termékekre.
Nos, igaza lehet a kritikusoknak?
