A Pragmatica Sanctio törvény Erdélyben, 1722 március 30.
1722 március 30-án az erdélyi országgyűlés elfogadta a Habsburg-ház nőági örökléséről szóló törvényt, amelyet Pragmatica Sanctio néven ismerünk.
Borítóképen: Az 1867-es kiegyezés létrejötte is ezen a törvényen alapult
Erdély az 1690-ben kiadott Diploma Leopoldinum értelmében megtartotta önálló fejedelemségi státuszát, így saját kormányzósággal és országgyűléssel rendelkezett. I. Lipót uralkodása alatt két fiúgyermeke született, de az idősebbik, I. József hat évvel apja után váratlanul elhunyt. Így III. Károly lett a császári és magyar trón örököse. Károly egyetlen fia 1716-ban meghalt, ezért a császár-királynak a nőági örökösödést kellett megoldania, hogy biztosítsa a birodalom egyben maradását. Ilyenkor volt fontos szerepe a Pragmatica Sanctio törvénynek, amely lehetőséget adott az egész birodalom egyesítésére valamely ág kihalása esetén.
Azonban a törvény titkos volt a spanyol örökösödési háború idején, mert akkor úgy tűnt, József az osztrák, Károly pedig a spanyol területek ura lesz majd.
A családi törvény lehetőséget adott volna az egész birodalom egyesítésére, amit Európa többi hatalma nem nézett volna jó szemmel. Miután a háború véget ért, a törvény nyilvánosságra került 1713-ban, és kiegészítették a nőági örökösödéssel kapcsolatos cikkelyekkel, amelyek értelmében az akkor uralkodó III. Károly gyermekei élveztek elsőbbséget az elhunyt József lányaival szemben.
Ezt az erdélyi országgyűlés 1722-ben fogadta el Nagyszebenben, a pozsonyi magyar országgyűlés pedig az 1723. évi I-II. törvénycikkben.
A Pragmatica Sanctio (a latin kifejezés gyakorlati rendezést jelent, ilyen formában számos törvény szövegében megtalálható) határozta meg 1723 után Magyarország és Ausztria közjogi helyzetét, és tartósan hozzákapcsolta hazánkat a Habsburgok birodalmához. Bár az osztrák örökösödési háború kitörése ellenére a törvény nemzetközi elfogadottsága ellenére voltak nehézségek, azonban III. Károlynak végül sikerült elérnie célját, hogy az egész birodalom egyben maradjon.
Mária Terézia örökölte trónját 1740-ben, és bár a törvény hatálya alatt Poroszországhoz került Szilézia, a királynő megtarthatta birodalmát. A Pragmatica Sanctio 1918-ig volt érvényben hazánkban, és az 1867-es kiegyezési törvény is ezen a törvényen alapult. A törvény legfontosabb elvét, az indivisibiliter ac inseparabiliter elvet, a későbbi Osztrák–Magyar Monarchia címerén is megjelenítették, ami az ekkor még létező török veszély miatt is hasznos volt.
forrás: wikipedia, rubicon
