A rákosi gyűlés jogos királynak ismeri el Károly Róbertet 1307 október 10.
Károly I., más néven Károly Róbert (eredeti nevén Caroberto), aki 1288-ban született Nápolyban és 1342-ben hunyt el Visegrádon, az Anjou-ház magyar ágának megalapítója volt és 1308-tól haláláig Magyarország királya. Bár már 1301-től koronát viselt, csak 1308-tól tekintették hivatalos uralkodónak, miután az “Anjou-párt” támogatását élvezte. Nagyanyja, Árpád-házi Mária nápolyi királyné volt. Hivatalosan 1310-től 1342-ig uralkodott, de a történészek 1308-at, az őt hivatalosan királlyá választó országgyűlés évét tekintik uralkodása kezdetének. Az Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia elsőszülött gyermekeként született, és V. István magyar király dédunokája volt.
Nyugati és északi politikájának célja egy olyan szövetségi rendszer létrehozása volt, amely ellensúlyozza a Német-római Császárság dominanciáját, és gazdaságilag is előnyös helyzetet teremt Magyarország számára. A regálé, vagyis a királyi jogon szerzett jövedelmek alapján létrehozott honor rendszerrel pénzügyi reformokat hajtott végre, amelyek jelentősen növelték a kincstár bevételeit. Uralkodása második felében számos gótikus építkezési projektet indított, köztük a visegrádi királyi palota, a soproni ferences kolostor káptalanterme, a diósgyőri vár átépítése és a székesfehérvári koronázóbazilika gótikus szárnyainak bővítése. Energikus politikájának eredményeként erős országot hagyott hátra fiára, Lajosra, halála után 1342-ben.
A rákosi gyúlés 1307 október 10.
A rákosi gyűlés alkalmával Károly Róbertet ismerték el a magyar királyság jogos uralkodójaként, miután Wittelsbach Ottó elfogása után ő maradt egyedül a trónért folytatott harcban. Ugyanakkor az oligarchák egyre növekvő hatalmával is szembe kellett néznie. Ezen elismerést a Pest mellett található Rákoson tartott gyűlés jelezte, ahol az összegyűlt előkelőségek elfogadták őt és utódait az ország törvényes uralkodóinak. A világi nemesek között jelen volt Csák Ugrin, Rátót Domokos, valamint négy nádor: Aba Amadé, Borsa Kopasz, Ákos István és Rátót Loránd. A gyűlés résztvevői elkötelezték magukat a jogtalanul elvett földterületek visszaadása és a vámok megszüntetése mellett, valamint biztosították a nemesség számára a szabad szolgálat lehetőségét. A püspöki kart felhatalmazták arra, hogy szükség esetén hajtsa végre a hűtlenek kiközösítését. Bár a jelek bíztatóak voltak, Károly Róbert továbbra sem tudta érvényesíteni királyi jogait az oligarchák által uralmuk alatt tartott területeken.
Magyar Katolikus Krónika
