A régi Nemzeti Színház – ami maradt
Bár a mai Blaha Lujza téren 1875-ben épült Nemzeti Színházból – amit 1908-tól a Nemzeti Színház társulata bérelt, eredetileg azonban a Népszínház társulata számára készült! – mára csak egy emlékmű maradt valamikori helyén, mégis nyomára akadhatunk mai napig megmaradt emlékekre.
Borítóképen: A Nemzeti Színház egy 1944-es légifotón, és a mai Blaha Lujza tér (ami maradt, mindkét képen látható!)
A már majd’ húsz éve működő népszínház bizottmánya 1894-ben határozott arról, hogy a színház tűzbiztonsági berendezéseinek elhelyezésére szükséges gazdasági épületet alakít ki.
Erre azért volt szükség, mert bizony az épület nem felet meg a kor követelményeinek ebből a szempontból (sem). Márpedig az épület igen komolyan veszélyeztetett volt: pénzhiány miatt a belső tereiben szinte teljesen fából készült szerkezetet még csak le sem impregnálták.
A színházi alapítvány József körúti telkén volt egy díszletraktára, de – miután Rémi Róbert, a Közmunkatanács tagja komoly lehetőséget látott a József körút fejlesztésében – nem ezen a telken és az ehhez a szomszédos Rémi-féle területen, hanem egy csere folytán az alapítványi telekrész mögött fekvő, a Csokonai utcára néző és Rémi Róbert érdektársai tulajdonához tartozó telken építteti fel a raktárat, és itt helyezik el a tűzbiztonsági berendezéseket.
A Rémi szálló 1896-ban meg is nyílt – később Nemzeti szálló néven működött, és ma is ez a felirat szerepel a homlokzaton -, a Csokonai utcában pedig megindult az építkezés: itt készült el a kellékraktár, illetve a tűzbiztonsági berendezések is itt kaptak helyet.
Érdekes módon tehát a régi Nemzeti Színház megmaradt emlékeit nem a Blaha Lujza téren kell keresni, hanem a József körúttal párhuzamos kis utcában, a Csokonai utcában, ugyanis itt mind a mai napig megmaradt az épület egy igencsak feltűnő víztoronnyal egyetemben!
A 47 méter magas víztorony az alatta L alakban húzódó gazdasági épület részeként, Kauser József tervei alapján épült. Itt készültek a jelmezek, ácsolták és festették a díszleteket. De miért kellett a víztorony? Mert népszínház alapítványának bizottsága határozatban kikötötte, hogy az épület architektonikus szempontból az átalakítás folyamán ne szenvedjen változást. Ezért létesítettek a Népszínházba egy úgynevezett Asphaleia-rendszert.
Ezt a hidraulikus, mechanikus színpadtechnikai tűzbiztonsági hídszerkezetes berendezést egész Európában elsőként az Operaház, Magyarországon utána másodikként ez a színház alkalmazta.
A torony víztartályaiból kapta a vizet a Blaha Lujza téri színházépület színpadtechnikai berendezései: a süllyedőmester által vezérelt hidraulikus gépek emelték vagy süllyesztették a díszleteket, a háttérfüggönyöket, a vasfüggönyt.
Az épületegyüttes pincéjében volt a kazánház, innen indult ki a színház gőzfűtésének csővezetéke és a színpadi záport előidéző vagy tűzveszély esetén működésbe lépő vízvezetéke is.
Volt még egy érdekessége ennek a telekcserés akciónak: mivel a Rémi szálló a József körút másik oldalán a színház és a díszletraktár, valamint a víztorony között helyezkedett el, Rémi Róbertet és érdektársait egy örök szolgalmat képezendő földalatti átjáró és akna létesítésére kötelezték. Az utóbbi 1,6 méter magas és 90 centiméter széles volt!
A raktár és a színház tehát a föld alatt összeköttetésben volt egymással! A háború alatt, és ’56-ban is bújtattak itt embereket.
Nos, az emlék tehát egy valamikori díszletraktár és egy víztorony a Csokonai utcában.
