A régi nevet eltörölték, új még nem volt: a Boráros-téri híd
Egy hír 1951-ből, ami arról számol be, hogy a Boráros-téri híd – úgy tűnik, akkor még nem találták ki, hogy az eredetileg Horthy Miklósról elnevezett hidat hogyan nevezzék át… – újjáépítése hogy áll. A cikk persze a kor politikai körítését tekintve jellemző, de pontos lenyomata a kornak, és sokat elárul arról, hogy milyen pusztítást szenvedett el Budapest a második nagy világégés során.
Borítóképen: Az 1951 decemberi állapotok
A második világháború véres pusztítása, a fasiszta rablók bosszúja Duna-hídjainkat sem kímélte meg. Fővárosunk minden hídja felrobbantva, a folyómeder iszapjába süllyedve várta a dicsőségesen előnyomuló, felszabadító Vörös Hadsereget…
A felszabadulás után megkezdődött a romok eltakarítása. Megindult az újjáépítés. Ma már újból hidak kötik össze a két partot: még szebbek, még erősebbek. A napokban újabb fontos állomáshoz érkeztünk el: a Boráros téri híd építkezésénél november 22-én — az utolsó főtartók beemelésével — a vasszerelők teljesítették idei tervüket. 180 m hosszan áll már a híd.
Az ez évi ütemezés szerint 160 méter hosszú vasszerkezetet kellett volna a hídépítőknek december 15-ig megépíteni. A dolgozók azonban ellentervet készítettek: vállalták, hogy 160 méter helyett 180 méter hídszerkezet szerelését végzik el és december 15-ike helyett már december 1-jére.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére azután ezt a határidőt is előrehozták november 24-re, melyet túlteljesítve: vállalásukat november 22-én befejezték. Álljunk meg ennél a dátumnál. Emlékezzünk vissza egy percre a régi hídra, s nézzük meg, hogyan is készül, milyen is lesz az új?
Négy évi munka után, 1937-ben készült el a Boráros téri híd. A legkorszerűbb szerkezeti megoldással, a hídépítés legújabb vívmányai segítségével igyekeztek tervezői a világhírű budapesti Duna-hidakhoz méltót alkotni. A híd pontos műszaki meghatározása: három nyílású, folytatólagos rácsos gerendahíd. Mit jelent ez?
Képzeljünk el egy vizesárkot, melyen egymás mellett több gerendát fektetünk keresztül, hogy így — hidat nyerve — átjuthassunk az árok túlsó oldalára. Ugyanezt jelenti a gerendahíd-megoldás is, csak itt vas gerendákat alkalmaznak mérnökeink. Négy ilyen gerendából — nevezzük most már főtartónak — tevődik össze a Boráros téri híd alváza is. Természetesen olyan hosszú vasgerendákat, hogy azok a két partot összeköthetnék — minden alátámasztás nélkül — elképzelni is merészség lenne.
Ezért a pontos műszaki mérésekkel megállapított helyeken erős, nagy teherbírású alátámasztásokat, pilléreket kellett építeni. A Boráros-téri híd egy-egy parti és két mederpillérre épült. A híd hossza — a parti nyílásokkal együtt — 500 méter. (Két pillér közötti részt nevezünk nyílásnak.) A vasszerkezet súlya 8.000 tonna volt. A pályaszerkezet alatt lévő négy főtartó erős keresztkötésekkel és szélrácsokkal volt összefogva, hogy a karcsú szerkezetnél a megengedett határon belül maradjon.
1945 januárjában — a hátráló fasiszták — ezt a hidunkat sem kímélték meg s a budai nyílásban két, a pesti nyílásban pedig egy helyen felrobbantották. A középnyílás sértetlenül megmaradt volna, a hatalmas robbanás ereje azonban ezt a hídrészt mintegy 14 méterrel Buda felé csúsztatta, majd a hídszerkezet 56.000 tonnaméter nyomaték hatása alatt — összerogyott…
A kettétört hídszerkezet pesti fele 74 m hosszú és 1.300 tonna, a budai rész pedig 94 m hosszú és 1.230 tonna súlyú volt.
Buda felszabadulása után a szovjet hadsereg műszaki egységei — már 1945 tavaszán — a híd vízből kiálló roncsaira épített ideiglenes fahidat adtak át a forgalomnak. A híd az év decemberéig maradt üzemben. A roncskiemelést megelőző munkák már 1945 közepén megindultak. A vízből kiálló pályaszerkezeti részek leszerelése, valamint emelőtartók gyártása és a vízen való cölöpözés munkái teljes erővel folytak.
A roncskiemelés 1946. augusztus hó 8-án kezdődött, összesen 6.190 tonna súlyú vasszerkezetet emeltek ki, amelyből a híd újjáépítésénél felhasználható 3.038 tonna.
A kiemelt szerkezet értéke kb. 15 millió forint, a ráfordított munkaköltség pedig hozzávetőleg 9 millió forintra tehető.
Eddig a cikk, ami az Élet és Tudomány 1951 december 19.-én megjelent számában olvasható. Miért tartottuk fontosnak felidézni ezt a kort? Mert látható, hogy honnan kellett újra indulni, és látható, hogy az idegen hatalmak milyen károkat okoztak.
