Hírek

A repülő, ami rémületet keltett nyugaton: MiG-25 Foxbat

A múlt század ötvenes éveiben a nagy magasságú repülés egyre fontosabbá vált, hiszen műholdak még nem voltak (ez első ilyen a Szputnyik-1 volt, amit 1957. október 5-én indítottak Bajkonurról, de még sok idő kellett, mire kémkedni is „megtanították” a műholdakat), ellenben javában dúlt a hidegháború, és sorra gyártották az atomtöltettel rendelkező, különböző rakétákat. Az Egyesült Államok ekkor építette meg a Lockheed U-2 “Dragon Lady” felderítőgépet, valamint XB-70 “Valkyrie” szuperszonikus magassági stratégiai bombázót. Erre kihívásra volt válasz a MiG-25 Foxbat, amitől aztán hideglelést kaptak Washingtonban!

Borítóképen: MiG-25 Foxbat

Nézzük előbb, hogy mit tudnak az amerikai gépek, hiszen amikor a MiG-25 fejlesztésére kiadták a parancsot a Mikojan – Gurevics tervezőirodának, az így szólt:

Egy olyan vadászgépet kell kifejleszteni, amely sebességi és magassági paraméterei alapján képes a Valkyrie leküzdésére, és hasonló sebességet tud elérni, mint a Blackbird.

Lockheed U-2 “Dragon Lady” kifejezetten felderítőgépnek készült, a cél az volt, hogy szolgálati magassága okán elérhetetlen legyen mind a földről, mind a levegőből. Sikeres volt a fejlesztés, hiszen a szűzfelszállását 1955. augusztus 1-én teljesítő gép 27.500 méter magasságig jutott el, ami akkor hatalmas rekordnak számított!

Az U–2 pilóták feladata felderítő repülések végrehajtása volt ellenséges területek felett, többek között a Szovjetunió felett is, és ott a kijelölt katonai és egyéb, a hírszerzés számára magas jelentőségű objektumok lefényképezése.

Fénykoruk nem tartott soká…

Francis „Frank” Gary Powers a törökországi Incirlik légibázisról indult 1960. május 1-jén. Szverdlovszk (ma Jekatyerinburg) városa felett a gépét eltalálta egy légelhárító rakéta. Powerst a Szovjetunió elleni kémkedés miatt letartóztatták, három évnyi börtönbüntetésre és hét évnyi munkatáborra ítélték. 1962. február 10-én, huszonegy hónappal a fogságba esése után azonban Powerst egy másik amerikaival, Frederic Pryor diákkal együtt egy fogolycsere során kicserélték William Fisher polgári nevű, Rudolf Abel fedőnevű KGB-s ezredesre a németországi Potsdam és Berlin között található Glienickei hídon.

XB-70 “Valkyrie teljesen más feladat teljesítésére szánták, ezért itt a nagy magasság mellett már a sebesség is igen fontos volt. Azt az egyszerű elvet követték, hogy olyan gyors gépet építenek, amit egész egyszerűen nem lehet lereagálni sem a földről, sem a levegőből. Ez jelentett a magassági bombázó legfőbb védelmét. Első felszállását 1964 szeptember 21.-én hajtotta végre, és a tesztek során elérték vele a 3,1 Mach (3.309 km/óra) sebességet is!

Ezek után érthető, hogy a szovjet vezetés lépni akart, és kiadta az utasítást! Igen ám, de ez elsőre igen kemény feladatnak tűnt, hiszen két specializált gép kiugróan jó tulajdonságát kellett ötvözni egyetlen gépben. Bármilyen hihetetlen, de végül nem csak egyszerűen sikerült elérni a két gép által teljesített rekordokat, hanem sikerült túlszárnyalni is azokat!

Persze a későbbiekben több specializált változat készült, úgymint harcászati, felderítő és elfogó változatok, melyek közös jellemzője volt 20.700 méteres szolgálati magasság, de készült belőle két olyan változat is, amit kifejezetten a csúcsdöntésre szántak; a JE-266, illetve a JE-266M. Már a normál változatok 20.7000 méteres szolgálati magassága is ijedelmet keltett az Egyesült Államokban, de amikor megakapták a hírt, hogy Alekszander Fedotov, a MiG tervezőiroda egyik legtapasztaltabb berepülőpilótája a Je-266M kabinjában 1977. augusztus 31-én a felső sztratoszféra határáig, 37.650 méteres magasságig jutott fel, egyenesen rettegni kezdtek!

A válasz persze nem maradt el, hiszen akkorra már inkább a műholdakra bízták a felderítést, és az interkontinentális ballisztikus rakéták elterjedése miatt a nagy magasságban repülni képes bombázók szerepe is csökkent. A rettegés oka talán nem is a fenyegetettség volt, hanem az, hogy a szovjetek újfent bizonyították, hogy rendkívüli teljesítményre, és kivételes műszaki megoldásokra képesek. Pedig akkor már azt hitték, hogy gyengülőben vannak… Ez így is volt, a Szovjetuniós megrogyásához a Ronald Reagan által meghirdetett csillagháborús kellett. Ezt 1983-ban indították el.

De vissza a MiG-25-höz! A repülőgép nagy túlélőképessége először egy évvel a MiG-25 szolgálatba állítása után igazolódott. Négy repülőgépet felderítésre szereltek fel, és 1971-ben egy szovjet katonai létesítménybe telepítettek Észak-Egyiptomban. A Foxbatok többször is átrepültek az izraeli kézen lévő a Sínai-félsziget felett. Annak ellenére, hogy a terület extrém módon meg volt erősítve – Nyugat-Európa legerősebben védett területeivel vetekedett! -, a MiG-25-ösök képeseknek bizonyultak minden izraeli védelem elkerülésére. A legújabb amerikaiak által szállított fegyverrendszerekkel, köztük az F-4E Phantom vadászgépekkel, az AIM-7 Sparrow rakétákkal és a MIM-23 Hawk légvédelmi rendszerekkel szemben a gyorsan és magasan repülő orosz sugárhajtású repülőgép sérthetetlen volt.

Azóta sok év eltelt, a rekordot viszont azóta sem sikerült túlszárnyalni, de most is dolgoznak egy projekten, ami az 5 Mach sebesség elérésére képes repülő előállítását és hadrendbe állítását célozza. A csúcsdöntés eddig azért marad el, mert a MiG-25 alapjaira fejlesztett – immár 4. generációs – MiG-31 Foxhound lassabb lett, mint elődje, de az igaz, hogy nagyobb terhet, azaz több fegyvert, illetve bombát és rakétát tud szállítani. A Szu-27 és Szu-30 esetében pedig inkább a sokoldalóság, semmint a gyorsaság volt a fő cél.

Az utolsó Foxbatokat 2013 végén vonták ki az orosz szolgálatból – akkor valószínűleg költségvetési okok miatt – 2021-től már jelentős összegeket szánnak az új Szu-34-es és Szu-35-ös vadászgépek fejlesztésére.

A végére egy összehasonlítás az F35 és a Szu-35 között:

Nem kizárt, hogy látunk még az MiG-25-höz mérhető nagy durranást az oroszoktól, hiszen most nagy lendületben vannak, és saját forrásaik, valamint a kínai együttműködés ezúttal anyagi korlátokat sem szab!

Ajánlott Cikkek