Vélemény Vélemény-cikkeink

A stratégiai szerep újabb szintje?

Vagy valamit alaposan benézünk… Ezt mi sem tudjuk, cikkünk nagy része inkább feltételezés, mint állítás, de igyekszünk a tényeket összeszedni, és azokat olyan logikai összefüggésbe állítani, ami akár egy lehetséges forgatókönyvet is kiad. Mint tudjuk, Magyarország tudatosan erősíti a tranzitország szerepét, miután központi fekvése okán Közép-Európában összeköti az északot a déllel, a keletet meg a nyugattal – na és persze az égtájak tetszőleges permutációt…

Borítóképen: Az Airbus 330-200F típusú cargo gép

Nem régi hír, hogy a Taszári egykori katonai légibázist a tulajdonjogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. eladja a SGF Silu Global Fund Holding Zrt.-nek. Anélkül, hogy részleteznénk a dolgot, annyi is elég, hogy az SGF maga jelentkezett be a légibázisért, és olyan meggyőző koncepcióval álltak elő, ami abszolút egybevágott a kormány a reptérről szóló elképzeléseivel, így egyedül az övék lehetett a nemzeti vagyonelem.

Ebből persze kormány kontra ellenzék vita lett, de minket most nem ez érdekel, hanem egy, a napokban megjelent hír, miszerint az állam a nemrég megvásárolt Airbus 330-200F típusú cargo gépet kiadja a Wizz Air-nak. Bár a szerződés részletei nem ismertek, egyes vélemények szerint a Wizz- Air nem lízingbe vette a gépet, az állam úgy kap pénzt, hogy a repült órák bérleti díjából részesedést.

Ez a konstrukció – elvileg – nem feltétlen egészséges, hacsak, nincs mögötte valami komolyabb terv!

Ez a terv pedig nem más, mint a taszári reptér és a Wizz Air összekötése!

Ez egy logikus lépés lenne, ugyanis a Wizz Air-nak nincs cargo üzletága, a most bérbe vett gép az egyetlen, amivel fuvarokat vállal, méghozzá hetente háromszor, mint rendszeres légi teherjárat fordul Budapest és a kínai Csengtu között.

Jó kérdés, hogy az állam miért nem egy olyan partnert keresett, amely eleve rendelkezik cargo üzletággal. Nos, azért, mert a Wizz éppen azon fáradozik, hogy kiéptsen egy ilyet, ehhez pedig kiváló kezdet a mostani megállapodás. Ez egyébként így is sok pénzébe került a légitársaságnak, ugyanis költséges ki- és átképzéssel biztosít pilótákat, megszerezte a típus- és útvonalengedélyeket, továbbá a cargo tevékenységhez szükséges nemzetközi dokumentációt.

Bár a gép nem feltétlenül a legideálisabb választás, hiszen a Boeing hasonló gépe nagyobb teherbírású, öblösebb jószág, és a hatótávja is nagyobb, ugyanakkor a gépért fizetett 17 milliárdos vételár – különösen úgy, hogy mindössze öt éves a szerkezet! – a mai listaár negyede!

Az állam tehát egy jó üzlettel megvett egy nem igazán tökéletes gépet, amihez – bár erről nincsenek információk – biztosított a fuvar, és így kiválóan alkalmas arra, hogy a már-már nemzeti légitársaságnak tekinthető Wizz Air beletanuljon a légi árufuvarozásba, és kiépítse üzletágát, hogy ha majd üzemelni kezd a taszári cargo légikikötő, akkor már nagy gyakorlattal rendelkező, és akár több gépet üzemeltető, komoly szállítási kapacitással rendelkező társaság legyen!

Ahogy az elején is mondtuk, lehet, hogy benézzük a dolgot, de a kormány nem arról híres, hogy ad hoc cselekszik, lépései döntő többségéről – sokszor csak utólag – kiderül, hogy egy stratégia egy-egy elemei.

Persze a másik oldal minden mögött összeesküvést, meg mindenféle törvénytelen dolgot sejtet, de érdekes módon ennek ellenére még nemigen jutottak el soha odáig, hogy gyanújukat bíróság elé vigyék… Miért?

Ajánlott Cikkek