A szegények jámbor segítője
„A Magyar Tudományos Akadémia első osztályának 1871-ik évi december havában tartott értekezletén terjesztette elő Gyulai Pál azon indítványát, mely szerint az osztály kétség nélkül meg lévén győződve a régi magyar költők művei kiadásának a nemzeti nyelv, irodalom és történet szempontjából egyaránt halaszthatatlan szükségességéről, minél elébb bízza meg valamelyik tagját ezen gyűjteményes munka szerkesztésével s már az 1872-dik évi költségvetés összeállítása alkalmával kérje az első kötet kiállítására megkívántabb összeg folyóvá tételét” – írja az 1877-ben kiadott „Régi magyar költők tára” című kiadvány előszavában Szilidy Áron.
Borítóképen: Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya
Mi ebből a kötetből egy rövid versrészletet vettünk ki “A szegények jámbor segítője” című versből, ami véleményünk szerint sokféleképpen értelmezhető, a lényegét tekintve szerzője – akit nem nevez meg a kiadvány – Szűz Máriához fordul segítségért.
AVE SALUTIS HOSTIA…
–
Idvöz légy istennek szent anyja.
Mennyei szent ajándék.
És egyetlen egy malaszt!
Tekénts minket kegyesen,
Hogy szabadúlhassonk
Az tévelgő úttól,
–
Bódog szíz Mária.
Istennek szent anyja,
Taníts minket tartania Istennek parancsolatig
És hálálatost minket
Neki szolgálni.
–
Mennyei malasztot
A felséges országból
Te szíz anya Mária!
Nyerj minekünk bocsánatot,
Es szent fileidet
Hajtsad alá nekönk!
Miért idéztük a verset? Hogy megmutassuk a Mária kultusz szerves jelentlétét a középkori költészetben, ami természetesen a mindennapok szerves része is volt.
