A Szent Korona hazatért 1978 január 6.
Gyermek voltam amikor ez az esemény megtörtént. Talán első osztályban fel sem fogtam mi is történik. Egy valamire emlékszem. Nagyapám könnyeire amikor együtt néztük a televízióban az eseményeket. Néztem azt a megtörhetetlen lelkű kemény őszbe csavarodott hajú embert, akik apám helyett apaként nevelt fel, ahogy csendesen a szemét törölgeti a kommunisták által megnyomorított kezével. Nem szólt egy szót sem de a szeme mindent elárult. Ez a kép kitörölhetetlen nyomott hagyott az emlékezetemben.
Az átadásra a megállapodás értelmében az amerikai nép képviseletében Budapestre érkező hivatalos delegáció 25 főből állt. Őket tucatnyi szakértő, tolmács, segítő kísérte. A küldöttségnek számos magyar származású tagja volt, köztük Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzor, Károly Elemér (Elmer Charles), a William Penn Association (a legnagyobb amerikai magyar biztosítótársaság) elnöke, valamint Gombos Zoltán clevelandi laptulajdonos. A delegáció tagja lett a magyar kommunista rendszernek szóló fricskaként néhány olyan amerikai magyar is, akiket korábban kiutasítottak Magyarországról, mint Deák István történész professzor, a Columbia Egyetem Kelet-Európai Intézetének igazgatója. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió tudósítói is zavartalanul beutazhattak, a SZER története során először közvetített élőben Budapestről.
Magyar részről 50 fős hivatalos küldöttség jelent meg az 1978. január 6-i átadási ceremónián, valamint különböző társadalmi szervezetek képviseletében további 200 főt hívtak meg. Az amerikai delegáció vezetője Cyrus Vance külügyminiszter, az elnök személyes képviselője volt, a magyar fogadó bizottságé Apró Antal, az országgyűlés elnöke.
Az átadási ünnepség négy órakor kezdődött az Országház kupolacsarnokában. A magyar és az amerikai himnusz elhangzása után Cyrus Vance mondott beszédet, méltatva a történelmi amerikai-magyar barátságot. Idézett Carter elnök Losonczi Pálhoz, az Elnöki Tanács elnökéhez intézett leveléből, majd hivatalosan átadta Apró Antalnak a regáliákat. Kezet fogtak a koronaékszerek felett, majd Apró is beszédet mondott. Kiemelte:
“Az államforma, a társadalmi rendszer gyökeres megváltozása nem csökkentette népünk tiszteletét államiságunk ezen ezeréves jelképei iránt. Hazánk lakossága örömmel és megelégedéssel fogadta a hírt, hogy a korona és a koronázási ékszerek végérvényesen visszakerülnek Magyarországra.” Apró Antal
Az ünnepség után Losonczi Pál is fogadta az amerikai delegációt a Parlament Munkácsy-termében, majd Apró Antal díszvacsorát adott az amerikai delegáció tiszteletére, és elhangzottak előre megírt és egyeztetett pohárköszöntők.
A Szent Koronát és a regáliákat 1978. január 31-ével állították ki a nyilvánosság számára a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az első két évben közel kétmillió látogató tekintette meg a koronaékszereket.
A Szent Korona visszaszármaztatása Magyarországra hosszú és bonyolult folyamat eredménye volt. Szerepet játszott ebben a történetben a hidegháború enyhülése, a magyarországi belpolitikai konszolidáció, egyesült államokbeli belpolitikai fejlemények egyaránt. A döntő azonban az Egyesült Államok és Magyarország közötti államközi kapcsolatok fokozatos normalizálódása volt.
A korona hazatérésének évfordulói kapcsán írt és más visszaemlékezések gyakran csak egy-egy elemet kiemelve felfedezni vélik, hogy a korona hazatérése pusztán az egyik vagy másik résztvevő személyiség érdeme volt. Ezek természetesen újságírói túlzásoknak tekintendők.
wikipedia
