Épített örökség Magyarság Nagyjaink Tájak/korok Történelem

A Szent Miklós-társszékesegyház tornyának helyreállítása

Bár eredetileg a német telepesek építhették a 13. században, és 1531-től 140 évig a német evangélikusok templomaként szolgált, az Eperjes belvárosában található templomról a Monarchia idején nem feledkeztek meg az ország vezetői. Az azóta többször leégett és felújított, illetve bővített templomot tartják az egykori Magyarország egyik legtökéletesebb csarnoktemplomának.

Borítóképen: A Szent Miklós-társszékesegyház tornyának felújítása előtt, és utána ~1903

A telepesek 13. századi építkezése után 1347-ben kezdték el építeni a templom még mai napig is megmaradt részeit, amikor Erzsébet királyné engedélyezte az Eperjesieknek, hogy követ fejtsenek Sáros vármegye területén.

Eperjes főtere a felújítás előtti templommal

1501-ben a lőcsei Péter építőmester készítette el a végleges terveket; az építkezést Brengiszen János eperjesi mester vezette, Miklós és Mihály mesterek segítségével. 1505-ben bővítették háromhajósra; 1509-ben épült meg a déli előcsarnok, 515-ben pedig a torony felépítésével készült el a teljes épület.

A helyreállított torony

1531-ben a város nagy részének áttérése nyomán az evangélikus felekezethez került, és 140 évig a német evangélikusok templomaként szolgált. Egy tűzvész után 1624-ben átalakították.

A város Habsburg-kézre kerülése után, 1671-től újra katolikus, majd Thököly Imre felkelése alatt (1682–1868), illetve a Rákóczi-szabadságharc alatt (1705–1711) rövid ideig ismét evangélikus, azóta katolikus templom. Főoltára 1696-ból származik.

A templom belseje a főoltár felé nézve

1768-ban felújításon esett át, és ekkor épült a déli klasszicista portál is. Összesen hatszor égett le az idők folyamán, legutóbb 1887-ben.

„Szerencsére” a legutóbbi tűzvész előtt Fröde Vilmos – aki a kassai dóm Steind Imre mester művezető építésze volt -, miután 1866 augusztus 4.-én villámcsapás következtében kigyulladt a templom, kijavította a hibákat, és lemeztetővel látta el az addigra már toronysisakját vesztett torony kis lapos tetejét, így ekkor már komoly kár nem keletkezett.

Részlet a templom belsejéből és az orgona karzat

Fröde egyébként helyreállítási terveket is készített, de pénzhiány miatt mindig elmaradt a tényleges helyreállítás. A századforduló környékén azonban a műemlék bizottság megbízásából és költségén megbízták Schulek Frigyest a csonka torony kiépítésével és a toronysisak elkészítésével.

Így kapta tehát vissza sisakját 1903-ban az eperjesi Szent Miklós-társszékesegyház!

Ajánlott Cikkek