A szőlőlevél titka: a töltike

Ahogy azt mi ismerjük, az nem is töltike, hanem tőtike. Ha gyerekkorunkban azt mondjuk nagyinknak (nálunk nagyanyó, vagy nanó!), hogy „töltikét” akarnánk enni, biztosan nem értette volna. Ha aztán javítottunk volna „tőtikére”, akkor azonnal azt mondta volna, hogy már készíti is, csak beszéljünk értelmesen!

Borítóképen: A kis töltelékek

Nos, ennyit a gyerekkorról, és arról a kedvenc tavaszi ételről, amit ugyan sokszor nem ettünk, de annál nagyobb ínyencségnek számított, amikor a szőlőn a fürtzónát lelevelezték (hogy zamatosabb, magasabb mustfokú legyen a szőlő), és a zsenge levelekbe csomagoltak sok finomságot, hogy aztán azt sóskamártással tálalják.

Igen, tudjuk, általánosabb a savanyú mártás ehhez az ételhez, de nálunk ez sóskával dukált. Kifejezetten nem szerettem a sóskát, ebben a formában – mivel jól illeszkedik a töltike zamataihoz – mégis kedvemre volt!

Később egyébként kipróbáltuk tormalevéllel is, ami egy kis új ízt csempész be ebbe az ételbe, de a lósóskával nem volt igazán jó tapasztalatunk, az valahogy nem lett jó, de az is lehet, hogy mi rontottuk el…

Nos, akkor hogyan is készül a mi töltikénk, ami olyan összetevőket tartalmaz, amit eleink akár ötszáz évvel ezelőtt, vagy még jóval régebben is elkészíthettek! Mi rizs helyett hajdinát (vagy árpagyöngyöt/gerslit) használunk, bors helyett csombort (avagy borsikafű), a hagymát nem kell helyettesítenünk, azt már az ókori görögök, és a keleti népek ismerték, így eleink is ismerték több, mint ezer éve is, és mi zsírt használunk, mert marhahúst használunk, és az kissé szárazabb, mert a mi éghajlatunkon az olaj régente nem volt közel sem olyan elterjedt alapanyag, mint az olaj. Tehát:

Hozzávalók 4 főre:

• 50 dkg darált hús (sertés, csirke is lehet)
• 10-15 dkg árpagyöngy (ki mennyit szeret beletenni, de minden esetben lazára kell tekerni a töltetet, mert a gersli megduzzad!
• 2 db közepes fej vöröshagyma
• borsikafű
• só
• zsír az edény kikenéséhez
• szőlőlevél

Elkészítés lépésről lépésre:

• A darált húshoz adjuk a gerslit, a kockára vágott vöröshagymát, sózzuk, borsikafűvel ízesítjük, majd alaposan összekeverjük.
• Közben felforralunk másfél liternyi vizet, beledobjuk a megmosott szőlő leveleit, majd rögtön leszűrjük.
• A levelekből kivágjuk a vastag eret (ez az igazán zsenge leveleknél nem szükséges), belerakjuk a darált húsos tölteléket (jó evőkanálnyit) és nem túl szorosan betekerjük, két végén visszahajtjuk a levelet.
• A kis töltelékeket vajjal vagy olajjal kikent lábasba, nem túl szorosan, egymás mellé rakjuk, felöntjük annyi, enyhén sózott vízzel, hogy ellepje, majd feltesszük főni.
• Közben elkészítjük a sóskamártást, amit már-már főzelékszerűre készítünk, de azért annál kissé sűrűbbre hagyjuk, és amikor a kis töltelékek már megsültek, az elkészült mártással még összerottyantjuk.

Mi így készítjük és esszük, de pontosan tudjuk, hogy ennek az ételnek is rengeteg változata van, már csak azért is, mert ennek török/görög megfelelője is van – állítólag tőlük vettük át Erdélyen keresztül -, így a mi receptünk csak egy a sok közül.

Jó étvégyat!

És egy másik recept, ami biztosan legalább olyan jó, mint a miénk: