Magyarság Történelem Történelem Videók

A tábori hasügyminiszter fegyvere: a gulyáságyú!

A bakák nyelvezetéből más tréfás elnevezések is fennmaradtak mind a mai napig. Ilyen a frontszakács megnevezésére használt tábori hasügyminiszter, vagy az úgynevezett mozgókonyha, vagy tábori konyha elnevezése, mely a harctéri keresztségben a gulyáságyú nevet kapta.

Borítóképen: Gulyáságyú és katonák – 1940

Ez a történet sem ma kezdődött, nem is nálunk, de a magyar honvédeknél lett azzá, amit ma ismerünk! Régebben a főzésben többnyire járatlan katonák egy kétes tisztaságú alumínium főzőedényt hordtak magukkal, saját ellátásukat megoldandó.

Hosszú menetelések vagy éppen ütközetek alkalmával sokszor csak a késő éjjeli órákban jutottak oda, hogy készítsenek maguknak valami ennivalót. A fáradt katonák, különösen esőben, hóban-fagyban, tüzelőanyag hiányában, gyakran lemondtak az étkezésről, ami csökkentette teljesítőképességüket, éhes katonával pedig nem lehet háborút nyerni.

Nem csoda hát, hogy a mozgókonyhák rendszeresítése kiemelkedő mérföldkőnek számított, tábori körülmények között, hadgyakorlatokon és háborúban is rendszeresen meleg ételt ehettek a bakák.

Időben és térben egymástól távol többen is pályázhatnak a gulyáságyú „feltalálója” címre. Goethe német költő és író 1813-ban egyik naplótöredékében feljegyezte, hogy Kurkowski-Eichen mérnök lerajzolta neki a mozgókonyha tervét. Még a szerkezet árát is kiszámították: 243 porosz tallér és 2 garas darabonként. Tábori konyhának (Feldküche) nevezték, gulyáságyú nem lehetett, hisz golascht akkor még Bécsben sem igen főztek, nemhogy Weimarban.

Ezidőtájt tevékenykedett a soproni születésű Kőszeghi-Mártony Károly építőmérnök, hadmérnök, feltaláló is, többen az ő nevéhez kötik a mozgó tábori főzőkészülék megszületését.

A hamburgi Heinrich Zeise, akinek fiát propellerkirálynak nevezték, mert óriás hajócsavarokat gyártott tengerjáró hajókhoz, Schleswig-Holstein hercegségben 1850-ben védette le Feldkochherd nevű találmányát, ami egy négykerekű taligakonyha volt. A gyár altonai múzeumában ma is látható egy húsz évvel korábbi – azaz 1830-as! – prototípus.

1881-ben a Ludovica Academia Közlönyében olvashatunk arról, hogy kísérletek folynak az olyan tábori konyhával, „melylyel a csapatok számára menetközben – a szállító kocsin – főzni lehet”, és hogy „E tekintetben a leginkább sikerültek ama kísérletek, melyek pár évvel ezelőtt az olasz seregben tétettek”.

1884-ben a katonai akadémiát végzett Dobay Imre magyar földbirtokos szabadalmaztatott ugyan egy konyhakocsit, de ez feledésbe merülhetett.

Elsőként az orosz hadseregben rendszeresítettek mozgókonyhát: az 1904–1905-ös orosz–japán háborúban alkalmazták kiváló eredménnyel. A német hadseregben 1908-ban még csak sürgették a tábori főzőkocsik rendszeresítését, „mert az egyenkint való főzés nem eredményezheti a hadsereg jó élelmezését” — idézte német forrásból a Katonai Közlöny.

Amikor Berlint gulyáságyúkból látták el a gazdasági válság idején…

Az Osztrák–Magyar Monarchiában a közös Hadügyminisztérium szervezetten és céltudatosan, a legalkalmasabb gyárak legkiválóbb mérnökeinek bevonásával 1905-ben kezdett a fejlesztési munkákhoz, melynek legfontosabb bázisa a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek volt.

Az 1908 nyarán mintaként legyártott példányokkal egy hadbiztosokból, műszakiakból, tüzérségi és vonatcsapat-szakemberekből álló bizottság részvételével különböző út-, terep- és időjárási viszonyok között igen szigorú, minden alkatrész ellenőrzésére kiterjedő kocsizó, vontathatósági és főzőpróbákat tartottak, majd csapatpróbának vetették alá az őszi záró hadgyakorlaton. 1909-ben a szükséges módosítások után, külön erre a célra szerkesztett rázókészüléken, gyorsított eljárással, üzemi körülmények között is tesztelték, a sikeres próbákat követően pedig megkezdték a sorozatgyártását.

Finn katonák egy gulyáságyú mellett

A kiváló konstrukciójú, 1909 M. jelölésű mozgókonyhákat 1910-ben rendszeresítették a közös hadseregnél és a magyar királyi honvédségnél.

1913 nyarán a magyar királyi Honvédelmi Minisztérium 112 mozgókonyhát rendelt 3900 korona/darab egységáron a Weiss Manfréd Művektől, amely a gyártási eljárást több országban szabadalmaztatta.

Az első világháborúban a mozgókonyhák műszaki és főzéstechnikai szempontból egyaránt jól megfeleltek az elvárásoknak, ügyes mesteremberek fertőtlenítőberendezéssé és pálinkafőző készülékké is átalakították őket. A később használatba vett tábori konyhák mellett még több évtizedig rendszerben maradtak.

A székesfehérvári frontharcos napon dr. Haász István tábori püspök József főherceg és Hóman Bálint jelenlétében szentmisét mondott a városháztéren. A zászlóavató ünnepély utáni díszebéden az öreg hadfiak gulyáságyúból kapták a menázsit. Úgy mint régen… forrás: Uj Nemzedék, 1937. szeptember (19. évfolyam, 198-222. szám)

Nagy önsúlyuk (nagyjából 565 kilogramm) megrakottan majd egy tonnára nőtt, ezáltal nehéz terepen, rossz út- és időjárási viszonyok között mozgóharcokban gyakran nem tudták követni a csapatokat, amelyek főtt étel nélkül maradtak.

Az elnevezés legkorábbi írott emlékét a Pesti Hírlap 1914 október 11-i számában találtuk meg, hol így írnak róla:

„A modern háborúnak a legfélelmetesebb kreációja a negyvenkét centiméteres ágyú. Ennek a lövegei lőtték rommá a híres belga és francia várakat s teszik tönkre a francia sereg védőműveit. Ezeknél a nagy mozsaraknál is van egy nagyobb kaliberű ágyutipus, a melyeknek lövedéke egyenest a katona gyomrába kerül. Ez a gulyáságyu. Már nagy Napóleon is azt mondotta, hogy a katona a gyomrával masírozik. A gulyáságyú, vagyis a tábori konyha gondoskodik, hogy a bába gyomra megteljék finom töltelékkel.”

Aki evett ár gulyáságyúban készült gulyást, tudja, hogy nem véletlen az elnevezés!

Ajánlott Cikkek