A Tapolcai-tavasbarlang felfedezése
Huszonöt esztendővel ezelőtt Tapolcán Tóth Pál pékmester uram kutat ásatott az udvarán. Már tizennégy méter mélységben jártak a munkások, amikor sajátságos dolgot vettek észre. Robbantás után bedőlt a „vizigödör“ oldala. Az így támadt rést nem bírták betömni. Egyik munkás kötelet kötött a derekára s fáklyával bemászott a titokzatos lyukba – írta a Zászlónk 1927. június 15.-én megjelent száma, majd így folytatja:
Borítóképen: A barlang csónakkal
Az emberek fantáziája működni kezdett. Ki tudja, milyen földalatti barlang, titkos folyosó, vagy messzefutó alagút rejlik a város utcái és házai alatt.
Előkerültek a szájhagyomány romantikus adatai: a tatár-török mondák, a Balaton környékén lakó várurak legendái s találgatni kezdték, mi lehet a barlangban. Egyik azt mondta: Rómaiak laktak itt valamikor s ide rejtették kincseiket a mocsaras Balatont lakó lápi rablók éber szeme elől. A másik a sokpénzű Németújvári grófokra gyanakodott. Bizonyosan az ő földalatti kincstáruk tárul föl most a szegény utódok éhes szeme előtt.
Mások ismét a Dunántúl rosszhírű rablólovagjait emlegették, akik itt húzták meg magukat, ha az igazságszolgáltatás kivetette rájuk a hálóját. A szegény ember ilyen váratlan üreg láttára hajlandó a népmesék világába képzelni magát s kincsekről, arannyal telt fazekakról álmodik.
A tapolcaiak sem hagyták annyiban a dolgot. Hívtak tudós geológusokat s mérnököket, vizsgálják meg a föld mélyét városuk alatt. Ezek aztán elfújták az eset romantikáját s megállapították a következőket:
A szűk nyílás néhány lépés után széles folyosóvá tágult, amely néhol 4—5 méter magas, máshol meg másfél méternyire szorul össze. A folyosó észak-keleti irányú s a kúttól nyolc méternyire már barlanggá szélesedik s magasodik.
A barlang kb. 50 méter hosszú s a végén van egy tó, melynek a vize 19 °C. A levegő hőmérséklete odalent 19 ½ °C.
A tavon túl a sziklafalban kisebb-nagyobb nyílások vannak. Ezeken át egy másik barlangba jutunk, amelyben igen mély tó van. A barlangok egész sorát fedezték föl a kutatók, akik alig tudtak betelni a csodás színpompával, amelyet a tavak csendes vizében visszatükröződő fáklyafény, a simára esztergályozott, szeszélyes kanyarulatokkal változatossá tett boltozat s a fehér mészkőképződmények sajátságos figurái nyújtottak.
A falakban talált lyukak, kisebb-nagyobb nyílások újabb és újabb barlangot sejttettek. Az első hetekben mindjárt nyolc barlangot kutattak át. Háromban úszható víz van.
A két főbarlangot járható folyosó köti össze; a beljebb elterülő nagy barlangot víz tölti ki. Az egyik mérnök gyertyával úszva igyekezett elérni a túlsó partot. Úszás közben a ráfröccsenő víz eloltotta a gyertyát s ekkor apró halacskák csípdesték a lába szárát. Ezek a halak a gyertyafényben nem merték őt megközelíteni.
Mikor a barlangokat fölfedezték, fantasztikus terveket kezdtek szőni. Egy angol társaság — állítólag — ajánlatot tett egy földalatti fürdőtelep létesítésére, — ami nem is utolsó gondolat.
A barlang távolabbi meleg forrásból kaphatja a vizet, amely ide érve 22° C.-ra hűl le.
Azóta az utcáról kényelmes lejáratot építettek e szép barlangokba, hogy az idegenek számára a leszállást könnyebbé tegyék. Egy ideig villannyal próbálták világítani a barlangokat, de a drótok nem bírták a nedvességet. Visszatértek a gyertya és fáklya regényességéhez.
Most, hogy hazánk természeti kincseit fokozott energiával kutatjuk, nem szabad elfeledkeznünk a természet műhelyének egyik legérdekesebb alkotásáról, a tapolcai tavasbarlangról sem.