A “Tenkes kapitányától” a “Princ a katonáig” – Örsi Ferenc író és ügynök

Örsi Ferenc (Barcs, 1927. április 17. – Budapest, 1994. augusztus 13.) József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Leghíresebb műve a filmsorozatban majd regényben is megjelent A Tenkes kapitánya

Barcson, 1927. április 17-én született Örsi Ferenc (elhunyt: Budapest, 1994. augusztus 13.) József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Leghíresebb műve a filmsorozatban majd regényben is megjelent A Tenkes kapitánya. És – egyáltalán nem mellesleg – ügynök is volt…

Ez sose fért a fejembe. Hogy létezik, hogy egy ember egyfelől tényleg kiváló műveket ír, sikeres szerző, másfelől érdekeseket jelent a „hatóságnak”, azaz finoman fogalmazva: besúgó. Örsi Ferenc szép szorgosan, több, mint tíz éven át, 1960-tól 1971-ig jelentett az „állambiztonságnak”.

Jó, persze, én nem éltem abban a korban, a hatvanas években. Azaz éltem, de ha „helyzetbe” kerülök, maximum az óvodai kollégákról tehettem volna jelentéseket, esetleg, mint kisiskolás besúghattam volna a tanító néninek, hogy ki verte be az ablakot. Én.

A fő művének tartott, a Tenkes kapitányából készült nagy sikerű sorozatot azóta is gyakran műsorra tűzik különféle tévécsatornák. De a korosztályomból ki ne emlékezne másik sikeres tévésorozatára, a Princ, a katonára, esetleg a Patyolat akció című filmjére?

Tényleg jók voltak. És sikeresek. Nem kellett nekik „hátszél”.

“2006. október 5-én pedig – 12 évvel halála után – az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatójaként rábukkantam Örsi Ferenc állambiztonsági beszervezésének kartonjára, majd a 3.1.2. M-32800 számú munka dossziéjára, mely jelentéseit tartalmazza 1960 és 1971 között.” – írja róla dr. Ilkei Csaba tudományos kutató.

Ezt sem lehet tagadni. Tény.

Ismét csak Dr. Ilkei Csaba: A Tenkes kapitánya is a labancok besúgója volt – Örsi Ferenc tizenegy évig szolgálta az állambiztonságot című írásából:

„Dossziéjának lezárása előtt, 1971. június 26-án a BM III/III-4-a alosztályán Bolovits György r. hdgy. a következőket írja értékelésében:

„A jelentések alapvetően az írók, művészek személyével, magatartásukkal kapcsolatosak. Kisebb része a tájékoztatás és hírközlés területén dolgozó egyes személyek magatartását, a jelentősebb hazai és nemzetközi eseményekkel összefüggő hangulati megnyilvánulásokat tartalmazzák. Az általa adott jelentéseket értékelve megállapítható, hogy azok többségében általános tájékoztató, informatív jellegű jelentések, amelyeket az operatív munka során az állambiztonsági szervek érdeklődési körébe tartozó személyek magatartásának, tevékenységének figyelemmel kísérésére, ismereteink bővítésére fel tudtunk használni. Az informátor több oldalúan ellenőrzött, megbízható kapcsolat. A jelentéseiben foglaltak szükség esetén a továbbiakban is felhasználhatók. A dosszié tartalma, annak irattárba helyezése után két év múlva megsemmisíthető.”

A dossziét – ki tudja, miért? – nem semmisítették meg.

Egy idő után meg előkerült. Ahogy kell, ahogy történni szokott. És kiderült: a „kurucok krónikása” bizony labanc volt. Pedig nem annak indult.

Talán ezzel tudták megfogni…

1957-ben letartóztatták, mert 1956 októberében a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója munkástanácsának volt a tagja. Ez meg nem számított túl jó pontnak az akkori „új” hatalom szemében. Hat és fél hónapot ült is, annak rendje és módja szerint, vizsgálati fogságban. Hogy odabent a börtönben mi és hogyan történhetett, ki tudja ma már?

Nem akarom mentegetni. Még kis srác koromban úgy tanultam: a besúgás nem tartozik a bocsánatos bűnök közé. Csak úgy belegondoltam… 1957-ben több, mint fél év vizsgálati fogságban… Nem lehetett könnyű. És egy gyengébb ember meg is törhetett. Azt meg, hogy ki a gyenge és ki bírja a „gyűrődést” a helyzet dönti el. Aki még nem került hasonló helyzetbe – és nem kívánom senkinek, hogy erre a sorsra jusson -, még magáról sem tudhatja, hogyan döntene. A félelem nagy úr…

Egy illúzióval kevesebb. Viszont – merem állítani – művei értékéből ez a tevékenysége nem von le semmit. Tette az író úr, amit tett. Nem tudom, nem tudhatom, hogyan számolta el magával cselekedeteit. Eszébe jutott-e, hogy a Túlvilági Bíró előtt nem lehet sumákolni. Aztán, hogy esetében működött-e ez a fajta igazságszolgáltatás, nem olyan sürgős megtudnom…

Az viszont tuti, hogy nagy öngólt lőnénk, ha a szemétre hajítanánk A Tenkes kapitánya filmsorozatot, vagy a regényt. Csak azért, mert az írója volt, aki volt. Úgy hiszem, az ilyen dolgokat el kell választani egymástól. Ha már ilyen szerencsétlen világban élünk…

Forrás: Dr. Ilkei Csaba: A Tenkes kapitánya is a labancok besúgója volt (Leleplezo.hupont.hu); Wikipédia
Kép: Örsi Ferenc író, forgatókönyvíró.
Évszám: 1968
Fortepan 107192
Orig: Hunyady József

forrás és eredeti cikk https://cabe-2.blog.hu/