A természet visszavág!

És nem először… Úgy tűnik, hogy amikor egy bizonyos P.J. vasútépítő azt írta a Balaton déli partján folyó vasútépítéssel kapcsolatban, hogy „az illető mérnökök, állítólag, nem veszik figyelembe a Balaton haragos természetét s az ott lakó emberek tapasztalásait” 1914-ben újfent igazolást nyert, pedig addigra őrületes összegeket elköltöttek a Balaton vízszintjének csökkentésére…
Borítóképen: Balatonfűzfő és Balatonkenese a települések között 1914. május 11-én bekövezkezett földcsuszamlással a Balatonba sodort személyvonat MÁV 220 sorozatú mozdonya és kocsijai (forrás: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek Gyűjteménye)
Ráadásul a két természeti katasztrófa (ez eufemizmus, ugyanis a katasztrófákat az ember okozta!) összefüggésben is állhatott egymással.
De menjünk sorba! 1861-ben indult meg a Balaton déli partján a vasúti forgalom, akkorra készült el a majdani Budapest-Fiume vonal ezen szakasza. Az idézett P.J. vasútépítő már 1859-ben jelezte, hogy az építők nem vesznek figyelembe olyan tényezőket, melyekre pedig nagy hangsúlyt kellett volna fektetni.
Mi volt ez? Nos, az építés körüli években a tó vízszintje a szokásosnál alacsonyabb volt, így a vasúti töltéseket nem építették elég magasra, így aztán 1862 tavaszán a hullámverés és a feltorlódott jég nem csak megrongálta a töltést, de egyenesen azzal fenyegetett, hogy megsemmisülnek a vonal egyes – nem is rövid! – szakaszai. Erről részletesebben írtunk alábbi cikkünkben:
Mi volt a megoldás? Nos, logikus lett volna a vasúti töltéseket megemelni, és megerősíteni, de ez azt jelentette volna, hogy a vasúttársaság az átalakítás ideje alatt nem tudta volna működtetni a vonalat… Ehhez képest inkább azt választották – fenntartva a folyamatos vasúti üzemet -, hogy a Balaton szintjét 0,92 méterrel leszabályozzák.
Ez rengeteg pénzbe került, és a Balatonnak sem tett jót…
De nem ez volt a Balaton átalakításának első nagy lépése! A tó ugyanis Galerius császár i. sz. 292-ben hatalmas erdők kiirtásával ásatta ki a Sió ősét, azaz a Balatont a Kapos folyón keresztül összekötötte a Dunával. De a történetnek itt nem volt vége. A folyamatot alábbi cikkünkben részletesen ismertettük:
Adott volt tehát a Balaton, amihez immár nem kapcsolódott a Nagy Berek, jóval alacsonyabb lett a vízszint, így nem csoda, hogy a terület szárazabbá vált. Ennek kezdetben örülhettek, mert lehetőség nyílt nagy területeket bevonni a növénytermesztésbe, de aztán a természet újabb jelet küldött…

„Tegnap a balatoni vasúton utaztam. A vonat a kenesei és almádii állomások közt a tartós esőzések miatt meglazult talajon elszakította a balatoni vasút töltését. A vasúti vonal a hegyoldalba van beépítve s közvetlenül a Balatonmentén halad el. Szerencsétlenségre a hegyoldal éppen akkor csuszamlott meg és szakitotta el a töltést, amikor vonatunk odaérkezett. A mozdonyvezető észrevette ezt, de már nem tudott fékezni.”

A beszámoló Horváth János kaposvári lakostól származik, aki ezek szerint azon a vonaton utazott, ami 1914 május 11.-én földcsuszamlás következtében a Balatonba sodródott.

(forrás: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek Gyűjteménye)
Mi lehet (!) az összefüggés az 1863-ban megnyitott Sió zsilip 1863-as megnyitása, és a majd’ pontosan ötven évvel későbbi vasúti szerencsétlenség között? Nos, a Balaton déli partjánál jelentkező problémák kihatottak a északkeleti csücskére is, a vízszint természetes módon itt is csökkent.
Ennek eredménye pedig az volt, hogy a löszös talaj kiszáradt, de amikor sok csapadék esett, a vizet magába szívó anyag kitágult, hogy aztán a szárazabb időszakokban megint összehúzódjon.

A Balaton magasabb vízszintje idején, még a Balaton szintjének csökkentése előtt sokkal kiegyensúlyozottabb volt a löszös partfal nedvessége, így a térfogati változások is kisebbek voltak. Tévedés ne essen a löszfal minden körülmények között könnyen pusztuló természeti képződmény, de az biztos, hogy a Balaton szintjének csökkentése rontott a helyzeten.
És az igaz a Balaton ezen területén, de a déli területeken is, ott hol ilyen típusú partfalak vannak.

Miért gondoltuk, hogy beszámoljunk erről a vonatbalesetről? Nos, mert sajnos kitűnően példázza, hogy sokkal körültekintőbben kell bánnunk a természettel, a víz pedig különösen fontos és érzékeny alkotóeleme annak a rettentő bonyolult rendszenek, amit természetnek nevezünk.