A Törley-birodalom „főhadiszállása”
Minden Törley Józseffel kezdődött? Igen is, meg nem is. Bár ő voltaz, aki a pezsgőgyártást meghonosította Magyarországon, és ő volt az, aki elindította a később nagyvállalattá terebélyesedő vállalkozást, de egy olyan családban született, ami bizony szintén említést érdemel!
Borítóképen: Légifelvétel az egykori birtokokról – a Törley területei nincsenek egy kézben
Apja Schmierl Bálint volt (1823–1900), aki nevét magyarosította (Schmierl à schmieren, streichen = kihúzni, törölni), hiszen részt vett az 1848 forradalom és szabadságharc küzdelmeiben. A szabadságharc leverése után követte Kossuth Lajost a törökországi Sumlába az emigrációba. Kossuth nagy megbecsüléssel írt Törley Bálintról.
Édesanyja a tekintélyes nemesi származású bajsai Vojnits családból való bajsai Vojnits Mária. Törley József anyai nagybátyja bajsai Vojnits Lukács (1832–1904), 1848-as honvédfőhadnagy, földbirtokos, a katolikus autonómia volt szabadkai képviselője volt.
Törley Bálintnak és feleségének, Vojnits Máriának hat gyermeke született, közülük három fiú és egy lány érte meg a felnőttkort: Törley Antal (1853–1899), Törley Gyula (1855–1934), Törley József (1858–1907) és Törley Ilona (1859–1884).
Törley József felesége székasi Sacelláry Irén (1855-1923) volt. Irén édesapja székasi Sacelláry György (1824-1898), a Görög királyi Krisztius rend lovagja (a család Bizánci származású volt), édesanyja Mirosavlevits Zsófia (1826-1896) volt. Sacelláry György építtette a Budapest XXII. kerületében található Sacelláry-kastélyt. Törley Józsefnek és Sacelláry Irénnek nem volt a felnőttkort is megérő gyermekük.
Eddig a családtörténet, ami már részben érinti témánkat is, azt a birtokot, amit Promontoron (ma Budafok) alapítottak, hogy ott egy egész birodalmat hozzanak létre.
A Sacelláry család, mint vásárló 1875-ben jelent meg Budafokon (Promontor), a kastélyt pedig Sacelláry György kifejezetten lánya, Irén számára építtette. A vásárlás és az építés között azonban történt még valami: 1890-ben Törley József közvetlenül a Sacelláryak által birtokolt terület mellett vásárolt területeket, így tulajdonképpen egy birtoktest alakult ki, amit azonban soha nem egyesítettek – ma is kőfal választja el egymástól a kastélyhoz tartozó részeket az egykor Törley József által birtokolt területektől.
Azt nem tudjuk, hogy a feleségét ismerte meg korábban, vagy a területet szemelte ki előbb, de azt feljegyezték, hogy Törley először 1880-ban jutott el Promontorra, ahol rájött; a hely pezsgőgyártásra alkalmas adottságokkal rendelkezik.
Na de honnan volt a tudás? Nos, Törley József a grazi kereskedelmi akadémián tanult, s itt találkozott Théophile Roederer francia pezsgőgyárossal, aki őt francia-német nyelvű levelezőként alkalmazta. Reimsben megismerkedett a pezsgőgyártás minden fortélyával, majd egy másik neves pezsgőgyártónál, a Delbeck et Cie. cégnél a gyakorlatban is kipróbálta a pezsgőkészítési tudományát.
A kedvező fogadtatás után Törley József önállósította magát, és Reimsben gyárat alapított.
Miután azonban felfedezte, hogy a mai Budafok területe is alkalmas a pezsgőkészítésre, nem habozott, vállalkozását 1882-ben áttelepítette Magyarországra – miután házhelyet és présházat vásárolt Promontoron! A terület ekkor még nem ért össze a Sacelláryak által birtokolt területtel, de ez is bekövetkezett 1890-ben.
És ekkor vette kezdetét valami, ami mind a mai napig látható a maga szépségében – még akkor is, ha egyes részei talán méltatlanul elhanyagoltak…
Ez utóbbinek is megvannak az okai, de előbb bemutatjuk, hogy miként is épület ki az a birodalom, amit ma is láthatunk Budafokon!
Előbb a gyár épült meg. Ennek oka lehetett az 1885-ben köttetett házasság is, ugyanakkor az is indokolta, hogy Törley korábbi francia pezsgőmesterei, Louis François és öccse, César François 1886-ra kiléptek a vállalkozásból, saját céget alapítottak, ami konkurenciát jelentett Törleynek. Új gyár kellett tehát, amit Törley az Anna utcában épített meg:
Itt került kialakításra 20.000 négyzetméter pince, kora legkorszerűbb gépeivel szerelték fel, és elsőként itt vezették be a fagyasztásos seprőtelenítést.
Ezzel a Törley mind minőségben, mind pedig mennyiségben bőven a konkurencia előtt járt. a gyár már jól bejáratott üzem volt, amikor elkezdődött a Sacelláry-kastély építése. A szecessziós stílusú kastély építésének feltételezett ideje az 1895 és az 1899 közötti évekre tehető. Azért emeltük ki, hogy az üzem már bejáratott volt, mert bizony a termelés egyre magasabb szintre lépett, amit persze támogatott az a stratégia, amit mindig sikerrel alkalmazott Törley:
Az lehet ugyan, hogy a jó bornak nem kell cégér, de Törley úgy tartotta, hogy a jó pezsgőt is csak jó reklámokkal lehet eladni!
A minőség, és a mennyiség előállítására alkalmas gépek és pince mellett tehát a marketing is a segítségére volt a Törleynek – olyannyira, hogy 1905-re már egymillió palackos termeléssel büszkélkedhetett!
A pezsgőgyártás szinte az indulástól igen komoly anyagi siker volt a tulajdonos számára, aki a Sacelláry-kastélytól mindössze 60-70 méterre egy másik kastély építésébe fogott még 1890-ben!
Hogy mégis csak most említjük, annak az az oka, hogy az épület csak 1904-re készült el, berendezése pedig a tulajdonos 1907-ben bekövetkezett halála idején sem volt teljes. Így történt, hogy Törley József – aki a gyár 25 éves évfordulójának megünneplése után oostendei nyaralása során vakbélgyulladás-perforáció következtében elhunyt…
Törley József halála után a gyárat és a vagyont – mivel Sacelláry Irénnel való házasságából született gyermekei nem érték meg a felnőttkort – bátyjainak fiúgyermekei örökölték, akik ragaszkodtak a megszokott minőséghez, a Törley pezsgők így ezután is igen népszerűek maradtak!
Sacelláry Irén férje halála után két évvel építtette meg azt a mauzóleumot, ami ma szintén látható, és alighanem hazánk egyik legnagyobb sírépítménye.
Az építmény egészen érdekes módon ötvözi a hagyományos ortodox mauzóleumépítés és a szecesszió jegyeit. A mauzóleum a Törley-kastély kertjének legmagasabb pontján helyezkedik el. Törley Józsefet tehát itt temették el, de sajnos ma már nincsenek ott földi maradványai…
Az 1950-es években ugyanis kifosztották a mauzóleumot kincsek után kutatva, a maradványokról pedig csak annyit tudni, hogy azokat a helyi temetkezési vállalat emberei elszállították egy pesti köztemetőbe, de a további sorsuk előttünk nem ismert…
És mi lett a két kastély, na meg a gyár sorsa? A Törley-kastélyt a második nagy világégés után az orosz katonai parancsnokság kapta meg – ekkor pusztult el a teljes belső berendezés, és a díszkert…-, majd másfél évtizedig elhagyottan állt az épület… Ezek után 1956 nyarán ide helyezték az 1954-ben alakult Országos Onkológiai Intézet sugárbiológiával foglalkozó osztályát, így a további pusztulástól az épület megmenekült. A költöztetés 1957 elején valósult meg végleg, január 1-jén a Minisztertanács döntése alapján létrehozták a Központi Sugárbiológiai Kutatóintézetet, mely a ma is az épületben működő intézet jogelődje. Területére csak külön engedéllyel lehet belépni.
A Sacelláry-kastély talán jobb sorsot ért meg. Miután Sacelláry Irán 1925-ben meghalt, a kastélyt két fiútestvére örökölte, akik a következő évben eladták azt a Postának, ami aztán tüdőszanatóriumot rendezett be itt. Az államosítás persze itt is lecsapott: ’45 után a Tétényi úti kórházhoz került (a funkciója nem változott), majd 1987-ben a Magyar Hitelbankhoz került. A pénzintézet felújította, 2002-től pedig magánkézben van az épület.
A történelem viharai a pezsgőgyárat sem kímélték: 1944-ben bombatalálat érte az üzemet, a háború után mindössze négy fővel indult újra az igen szerény termelés, 1949-ben pedig államosították. A rendszerváltás után a német Henkell befektetői csoport vásárolta meg, majd a 2005. január 3-án megalakult Törley Pezsgőpincészet Kft. tulajdonába került.
Nos, ma tehát a gyár megvan, ha minden igaz, magyar kézben is van, egyik kastély sem látogatható, ahogy nagy valószínűséggel a mauzóleum sem, mely a mai napig kifosztva áll.
