Hírek

A Történelmi Magyarország Vármegyéi – 12. Borsod Vármegye

Mennyit veszített a Magyar Nemzet az ország az öntudat, a családok szinte fel sem lehet mérni, de egy számvetést érdemes elkészíteni , mennyi is maradt. Akkor amikor nyugaton értetlenül állnak amikor egy magyar a sérelmeire hívatkozik jó ha tud az a magyar mire hívatkozni. Trianon nem örök mert csak azt veszítjük el amiről önként lemondunk. Tehetünk ellene. Első körben az 1921 XXXIII. törvényt kell hatályon kívül helyezni, ezután léphetünk tovább. Ezek nem üres szavak ezt mindekinek meg kell értenie. Addig viszont lássuk mivel tartozik nekünk Európa. Lássuk a 64 történelmi vármegyét egyenként. Borsod vármegye.

Borsod vármegye (németül: Borschod; latinul: Borsodiensis) közigazgatási egység volt Magyarország északkeleti részén 1923-ig, majd 1939–1945 között. A megye az 1920-as trianoni békeszerződés után is teljes egészében Magyarország része maradt. 1923–39 között Borsod, Gömör és Kishont k.e.e. vármegye, majd 1945–50 között Borsod-Gömör vármegye része volt, az 1950-es megyerendezés után pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye része lett.

Borsod vármegye a Sajó alsó vízvidékét, a Bükk hegységet és az alatta elterülő síkságot ölelte fel egészen a Tiszáig. Nagyobbik része hegység, kisebbik déli része síkság. Északról Abaúj-Torna és Gömör-Kishont vármegyék, keletről Abaúj-Torna, Zemplén és Szabolcs vármegyék, délről Hajdú és Heves vármegyék, nyugatról pedig Gömör-Kishont, Nógrád és Heves vármegyék határolták.

A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején valószínűleg az Örsúr nemzetség földjein.

Központja, Borsod vára a legtöbb, a tatárjárás előtt épült városhoz hasonlóan földvár volt, a mai Edelény közelében állt. A vár feltehetőleg első ispánjáról, Borsról kapta a nevét, aki vagy Géza fejedelem vagy Szent István idején élt.

A 14. század elején alakult meg a szomszédos Torna vármegye; Borsod határai érték el azt az állapotot, ami azután hatszáz éven át többé-kevésbé változatlan maradt. A helynevekből ítélve a népesség nagy része magyar volt; később más népcsoportok is letelepedtek: a 10. század végén, 11. század elején besenyők, a 11-12. században úzok. A betelepülésekre a helynevek is utalnak, például Szirmabesenyő és Ózd.

A megye egyházközségei a kezdetektől fogva az Egri püspökséghez tartoztak. A területen több kolostort is alapítottak, Százdon például az Aba nemzetség a 11. században, Boldván a királyné a 12. században, Kácson az Örsúr nemzetség, Tapolcán a Miskolc nemzetség, Bélháromkúton az egri püspök, 1232 után.

A tatárjárás kezdetét jelző muhi csata Borsod megye területén zajlott, Muhi ma is létező község mellett, 1241. április 11-én. A kétéves invázió alatt a megye 69 településéből 16 teljesen elpusztult.

1248-ban, mikor IV. Béla elrendelte a kővárak építését, Borsod megyében is számos új vár épült (Cserépvár, Csorbakő, Dédes, Diósgyőr, Szendrő, Éleskő), többségük korábbi, elpusztult földvárak helyén. A boldvai kolostor az 1285-ös második tatárjárás idején pusztult el.

Az 1332–1335-ös pápai tizedjegyzés szerint Borsodnak 91 plébániája volt. Ekkor kb. 240 falu állt a megye területén. Az 1526-os mohácsi csata előtt a megyében 13 vár, 13 mezőváros (köztük Miskolc és Mezőkövesd) és 250 falu állt, ezek különböző földesurak (köztük az egyházmegye és több kolostor) tulajdonát képezték. A megye főispánja a diósgyőri vár várnagya vagy kapitánya volt.

1566-ban a törökök átmenetileg elfoglalták Dédes és Diósgyőr várait, a mezőkeresztesi csata (1596. október 26-28.) után pedig rövid időre Miskolcot is. 1613 és 1660 közt Borsod vármegye székhelye a stratégiai fontosságú végvár és mezőváros, Szendrő. A vármegye egyes részei 1687-ig álltak török uralom alatt.

1707-ben a megyében (Ónod település mellett) zajlott a Rákóczi-szabadságharc egyik fontos eseménye, az ónodi országgyűlés.

1724-ben született a döntés arról, hogy Miskolcon építik meg Borsod vármegye megyeházáját. A város így hivatalosan is a megye székhelye lett. A megyeháza épülete 1825–1827 közt készült el.Borsod (később Borsod-Abaúj-Zemplén) megyeházája Miskolcon. Az eredeti épület helyén épült 1811–1836 között.

A 19. században kisebb közigazgatási változások történtek: 1807 és 1812 közt Szőlőske, Cegléd, Tihamér, Almagyar, Felnémet és Bekölce községek (ma közülük több is Eger városrésze) Borsod megyétől a szomszédos Heves vármegyéhez került, míg Egerfarmos, Ivánka, Szőkepuszta és a kistályai malom Hevestől Borsodhoz. 1850-ben több más borsodi települést is szomszédos megyékhez csatoltak: Andornakot, Kistályát és Felsőtárkányt Heveshez, Domaházát és Sikátort Gömörhöz és Kishonthoz. Onga, ami azelőtt Abaúj vármegyéhez tartozott, és Külsőböcs, ami Zemplénhez, Borsod vármegye részeivé váltak. 1907-ben Miskolc törvényhatósági jogot kapott, jogilag kikerülve a vármegye hatósága alól.

Az első világháború és a trianoni békeszerződés Borsod vármegye területét közvetlenül nem érintették, határai változatlanok maradtak, de a szomszédos vármegyék közül az 1882-ben egyesített Abaúj-Torna területének 48%-át, Zemplén 72%-át, Gömör-Kishont pedig 92,5%-át veszítette el az újonnan alakult Csehszlovákia javára. Borsodot és Gömör-Kishont Magyarországon maradt részét 1923-ban Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven, Miskolc központtal egybecsatolták.

1919-ben a megyének 177 faluja volt, közülük 13-nak volt 2000 főnél nagyobb népessége.

Az első bécsi döntés 1938. november 2-án Gömör és Kishont elcsatolt részeit visszaadta Magyarországnak. Borsod és Gömör-Kishont újra függetlenné váltak.

A második világháború után, a bécsi döntések érvénytelenné válásával az előbb említett területek újra Csehszlovákia részévé váltak; Gömör-Kishont területének Magyarországon maradó 7,5%-át 1945-ben ismét Borsodhoz csatolták Borsod-Gömör néven. 1950. január 1-jével, amikor a háború utáni helyzetet rendező nagy 1950-es közigazgatási reform életbe lépett, Abaúj-Torna és Zemplén országhatáron belül maradt részeit egyesítették Borsod-Gömörrel, létrehozva a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyét.

Ma az egykori Borsod vármegye területe Borsod-Abaúj-Zemplén leginkább városiasodott és iparilag legfejlettebb területe; a megye teljes népességének közel a fele itt él és a megye három legnagyobb városa – Miskolc, Ózd és Kazincbarcika – itt található. A köznyelvben „Borsod megye” néven gyakran (helytelenül) egész Borsod-Abaúj-Zemplént hívják.

források : wikipedia arcanum

Ajánlott Cikkek