A Történelmi Magyarország Vármegyéi – 3. Arad vármegye
Mennyit veszített a Magyar Nemzet az ország az öntudat, a családok szinte fel sem lehet mérni, de egy számvetést érdemes elkészíteni , mennyi is maradt. Akkor amikor nyugaton értetlenül állnak amikor egy magyar a sérelmeire hívatkozik jó ha tud az a magyar mire hívatkozni. Trianon nem örök mert csak azt veszítjük el amiről önként lemondunk. Tehetünk ellene. Első körben az 1921 XXXIII. törvényt kell hatályon kívül helyezni, ezután léphetünk tovább. Ezek nem üres szavak ezt mindekinek meg kell értenie. Addig viszont lássuk mivel tartozik nekünk Európa. Lássuk a 64 történelmi vármegyét egyenként. Arad vármegye
Arad vármegye (németül: Arad; latinul: Aradiensis, Orodiensis): közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság területén.
Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje. Észak felől Békés és Bihar, keletről Hunyad, délről Krassó-Szörény és Temes, nyugatról Csanád vármegye határolta. A Maros jobb partján terült el. Alakja hosszúkás négyszög volt, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlt be Csanád vármegye Battonyai járása. Területe 6443,39 km² .
Az egykori megye területe nyugaton és északnyugaton termékeny síkság, a Nagy-Magyar-alföld keleti széle, a tengerszint feletti magassága alig 100 méter. Kelet felé a síkság a Maros és a Körösök törmelékkúpján emelkedik. Ezt a területet a Körösök mellett több kisebb vízfolyás, mint a Fekete-Körösbe ömlő Tőz, és a Fehér-Körösbe ömlő Csigér szeli át. A folyók csekély esése miatt a pangó vizek elvezetésére csatornákat (Malom-csatorna, Nádor-csatorna) is kellett ásni. A hegyvidék a síkságból egy vetődés mentén hirtelen emelkedik ki. A Zarándi-hegység nyugati, meredek része, az úgynevezett Arad-hegyalja borvidék. A vármegye északkeleti részét is hegyek uralták. A Fehér-Körös völgyétől északra a bihari határon a Béli-hegység található, melynek nyugati, alacsonyabb lejtőit szintén szőlők borítják. Magasabb csúcsai 1000 méterig emelkednek, hegyei túlnyomóan erdősek. A volt vármegye legkeletibb szögletébe a Bihar-hegység nyúlik be. Itt található a vármegye legmagasabb pontja is, az 1486 méteres Gajna-tető.
A honfoglalás előtt szlávok által ritkán lakott terület volt, melyre Ajtony törzse telepedett le. Ajtony legyőzése után I. István egy Arad nevű ispánt nevezett ki az akkor már álló földvár élére, és azt a vármegye székhelyévé tette. 1214-ből származik a várispánság első írásos említése. A tatárjárás idején a vár jelentős pusztulást szenvedett, utána jelentősége valamelyest csökkent. A 14. században a királyi hatalom gyengülésével a megye túlnyomó része magánbirtokba került; a legjelentősebb családok a Telegdiek, Garaiak, Lackfiak voltak. Ekkor váltotta fel a korábbi királyi vármegyei berendezkedést a nemesi vármegye. A 13. századig szinte csak a nyugati sík vidék volt lakott, a 14. században kezdett benépesülni a keleti hegyes, erdős vidék a betelepült románokkal (vlachok).
A török hódoltság idején a megye nyugati része török megszállás alá (aradi szandzsák), keleti része pedig az Erdélyi Fejedelemség igazgatása alá került (Partium). A török megszállás alól csak 1699-ben szabadult fel teljesen a Marostól északra eső jobb parti területek, a bal part török megszállás alól csak 1716-ban szabadult fel teljesen és a Temesi Bánság része lett, ezután ez a terület nem képezte többé a megye részét. Eredeti vármegyei rangját még sokáig nem nyerte vissza, hanem egy ideig a Marosi Határőrvidék és Zaránd vármegye osztozott a területén. 1741-ben vált újra önálló vármegyévé. 1744-ben Zaránd vármegyének nagy részét Arad vármegye területéhez csatolták. Csak a vármegye székhelye, Körösbánya és környéke maradt Erdély részeként önálló vármegye. 1750-ben a katonai határőrvidéket feloszlatták a Maros mentén, területéből a megye is részesedett. Területe 1877-ben a megszüntetett Zaránd vármegye egy részével bővült.
1920-ban a trianoni békeszerződés döntése értelmében – 270 km² kivételével – a megye Romániához került, ahol története 1956-1968 közötti időszak kivételével Arad megye néven, ugyancsak önálló közigazgatási egységként folytatódik.
A vármegye Magyarországnak ítélt része 1920 és 1923 között Elek székhellyel önálló volt, majd 1923 és 1945 között Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye része volt, annak Eleki járását alkotta. A második világháború után 1945-től Elek Békés vármegye, a többi község pedig Csanád vármegye része lett, végül az 1950-es megyerendezéskor ez utóbbi részt is Békés megyébe olvasztották, ahova ma is tartozik.
A mai Magyarország területéhez az alábbi települések tartoznak az egykori Arad vármegyéből: Almáskamarás, Elek, Lőkösháza, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás és Pusztaottlaka.
- A lakosság száma 1857-ben[3] 254 314 volt. Közülük 68 963 magyar (27,13%), 171 607 román (67,48%), 10 614 német (4,17%), 2 813 szerb (1,1%), 287 görög anyanyelvű volt
- A lakosság száma 1880-ban 303 964 volt. Közülük 67 613 magyar (22,24%), 30 931 német (10,18%), 2 938 szlovák (0,97%), 185 241 román (60,94%), 97 rutén (0,03%), 2 131 szerb (0,7%) anyanyelvű volt.
Arad vármegye népessége a 20. század elején gyorsan emelkedett. 1869-ben 289381 lakója volt, 1880-ban (az 1872–73. évi nagy kolerajárvány pusztítása következtében, mely itt ütötte fel fejét) csak 268.408, 1890. 301.545 és 1900. 329 400 polgári lakója volt, mihez még 470 katona járult. Ezután a népesség gyarapodása erőteljes volt, 1909 végén 363.263-ra becsülték a népesség számát (Arad szabad királyi városon kívül). Egy km2-re 55,3 lakos jutott, a népsűrűség tehát elég alacsony volt, az országos átlagtól is elmaradt; a vármegye keleti részében a népsűrűség csak 30-40 fő km2-enként, északnyugati részében nagyobb, az aradi és világosi járásban pedig 80-on is felül volt. Az anyanyelv szerint a lakosok között 71.894 magyar (21,8%), 34.505 német (10,5%), 5306 szlovák és 214.250 román (65,0%) volt; az román elem némileg visszaszorult (1890. 66,7%), a magyarság aránya (1890. 20,2%, 1900. 21,8%) lassan növekedett. Az egyes járások közül a magyarság csak a pécskaiban érte el az abszolút többséget, a kisjenőiben a népesség harmadrészét tette ki, a borossebesi, radnai és ternovai járásban elenyésző kisebbségben (8-10%) volt. Az idegen ajkú népességből 31.491 egyén (12,2%) beszélte a magyar nyelvet (1890. csak 8,5%).
A járások és Arad törvényhatósági jogú város népessége 1910-ben: Aradi járás 39.385; Borosjenői járás 37.421; Borossebesi járás 36.443; Eleki járás 34.209; Kisjenői járás 52.536; Magyarpécskai járás 30.289; Máriaradnai járás 34.453; Nagyhalmágyi járás 21.030; Tornovai járás 27.476; Világosi járás 37.980; Arad törvényhatósági jogú város 63.166. A vármegye összesen 414.388.
wikipedia Arcanum
